Aztán megakadt szemeim a mellette álló kicsit barnásabb színű hölgyön. Haja hullámosan omlott vállain túlra. Smink nem fedte arcát, de még így is megmutatkozott gyönyörű arcvonásai. Íriszei ragyogó barnán csillogtak. Ajkai dúsak voltak, s férfiaknak csókolni való. Magas volt és karcsú. Hosszú lábai voltak, amin a farmer nadrág megfeszült. Stílusos volt és tökéletes. Éreztem, ahogy gyomrom mogyorónyira ugrik össze, ahogy láttam őket egymáshoz simulva kéz a kézben. Az úton idefele elégszer megismételtem magamban az első találkozást, de úgy ahogy volt porrá vált. A térdem is megremegett azthittem itt egyhelyben esek össze.

-Pamela jól vagy? -fogta meg vállamat Zoë. Összerezzentem érintésére.

-Persze, csak nagyon fáradt vagyok! -füllentettem, miközben majd összeestem a látványuktól.

-Menj pihenj le! -tanácsolta Chris Evans.

-Nem szükséges, még bírom! -tetettem egy ásítást.

-Aha látjuk! -forgatta meg szemeit cinikusan Robi.

-Jó megyek! -emeltem fel védekezés képpen kezeimet, miközben a mellettem álló Melindára néztem, s szememmel mutogatva neki jeleztem, hogy jöjjön velem. Haloványan biccentett.

-Gyere megmutizom hol fogsz aludni! -ragadta meg csuklómat és elkezdett maga után húzni. -Természetesen velem! -kacsintott rám.

-Neked nem mással kéne? -kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél. Kikerekedtek szemei és hátra fordulva bemutatott. Csak kuncogtam rajta.

Újra útnak eredt persze Tom Hollandot kellett kikerülnünk. Mellette elhaladva megerőltettem magam, hogy ne nézzek rá és büszkén jelenthetem ki, hogy nem tettem meg. Elhaladva mellette kifújtam az addig benttartott levegőt, majd hajamba túrva kezdtem el a lépcsőn felvánszorogni.

A második emeletre felérve rögvest a lépcsővel szemben helyezkedett el szobánk, amit egy gyönyörű borovi fenyőből készült ajtó választott el. Lindi kitárta előttem az ajtót, felkapcsolta a lámpát, mire teljesen elámultam. Rögtön szemben két francia ágy helyezkedett el, amit középen egy fából készült éjjeli szekrény választott el egymástól. Rajta egy régies könyvel és egy régies vezetékes telefonnal. Az ágyak felett két nagy lovas kép ékeskedett. A szoba a krém kellemes színében úszott. A két ágy mögött egy nagy ablak volt, aminek keretei ugyanabból a finom fából készültek mint a faajtó. Baloldalt pedig egy erkély nyújtott gyönyörű kilátást. Kinézve a  szemben lévő ablakon csak a sötétség tárult szemünk elé, de ha bal oldalt néztünk ki, akkor a Hold fénye meg-meg ragyogott valaminek a felszínén. És ha a szemeim nem csalnak, akkor az egy tó volt. Elhúztam a bársonyos virágmintás függönyt. Ennek is az ajtaja abból készült, mint az ablak és az ajtó. Kinyitottam, mire a csípős hideg megcsapta arcomat. Éreztem, ahogy könnybe szöknek szemgödreim. De talán a tudat, hogy olyan teremtés vagyok, akit semmi nem gától meg egy káprázatos táj láttán kihagyásában nyújtott bátorságot, hogy kilépjek a fagyba. Kiléptem a nyuszis zoknimban a balkonra, minek padozata falemezből készült. Odaléptem a kovácsolt vasból megalkotott korláthoz. Tenyereimet ráhelyezve megéreztem a vasból áramló hűvösséget, így rögtön el is kaptam őket, s pulcsimon keresztül hónom alá dugtam őket. Fogcsikorgatva néztem a magasba nyúló fákat és a köztük elbújt Holdat. Majd a tekintetem levándorolt tóra, amire elmosolyodtam. Talán a nyugtató hatása okozta arcomon a görbét. Körbe néztem és megláttam, hogy baloldalt van mégegy erkély. Valahol titkon reméltem, hogy Tomék vannak mellettünk, mint Argentínában.

-Megfogsz fázni Lea! -nem igazán fogtam fel Linda szavait, mivel az emlékek foszlánya haloványan törtek utat maguknak. -Lea? -szólított meg reszketve, mivel már kilépett ő is a zord időbe. Én csak folyamatosan a mellettünk lévő balkont koslaltam.

Lindi szemeimbe nézett, majd követte tekintetemet. Mikor megállapodott lesütötte szemeit. Mindent tudott. Mindent abból az 1 hónapból. Hogy mik történtek csak két erkélyen. Hogy milyen kapcsolatokat alakított ki. És, hogy milyen fájdalmakat okozott. Összehúztam szemöldökömet, mikor hallottam, hogy mellettünk elhúzzák a kivezető ajtót. A remény akkor gyulladt fel szemeiben, s teljesen ledermedtem. Nem mozdultam csak néztem a sötét alakot, ahogy zsebre dugott kézzel kilép, majd feloltja a lámpát. Haja göndören meredt az ég felé. Gyémát alakú arca még ilyenkor is sugárzott. Orra számomra a mongol orrformára hasonlított. Orcáját szeplők lepték el és csokoládé barna szemei voltak. Megemelve állát meglátszott az enyhén kidudorodó almacsutkája.

Aztán szemeim mégjobban kikerekedtek, amikor felismerést leltem benne. Fogadni merek, hogy Holland vér csörgedezik ereiben. Főleg akkor, amikor Melinda elkezdett köhögni és ijedten kapott felénk. Akkor dermedtem le a legjobban. Ugyanolyan igéző barna szemei voltak mint Tomnak. Felvonta szemöldökét látván reakciómat, majd közelebb lépett a kovácsolt korláthoz. Kabát fedte felső testét, így nem borzongott meg a hidegtől.

-Sziasztok! -lehelte rekedtes hangon.

-Szia! -húzta el az ,,a" betűt Lindi vidáman, miközben intett egyet.

Én nem mondtam semmit, csak merengtem szemeibe elveszve.

-Téged már ismerlek! -mosolygott rá kedvesen Melindára. -Viszont téged is! -bökött felém mutatóujjával. -Te vagy az a lány, aki darabokra törte a bátyjám szívét! -szégyenkezve lesütöttem szemeimet.

Csodálatos... Akkor a családja úgy ismer engem, mint a fiúk és bátyjuk szívtörője. Dideregve biccentettem felé egyet, majd sarkon fordulva elindultam vissza, mert már nem éreztem végtagjaimat, s kínos volt az adott szituáció. Nem mertem a fiú íriszeibe nézni. Túl blamázsan éreztem magamat az augusztusi incidens miatt.

-Pamela ugye? -szólított meg gyengéden, mikor már majdnem beléptem a szobába. Csak bólintottam ezzel megerősítve, hogy igen így hívnak. -Szeretem a bátyjám ez természetes és talán jó testvére léttén haragudnom kéne rád, de ez a ti dolgotok volt. És nem fogok mások szava által ítélkezni rólad! Úgyhogy ne parázz! -nézett fel egy görbét megejtve.

Megfeszült arcvonásaim szavai hallattán megenyhültek. Heves szívverésem lassan, de biztosan tért vissza nyugodt állapotában. A vér felszökött orcámba, ezáltal gyönge pírt alkotva felületén. Látó eszközeibe néztem, alig láthatóan beharaptam alsó ajkamat.

-Köszönöm! -mondtam fagyoskodva.

-Örülök drágáim, de rohadt betegek leszünk Lea, úgyhogy létszives menjünk be! -kezdett el befele tolni, mire még egy utolsót vissza lestem a fiúra. Tekintetünk találkozott, s mindketten elmosolyodtunk.

Beérve a szobába Lindus egyből becsukta az ajtót, elhúzta a függönyt, s karjait gyorsan mozgatva próbálta magát felmelegíteni, miközbe ide-oda tipegett. Majd mikor eszébe jutott, hogy van fűtés egyből odarohant és neki dőlve leereszkedett a földre, s nagyot sóhajtva tért megnyugvásra a meleget érezve. Én is odavánszorogtam mellé, majd ugyanazt téve csusszantam le a laminált padlóra. Fejemet Lindi rózsaszín tincseire hajtottam és a nyílászárón keresztül elmélkedtem.

-Ha beteg leszek miattad tuti megverlek! -fenyegetett meg, amire elvigyorodtam.

-Ne aggódj nem leszel! -nyugtatgattam olyan biztosan, mint amilyen biztos, hogy a kutya macska.

-Chhh... Kötve hiszem! -fújtatott.

Felemeltem fejemet, s tekintetemet rávezettem.

-Olyan fura, hogy az egész Holland család itt van... És ki tudja mennyire utálnak! -támasztottam meg térdemen karjaimat.

-Nehogy elkezz nekem ezen rágódni csajszi, mert kifogsz akkor készíteni! -állított le kikérve magának, mire elnevettem magamat. -És látod! Ennek a srácnak jó felfogása van ez terén úgyhogy muszáj valahogy összespanolnunk vele! -csettintett.

-Mármint? -vontam föl szemöldököm kíváncsian.

-Mármint, hogy ne legyünk két kitaszított, ezért összespanolunk a velünk egyidősökkel! Vágod!? -tárta szét a karját.

-Úgy magyarázól nekem mintha valami értelmi segg lennék... -hajtottam fejemet felhúzott térdeimre.

-Ahh, ne haragudj Lea, csak fáradt vagyok és olyankor általában bunkó is! -dörzsölte meg arcát nehezeket pislogva.

-Feltűnt! -forgattam meg szemeimet kacagva. -Szerintem pihenjünk le, mert még holnap se fogunk tudni felkelni! -tanácsoltam, mire felkaszálódtam a padlóról és bőröndömhöz lépve felnyitottam. Én alszok a jobb oldalt.

Előhúztam pizsamámat, törölközőmet és fogkefémet.

-Tényleg elmész lefürödni? -vonta föl íves szemöldökét hitetlenkedve.

-Sokat utaztam és büdös vagyok úgyhogy igen! -bólintottam.

-Te hülye vagy! -nevetett fel lesajnálóan, amire csak megvontam vállamat. -Megmutatom a fürdőt! -állt fel, majd kitessékelt a szobából.

Megmutatta a fürdőszobát. Hálásan pillantottam felé, majd bezártam az ajtót kulcsra, s levéve ruhámat beálltam a zuhany alá. Kicsit fura volt, hogy itt a meleg miatt nem hideg vízzel hűtöttem le testemet, hanem melegvizet kellett használnom az átfagyott végtagjaim miatt. Mikor lefürödtem, s a citromos tusfürdőtől illatoztam felöltöztem, majd a tükör előtt megállva megmostam fogamat.

Készenek nyilvánítva magam összeszedtem ruhámat, fogkefémet, törölközőmet, majd kinyitva az ajtót belefutottam egy mellkasba. Mondom én, hogy vonzanak.

-Bocsánat! -esedeztem, mire tekintetem végigvezettem a mellkason egészen a személy íriszéih. Tom volt az.

-Már hozzászoktam, hogy te mindig belémfutsz... Meg belém taposol... -mondta olyan maró gúnnyal, hogy már fájt füleimnek. Kicsit felment bennem a pumpa.

-Mondtam, hogy bocsánat! Gondolom nem önszántamból ütköztem neked! És ha most megbocsátasz szeretnék menni pihenni! -kerültem ki, amire megfogta csuklómat. Érdeklődve lestem vissza.

-Nehogy te legyél megharagudva rám! -itt kirántottam csuklómat szorításából.

-Itt nem én vagyok az, aki megvan sértődve a másikra! Azthiszed csak neked volt szar? De ne aggódj látom hamar túltetted magad az utolsó augusztusi napon, úgyhogy nincs miről beszélnünk! És mint már említettem fáradt vagyok, úgyhogy megyek lepihenni! -eme sorokat végig mélyen szemeibe nézve mondtam, majd elviharoztam a szobába és a ruhákat és törölközőt ledobva befeküdtem az ágyba.

Még arra sem reagáltam, hogy Melinda kérdezgette mi történt. Csak meredtem a krém színű falra, hogy felzaklatott lelkem megnyugvásra térjen.

Sziasztok Raptorok!🦖

Kicsit elhúzva, de meghoztam az új részt! Szerintetek van értelme folytatnom? Érdekel titeket vagy jobb lett volna, ha úgyírom, mint ahogy elkezdtem?