" Ez vagyok én "

Egyre gyorsuló lèpteket hallottam magam mögött.

Megvártam , amíg elég közel ér. Mikor érzetem, hogy a derekamhoz ér, olyan próbálkozás szerűen, de ugrottam egyet hátrafelé.
Láttam már ilyet, és mivel sejtettem miről van itt szó, miért ne?

Az ugrás felénél , mikor pont fejjel lefele voltam, kezeimet tarkójára helyeztem , és előre lökve őt , hátáról , egyenesen talpra érkeztem. Ő pedig lefejelte a korlátot .

Gyorsan hátrébb túrtam hajamat , majd megfordultam.
Kérdőn néztem az épp a fejét fájlaló fiúra.
Magas, izmos alkatú, rövid barna haja az eséstől összekócolódott, fehér pólóban , és farmerben összegörnyedve dörzsöli a homlokát.
Valahogy , egyáltalán nem tűnik veszélyesnek.. Csak egy idióta .. Én meg lehet már paranoiás is vagyok..

-Mégis mit csinálsz ?.. Ne támadj csak így hátba akárkit .
Hangomra felkapta a fejét. Kikerekedett élénkzöld szemeivel, úgy nézett rám , mint aki nem látott még embert. Egy pillanatra csend lett . Valahogy megakadtam a szemeinél..

- He?.. Én csak nem akartam , hogy egy kisfiú a szemem láttára legyen öngyilkos ..

Najó... ennyi.

- Kisfiú ?HÁNY ÉVESNEK NÉZEL?
Ezen alig gondolkodott . Rögtön rávágta.

- 12 , 13..esetleg.. -gondolkodott el.

Pontosan az ütés helyére, ráadásként gazdagodott egy tenyérnyommal. Idegesen kifújtam a levegőt,majd hátat fordítottam , és fejben már máshol jártam. Utálom ezt a srácot.. nem tudom ki , de már most utálom. Reménykedtem benne , hogy többet nem látom, és már leszédült a korlátról.

- Várj ! -szaladt utánam, miután meglátta , hogy az iskola egyenruhája van rajtam- Sajnálom, csak.. eléggé alacsony vagy , és... az arcod is olyan kisfiús..

- Ezért állítottál meg? Ha ezt bocsánatkérésnek szántad , még gyakorolnod kéne..

- Csak ígérd meg , hogy nem teszel semmi hülyeséget! Láttam amit az előbb tenni akartál. Csak mikor megakartam akadályozni , hirtelen eltűntél én meg kaptam egyet... Amúgy ezt hogy csináltad ? Nagyon menő volt , meg kéne tanítanod! Ó, mindegy is.. 

Ez aztán tud beszélni... Tényleg úgy nézhettem ki ?.. Mint aki, meg akarta tenni? Nem , .. ne is gondolj ilyenekre Aiya...

- Nem akartam megtenni. Ha meg is tenném, semmi közöd nem lenne hozzá , se hozzám. Nem ismersz, és ez így is marad. - közöltem a leghidegebb pillantással amire képes vagyok.

- Aiya , Kazuo ! Kazuo, Aiya!
Bevallom , kicsit izgultam.. De úgy látom összeismerkedtetek.

Mindkettőnk tekintete , a semmiből előtűnő lányra szegeződött, aki irritálóan nagy mosollyal nézte végig az egészet.

- Te mióta vagy itt?
Zavartan nézett végig Reán.
- Ugyan ez lenne a kérdésem .
Ő csak mellénk sétált, és folytatta.
- Tudod Aiya ~ Ő az akit mondtam , hogy találkozz vele.. De úgy látom eléggé érdekesre sikerült..

- Értem.. Hát, már találkoztunk..
Ha csak ennyit akartatok , én megyek is...
Sarkon fordultam . Irány vissza a helyemre.. Nem foglalkozva , az utánam kiabáló lánnyal , kivágtam az ajtót és lesiettem a földszintre.
Még mindig óra van..
Nem sétálhatok be csak úgy..
A cuccaim pedig ottmaradtak..

Jó... úgysincs benne semmi értékes..
Csak a könyveim.. És , ..
-Ó, a rohadt élet, benne a füzet..
Kinézem belőlük. Valahogy sejtem.. NEMIS . INKÁBB TUDOM , hogy átkutatják a táskám!
Azt hiszem, az animékben ilyenkor szokott kiszállni belőlük a lélek..
Hahh..
Ha lenne , már megtörtént volna..
Kisétáltam az iskola mögé. Itt majd megvárom a csengőt..
Hanyat vetettem magam az illatos , kissé még harmatos fűben. Gyönyörű színe van..
Kissé emlékeztet .. rá..
De így hirtelen ,  ugyan erről a színről eszembe jutott az a fiú..
Egy idióta... Jobban nem is tudom elmondani..
Megint ilyen hangulatba kerültem..
Még körülbelül egy fél óra van hátra..
Van időm..
Ezekkel a gondolatokkal indultam meg a sulitól nem messze lévő kiserdő felé. Be a legsűrűbb részén át , ki a dombra.
Nappal csak ide tudok kijönni, de ez is épp elég gyönyörű hely. Csendes , elzárva bárkitől , aki megzavarhatna.
Megnyugtat .. Kirázza a fejemből a gondolatok egy részét..
Sajnos nem mindet..

Lehunytam a szemem , ahogyan a frissítő szél arcomba fújta az erdő illatát. Mély levegőt vettem, majd elnyitottam a szám, hogy elhangozhasson a dallam..
Számból egyenesen a szívembe és fejembe hatolt, megtisztítva azokat.
Utat tört magának , és a széllel tovább haladva szállt a fák között , végig a domb körül , majd ( bár én ezt nem tudtam ) egyenesen bele , egy dermedten álldogáló  fiú fülébe.
Még egy ideig folytattam ...
Hihetetlen érzés , hogy a saját hangommal erre vagyok képes. Ilyen hibátlanul énekelni ezt a dalt.
Az ő mintájára..
Megkönnyebbülve fejeztem be a , de visszatérve a valóságba, feltűnt valaki másnak a jelenléte is..

Esélyt nem adva rá, hogy akármit is tegyen , abban a pillanatban futottam el, majd a domb meredekebb oldalán lecsúszva, eltűntem a bokrok közt.
Nem érzékeltem pontosan, hogy nézett ki. Csak a végére vettem észre.
Annyit tudtam, hogy magas, valószínű férfi.
Két esélyes a dolog.
1. Egy egyszerű idetévedt személy, aki volt annyira szerencsétlen, és meghallott.
2. Valaki a 4es körzetből , esetleg Kaito embere..
Minden mást kizártam , mert senki más nem lenne olyan idióta , hogy végig ott álljon a célszemély mögött, síri csendben, mikor tökéletes esélye volt.
Vissza nem mehetek , így a táskámról  lemondhatok..
Hang nélkül haladtam a fák között, egészen az erdő túloldaláig , ahol végre egy úttal találtam magam szemben.Ismerem a várost mint a tenyeremet, úgyhogy könnyen hazatalálok innen..
Félóra alatt hazabarangoltam , kinyitottam az ajtót , átöltöztem, majd nekiálltam leellenőrizni a helységeket..
Sehol nem találtam semmi különösebbet, minden rendben volt..
Legalábbis ezt hittem..
Majd besétáltam a ház hátulsó részében helyet foglaló szobába , és észrevettem a pirosan égő kislámpát.
A  kis szekrényhez léptem ,  és feltéptem ajtaját  ajtaját .
Mint sejtettem , a sikátorra néző fal , kis résén át , egy újabb boríték érkezett , benne egy újabb levéllel.

" K. A nagytérre hívja a R osztagot , minden tagját beleértve. A levél figyelmen kívül hagyása 2es szintű bűnténynek bizonyul. A megszokott időpontban, azonosítóval léphet be.

-Akari "

Le ne kelljen írnom azt ,amit akkor éreztem. Egyrészt halálfélelmem volt, másrészt ideges lettem , amiért még mindig vissza kell járnom oda.
Beletörődve a dologba , pihentem egy kis ideig majd felkapva cuccaim , úgy éjfél előtt húsz perccel , nekiindultam.
A sötét utcákon keresztül, haladtam a körzet kihaltabbik részébe.
A 3as körzetben lakok , persze nem messze a határtól , így nem sok szomszédom van , többnyire félnek erre jönni , úgyhogy mázlim van , mert szeretem a csendes helyeket.
Lassan elérem a gyár területét , ahol most a szokásos kurjongató tömeg helyett , csak az őrök álldogálnak .
Nem tudom miért hívott így hirtelen vissza mindenkit , de ezek alapján  tényleg komoly a helyzet.
Elérve a kaput , szembe találom magamat két őrrel , akik fegyverük rámszegezve kiabálnak nekem minden szépet -jót..
Feljebb húzva pólóm , látni lehetett az oldalamba égetett emblémát , de ezek továbbra is csak annyit tudtak mondani , hogy azonosítsam magam.
Utálom ezt csinálni..
Lehúztam kapucnimat,  egyik kontaktlencsémet kiemelve , néztem rájuk . Az egyik elmosolyodott ,  másik ugyanolyan megszokottan komoran bólintott , majd elengedett.
Alig tettem meg két métert, de persze már hallottam a súgdolózást , mint általában..

" Hé, nem ez aza főnök kis kedvence ?"

"  Az a fura , csendes kissrác ?"

" Igen , Sherlock.. Te is láttad. Pont múltkor hallottam , hogy tízéveskora óta jár a főnökhöz"

" Mi?? Ennyi ideje foglalkozik a sráccal? Hány éves ez egyáltalán ? Nem tűnik nekem soknak.."

" Pedig elvileg ittvan már kb 6 éve ..  .. ha jól tudom , tizenkét éves korában tették be " abba" a csapatba."

" Ott a felnőttek is sorban hullottak , hogy volt képes odavinni egy gyereket?
Hát , ha ezek igazak..  nem csodálom , ha ilyen régóta a főnök játékszere.
Meg persze külsőre sem rossz, ha letakarunk egykét részt..-"

A nagy tanácskozást egy ismerős  női hang zavarta meg , pontosabban egy hatalmas puffanás, és utána a hang.
Mibe fogadnék én , hogy ki ez..

Miután minden elcsendesült, a hamvas szőke hajú lány mellém lépett , és egy tőle megszokott , hatalmas mosollyal köszöntött.

- Hát te is befutottál Leonia?Mit csináltál velük? És...mi ez a Jelmez?

- Neked is szia Aiya , amúgy meg nem tudom mi bajod van a ruhámmal.. A múltkor szereztem, és szerintem illik hozzám !

Eközben markolgatta a hosszú bőrkabátjának újját , amin ugyanúgy mint a kapucniján ,  oroszlán sörényéhez hasonlító bunda foglalt helyet, és egy karmoláshoz hasonlító minta ékeskedett a szíve feletti részen.

- Jó... ezt elismerem.. De nem kellett volna miattam bántanod azokat ..

- Ha a csapatom kis angyaláról sugdolóznak , megérdemlik , hogy kicsit felvágjam a pofijuk.. Amúgy sem voltak valami szépek.. Nem hiszem , hogy sokat tettem ezzel...

Vállat vont , majd egymás mellett sétáltunk be az akkor már kivilágított terembe , ahol a többi ismerős arc várt minket..
Kis idő múlva kivágódott az ajtó , és két fekete öltönyös gorilla lépett be , kezükben egy laptoppal, aminek képernyője mögűl egy rekedtes , mély hang köszöntött minket.

- Üdv újra , drága csapatom!
Remélem tudjátok milyen rég vártam , hogy összehívhassan az én drága ütőkártyámat..
Titeket..
A Rendellenes osztagot!

Hello Minna! Ez a rész elég hosszúra sikeredett, de próbáltam belesűríteni amit akartam. Mivel hamarosan újra iskola, és még ennél kevesebbet fogok írni :"((
Nem tudom mennyire érdekel akárkit is ez a sztory, de minden esetre, én szeretem írni..
Amint lessz idő , jön a kövi .
Bye Minna!

~Moon~