Talán kicsit túlságosan is, de meglepett reakciója engem látván. Inszunálva, de mégis számomra észrevehetőnek tűnt, amint mogyoróbarna íriszei kikerekednek, s csókolni kívánt ajkai kicsit eltávolodnak egymástól. Haz odahajolva hozzá súg valamit, amire -le sem véve rólam a tekintetét- bólint. Megilletődve hagyom, hogy mégegyszer végig mérjen, majd belül örömködve sikerembe sétálunk oda Melindával az asztalhoz. Robi hangosan elkezd tapsolni mikor odaérünk, talán egy füttyöt is eleresztett.

-Gyönyörű vagy drágám! -súgja oda nekem Scarlett, mikor helyet foglalok a mellette lévő széken, amin a nevem díszelgett.

-Köszönöm szépen! -nézek rá hálásan, majd fejemet visszafordítva egyenes állásba koccan össze tekintetem a barna íriszekkel.

Tom Holland ült velem szemben. Gondoltam, ha ő végigmérhet, akkor már én is megtehetem. Még akkor is ha felsőtestének csak negyedét látom... A többi hozzátartozót majd elképzelem. Előrébb ejtettem hajamat, ezáltal arcomat kicsit eltakarva, s lopott pillantásokkal néztem meg, ahogy haja tökéletesen hátra simulva helyezkedett el fejtetőjén. Megint nem vágatott belőle, így hosszabban nyúlt hátra. Jobb szemöldökének vége fele egy része felfele állt. Arclécét még mindig puszikkal hinteném be. Fehér ing volt rajta, aminek gallérját átölelte nyakkendője. Karján a hosszú ujj feltürve volt, így kimutatva eres kezét. Mosolya felkeltette gyomromban a pillangókat, s mélyen azt kívántam, hogy mosolyát nekem küldje. Mert hiányzott. Hiányzott a szerelmes mosolya. A ráncok a szemei mellett, amit a vigyora okozott. Elcsábított és gondolva rá úrrá lett rajtam a szomorúság.

-Pamela! Te nem választassz kaját? -bökött oldalba apa, amire felé, kicsit kábultan néztem fel.

-Ja de... -mondtam elpirulva.

Kezembe vettem a menüs kínálatot, csakhogy minden fordítva volt rajta. Tom kivette a kezemből, megfordította, majd visszaadta. Remegő kézzel fogtam, majd egy halk köszönömöt nyögtem oda neki. Arcom egyre jobban kezdett hasonlítani ruhám színéhez. A többiek nevettek beégésemen, én pedig csak behúzott nyakkal olvastam az ételeket.

-Akkor mit hozhatok? -lépett mellénk a pincérlány, majd a fiúkat meglátva kiegyenesedett, felemelte állát, s "édesen" mosolygott rájuk.

Melindával összenéztünk, majd megforgattuk szemünket, viszont most kivételesen Zendayaval is egyetértettem, mert vele is összeütközött tekintetem és ő is ugyanezen a véleményen volt.

-Akkor biztos csak ennyit kérsz? -kérdezte meg huszadszor Tomot, aki már kezdte kellemetlenül érezni magát.

-Hello! -intett oda neki Melcsi, amire felé emelte pilláit. -Éhesek vagyunk, úgyhogy fordíthatnál magadon egyet és mehetnél csinálni a kajáinkat! Gondolom nem vagy degi, hogy ne fogd fel, hogy mit kért és mit nem... Ha meg esetleg igen, akkor elnézzük. Köszönjük! -ezzel pedig a porig sértett pincérlány megfordult, s sértetten elviharzott.

-Hát baszod, kemény csaj vagy te! -mondta ledöbbenve Evans.

-Hogy beszélsz? -horgolta le Robert, amire mindannyian elnevettük magunkat.

-Vártam, hogy mikor szólalsz meg! -kuncogott mellettem Scarlett.

Az ételek, amit végül nem a sértett lány hozott ki nagyon finomak voltak. Viszont az este még csak most kezdődött el. Mikor leoltották a lámpákat,s diszkófényre hasonlító fények kezdték átcikázni az éttermet, akkor döbbentünk rá, hogy itt esti bulit tartanak a vendégeknek. Sokan özönlöttek arra a kihagyott helyre, ahol táncolási lehetőség adódik. Felcsendült az első zene, amire Melinda egyből felpattant és karon ragadva engem is felhúzott székemből, majd vonszolt el a tánctérre.

-Imádom ezt a zenét! -kezdett el táncolni magassarkújában.

-Mi is a zene címe?

-The Vamps- We don't care -hunyta le kifestett szemeit.

-Ja azt én is szeretem! -kezdtem el táncolni vele.

-Istenem! -nevette el magát.

Táncoltunk, s nevettünk, majd hirtelen egy lassabb zene csendült fel. Valaki megkocogtatta vállamat.

-Táncolhatunk egyet? -nyújtotta felém kezét Haz.

-Neked nem mással kéne? -fontam keresztbe karomat és felvontam bal szemöldökömet.

-Ahoz még bátorságot kell szereznem.... -sóhajtotta, majd bal kezét derekamra, a jobb kezét pedig belecsúsztatta jobb tenyerembe.

-Olyan aranyos, hogy ennyire nem mersz közeledni felé! -kuncogtam, amire zavarában elvörösödött.

-Hát na... Annyira elcsábított, hogy szerintem beszélni se tudnék vele. -túrt hajába. -Viszont írásban könnyebb és ahh, nem tudom. -ringatóztunk a lassú zene ritmusára.

-Én meg nem beszélek vele semmit... -szólaltam meg egy kis idő után. -Annyira eltávolodtunk egymástól, mintha egy régi ellensége volnék.

-Csak sértetten érzi magát és szomorúnak, de ezt ne mond neki! -pillantott le rám.

-Szomorú?

-Azthiszed csak te szenvedsz Augusztus óta? A gyerek totál káros lelkileg. Hiányzol neki, csak ezt magának se meri bevallani... De én láton rajta. Amikor csak rádnéz.

-Ohh... -csak ennyi jött ki számon, más nem. Hiányzom neki?

-Viszont ha nem haragszol most átadlak másnak! -mosolyodott el ravaszul.

-Ohh, okés! -ezzel pedig pörgetett rajtam egyet, majd mire észbe kaphattam volna Hollanddal álltam szemben.

-Felkérhetlek egy táncra? -vigyorgott rám, ami már annyira hiányzott.

Amit mindig láttam álmaimban. Amire gondolván a pillangók vad repülésbe kezdtek gyomromba. Ami miatt arcom folyamatosan vörösen izzodt. Ami folyton zavaromat okozta. Amit látva szívem hevesebben dobogott. Ami okozta azt, hogy egyre jobban beleszerettem Tom Hollandba.

-I... Igen! -mondtam, de egyikünk se mozdult meg.

Csak álltunk egymással szemben, s hallgattuk a zenét. Viszont én elolvadtam látványától. Fehér ingje ráfeszült felsőtestére ezzel kimutatva kidolgozott felsőtestét. Megkellett erőltetnem, hogy levándoroljon róla a szemem.
A hangfalakból felcsendült a kedvenc lassú zeném, amire elkezdtem fejemet lassan mozgatni, közben pedig felsőtestemmel is és lehunytam szemeimet.

-Najó gyere! -ragadta meg mind a két kezével derekamat, amire meglepődve fontam karomat nyaka köré.

Rántott egyet még rajtam, ezáltal közelebb húzva magához. Éreztem, hogy elkezdtem izzadni zavaromba, s arcom teljesen vörösbe váltott. Pillangók a hasamban vad repülésbe kezdtek, szívem majd kiugrott helyéről. Hiányzott az érintése, hiányzott a közelsége és hiányzott az illata is. Nagy tenyerei forró nyomot véstek bőrömbe.

-Kérdezhetek valamit? -néztem fel félve barna szemeibe.

Mosolyogva nézett le rám, majd biccentett egyet.

-Most akkor... Omm... -nem tudtam hogyan nyögjem ki a dolgokat, teljesen zavarba voltam szemeitől.

-Vágom mit szeretnél mondani! -kuncogta el magát, ami mosolyt csalt arcomra, miközben ringatóztunk a zenére. -Tudom, hogy volt egy-két ügyünk Augusztusban, ami mindkettönkben nyomott hagyott. Viszont az a múlt, úgyhogy elkéne engednünk azt és azt is ahogy bánunk egymással jelen pillanatban... Nekem barátnőm van te pedig gondolom szingli vagy! -eltorzult arcom a barátnő és a szinglit hallva, de attól bólintottam. -Ideje, hogy felszedj valakit! De attól barátunk maradhatunk! Mert zavar már, hogy a levegőben érződik a feszültség miattunk! Úgyhogy barátok? -tolt el magától én meg azthiszem darabokra törtem.

Barátok... Legyünk csak barátok. Mondjuk jobb, mint a nézzük egymást levegőnek, de mégis olyan... Olyan fura érzés kerített magába. Hogy augusztusban többek voltunk, mint barátok és most... Nem is tudom kifejezni ezt az érzést. Lennénk inkább rosszba, mintsem barátok.

-Okés? -vigyorgott rám.

-Aha... -nyögtem ki nagyot nyelve.

-Jólvan akkor! -nyomott egy puszit arcomra. -Egyébként gyönyörű vagy! -ezzel pedig elvihárzott.

Megsemmisülve álltam a színpadon, s nem tudtam mit tegyek. Csak elakartam menekülni a világ elől.

Sziasztok Raptorok!🦖

Hoztam nektek egy újabb részt remélem tetszett! Ha igen valamilyen módon jelezzétek kérlek!❤️