Lassan fogyasztottam forró ebédem délután 4 órakkor. Egyedül ültem konyhánkban lévő asztalunknál, miközben pörgettem instagram fiókomon felugró új bejegyzéseket. A sok szelfi, tükör szelfi virított előttem szebbnél -szebb lányokkal az élen. Csodálatos fogsorokkal, snapchet filterekkel megbabonázva. Sose volt szokásom szelfit feltölteni, ha meg igen akkor az már nagyon régen volt. Amióta a rendes szüleimmel élem mindennapjaimat letöröltem azokat a képeket, s Camamberről és quokkaról, -aminek apa sikeresen elnyerte a bizalmát- osztok meg bejegyzéseket néhanapján. Nem tudom, milyen felindulásból, de lementettem a rólam készült portrékat, amit Nikki csinált sunyiban, miközben én merengtem a gondolatok tengerében. Hisz mi van akkor, ha egyszer én is megosztok magamról egy alkotást? Egy alkotást, mely tükrözte igazi énem. Mely nem más, mint a morfondírozások, gondolatok, álmodozások létesítménye. Ez jellemez engem. S ennél jobban, csak egy ábra tudja tükrözni emezt. Nem habozva osztottam meg a fotót, s rá pár másodpercre rokonaim, barátaim hol kedvelték a szerzeményt, hol kommenteltek alá.

hazosterfield és további 101 ember kedveli

pamhemsworth: Sokszor egy ritkán kapott pillanat, tükrözteti meg önmagunkat!✨

Az összes (10) hozzászólás

Ambirana.italiano: Finalmente hai una tua foto 🙄💙(végre egy kép magadról)

Hardy_0805: na, hát ennek már ideje volt🤤🥰

Kedveltem a hozzászólásokat, s örömmel könyveltem el, hogy ilyen jól fogadták önarcképemet. Majd a görbe, mely szám sarkát díszítette, még szélesebbre húzodott, amint megláttam, hogy Tom is kommentálta a bejegyzésemet. Nem fogott el riadalom, annak gyanánt, hogy megtudhatják, mert privát fiókomat csak olyanok követik, akiknek bármilyen köze van/ volt hozzám. Akik mindent tudnak rólam. Kik a szüleim, kik vesznek körbe jelen pillanatban. Mindent...

tomholland2013: gyere fel, hogy élőben is nézhessem gyönyörűségedet!🥺💕

Gyorsan fogyasztottam el a maradék spagettim pár tésztáját, majd mosogatás után egyből szobánk felé vettem az irányt. A széles vigyor, mely arcomat szépítette meglepődésre váltott, amint Tristan vékony karjai lábaim köré fonódtak, s fejét combomra hajtotta. Ölelésbe vont és nem engedett. Végig simítottam szőke tincsein, s leguggolva hozzá összevontam szemöldökömet.

-Minden rendben öcsi? -simítottam ki haját arcából, mely izgatottságot és kételyt mutatott.

-Igen, csak lenne egy kérdésem! -csillogva tekintettek rám igéző kék szempárjai.

-Na -kacagtam el magam izgatottságát látván.

-Olyan kevés időt töltöttünk együtt, mármint, mint az egész kis csapat és hallottam este apát és anyát beszélgetni -nézett hátra válla fölött szobájuk ajtajára, majd halkabbra vette hangját. -Arról beszéltek, hogy apa több időt szeretne tölteni a többiekkel, mert lassan vége a bosszúállók forgatásának és szétvállnak útjaik! -folyamatosan kattogott az agyam, miközben hallgattam szavajárását.

-És mit tegyünk? -tudtam, hogy fontos számára Chris, s hogy bármit kitalál annak érdekében, hogy boldognak lássa édesapját. Ezért volt ő különleges személyiség. Mert előtérbe helyezte szeretteit és csak utána gondolt önmagára.

-Asszem ketten kint tartózkodnak a városban, így csak a többieket tudjuk beszerválni

-Nyugi megoldom! -szakítottam félbe karcsú mosollyal. Biccentett és folytatta monológját.

-Tudom nem nagy dolog, de úgyis kint nagy hó van kimehetnénk hóembert csinálni, hógolyózni, satöbbi! -vonta meg apró vállait félve várva válaszom.

Ledöbbentem, amit mondott. Nem azért mert olyan hűdenagycucc, hanem azért mert kreatívan látja a világot, míg akkor is ha az csak hógolyózás és hóember gyártás. Hisz igaza van. Ilyenkor a nevetések vihara sötétítí be a kék eget, mégis a szeretet fénye ragyogtatja be életünket. Együtt vagyunk, s csak ez számít.

-És mit szeretnél mit tegyünk? -álltam fel, miközben kiropogtottam ujjaimat.

-Te szólsz a Hollandoknak és a barátnődnek meg a pasijának? Én megyek és bevetem magam a többieknél! -elnevettem magam, s bólintva egyet otthagytam.

Benyitottam szobánkban, ahol Tom rózsaszírmokat szórt az ágyra egészen addig, míg fel nem kapta fejét érkezésemre. Háta mögé rejtette a dobozt, majd beleugrott a franciaágy puhaságába, miközben a körülötte lévő szírmok az égbe emelkedtek, melyek hol vissza az ágyra, hol pedig a földre hulltak. Felvonaglott szemöldököm, miközben visszakellett tartanom nevethetnékem. Becsuktam nyílászárónkat, s hátam annak döntöttem, mialatt végig Tom szórakozott tekintetét vizslaltam.

-Miért akarsz te mindig ágyban tudni? -ráztam meg fejem hitetlenül, de egyből tagadásba kezdett.

-Én aztán nem! -állt fel.

-Mondjuk, ha félpucéron vársz hatásosabb lett volna! -kacsintottam rá, amire elnevette magát, s hozzám lépve végigsimított arcomon, majd egy csókra invitált. -Megkérhetlek valamire? -húzodtam el tőle.

-Persze! -lehelt csókot homlokomra.

-Szólnál az öcséidnek, hogy kint talizunk? -kerültem ki, s elkezdtem magamra hámozni tegnapi ruhámat.

-Miért is? -Tom végig öltözködésemet figyelte nagyokat nyelve.

-Tom! -szóltam rá élesen, amire hajába túrva egy bocsot nyögött be. -Be vagy indulva! -jegyeztem meg mellékesen, de csak bólintva sóhajtott egyet. -Amúgy azért, mert Tris kitalálta, hogy egy kicsit együtt legyen a csapat, hogy ezért hógolyózzunk, satöbbi... -gomboltam be nadrágom.

-Muszáj? -rökönyödtek előre vállai.

-Neked főleg! -paskoltam meg felkarját, majd egy puszit nyomtam arcára. -Kérlek! -tettem hozzá gyorsan, majd otthagytam.

★★★

Összepacsiztunk Tristannel, amint megláttuk, hogy a többiek nevetve, s vidáman vánszorognak ki a téli estébe. Majd kidűledtek szemeim, amint az első hógolyó telitalálatott tett gyomrom tájékán. Szemeimmel élesen kerestem a személyt, majd összecsavarodott Evans tekintetével. Csak széttárta karját, s egy lemosni kívánt vigyorral megvonta vállát. Amikoris sapkáján hirtelen terült szét a hó. Szám elé kaptam kezem, ezzel visszafolytva nevetésem. Robert nézett vele farkasszemet.

-Úgyérzem ez egy újabb polgárháború! -fenyítette meg Chris, de Robi csak megigazította kapucniját, s markos tekintettel pásztázta a férfit.

-Állok elébe kapitány! -vonaglott fel egyik szemöldöke.

-Most nincs rajtad páncél, hogy megvédd magad! -ropogtatta meg nyakát a "kapitány".

-Nem kell páncél hozzá, már elég annyi, hogy egy ilyen jó csapatom van! -mutatott körbe azokon kik mögötte álltak egy "ezt kapd ki" sugallattal.

-Biztos, hogy nem leszek a csapatodba! -ment át a túlsó félre Scarlett. -Egyszer már leszerepeltél, nem akarok megint megalázkodni!

-Mi az, hogy leszerepeltem? Egyedül vertem el Sebastiant és Christ is! -tette csípőre kezét idegességében.

-Robi bácsi! -birizgálta meg Zoe kislánya Downey kabátját.

-Tessék? -kérdezte élesen, de amint meglátta Bowie-t megenyhültek vonásai és megbirizgálta a lány sapkáját.

-Túl fűtött a feje, tessék enni havat! -nyújtotta át neki a hókupacot, amit Rob elvett tőle, majd óvatosan belenyalt.

-Bowie nem szabad havat enni! -szólt rá Zoe, de kislánynak egyik fülén be a másikon ki.

Fejünket fogva nevettünk, hisz a két mókamester hozta szerepüket. Egyedül már csak apát és Markot hiányoltam a parádéból. Pedig akkor teljes lett volna a csapat. A Hollandok, Harrison és Melinda oda sétáltak hozzám, majd együtt kezdtünk el rötyögni az előbbieken. Tom karja hátulról derekam köré fonódott, s szorosabban vont magához, majd fejét fejem búbján pihentette.

-Ezt most tudod mire fogom használni? Arra, hogy megdobjam Chris béna és aránytalan fejét! -ezzel pedig lendült karja, de Evans kitért előle, s egy néni vállán landolt.

A nevetés, melyet a többiek vitája kezdeményezett elhalkult, amint megláttuk a túrázó nagymamát és nagypapát. Tudtuk mire kell számítani, már abból a kis cselekedetből is, hogy a papa végigsimított fáradtan tarkóján. S abból, hogy a néni nem pont legvidámabb arcát mutatta.

-Elnézést fiatal ember, de odafigyelhetne, hogy nem csak maguk tartózkodnak ezen a helyen! -mondta a túrázó néni, mérgesen méregetve Robit.

-Jólvan nénike tessék megnyugodni! A stressz nem tesz jót vén testének! -visszatartott nevetéssel figyeltük a két személy összerezzünését.

-Mi az, hogy vén? Attól, hogy pornósztár vagy nem kell ennyire fennhordani az orrod fiacskám! -a visszatartott röhögés rögvest utat engedett magának, így nem kis hangzavar keletkezett ezen a téli napon.

-Nem is vagyok pornósztár! Én színész vagyok! -sértődött meg házigazdánk. A néni csak szemet forgatva leintette.

-Minek vállalsz el egy olyan munkát, amit végül letagadsz?

-De tessék mán' elhinni! Robert Downey Jr vagyok a híres Vasember! -tárta szét karját hitetlenül, majd egy sóhaj szakadt fel torkából.

-Ja, én meg Angelina Jolie!

-Ahoz kicsit öreg! -húzta el száját RDJ, de a néni nem hagyta szónékül megszólalását.

-Maga meg ahoz, hogy fiatal szép lányokat kúrogasson a képernyőn! Na, nem is fecsérlem ilyen undorító emberekre az időmet, adios! -ment el, viszont ledöbbent férje nem tudott mit reagálni erre.

-Elnézést, és hidje el néha rosszabb az ágyban, mint egy pornós! -sietett felesége után, mi pedig abban a szem minutomba elnevettük magunkat. Hangosabban az eddigieknél.

Melegség öntötte el lelkem, amint végig néztem a társaságon. Hisz nem egy csapatot láttam bennük, hanem családot. Építettek egy érzelmileg biztonságos légkört, melyet nekünk kellett kialakítani. Ha kicsit megrongálódott, akkor újra kellett építeni. Együtt, közös erővel, bizalommal és szeretettel. Minden közös perc, minden nehezen átvészelt időszak erősití a csapatunk együtt működését. Hiába a nem létező rokonságnak az egymás iránt érzett tisztelet, érezteti az örömet. Tudjuk egymás kis titkát. Jótol kezdve a gyalázatosig. Mégis tartjuk a szánkat, de támaszt nyújtunk. Vagy olykor kinevetjük egymást, de együtt sírunk. Nem csak a családod, hanem a baráti köröd is. A szeretettel befont kötelék. Mikor érzed, hogy másnak a boldogsága fontosabb számodra, mint a sajátod. Mikor úgy gondolsz rájuk, hogy várnak haza. Mikor nem akarsz menekülni otthonuk melegéből, melyet nem a kandalló forrósít, hanem a levegőbe süllyesztett kötődés, lojalitás és az őszinteség.
Mikor úgy fogadtattnak, mintha sajátjuk lennék. Imádatos érzés egy ekkora csapat/család tagjának lenni. Megtisztelő, s boldogságos.

-Elkalandoztál! -bökte meg oldalam Sam, amire felé kaptam fejem.

-Csak gondolkoztam! -bújtam közelebb Tomhoz, aki szorított egyet karján, mely hasamat ölelte át.

-És micsodán? -kíváncsiskodott a Holland, de csak megráztam fejem.

-Nem mondom el, mert lehurrogsz, hogy milyen nyálas... -forgattam meg szemeim.

-Ugyaaaaaan. Én? -bökte meg mellkasát egy "nem hiszem el" fejjel.

-Igen te! -helyeseltem, majd elfordultam tőle, amint meghallottam, hogy apa összehívott mindenkit.

-Figyeljetek! Most küldték el a Russo tesók, hogy-hogy fog zajlani a Comic Con! -suhanta át szemeivel az oldalt, amiből én egy cseppet sem értettem.

-Akkor ezért jöttünk ide? -eszmélt fel először anya miután összenéztünk.

-Részben igen... De úgylátom, hogy a nép Tomra a legkíváncsibb. -nézett fel a mellettem álló fiúra, aki összevonta szemöldökét.

-Biztos a Pókember miatt! -nyugtatta magát pedig mindannyian tudjuk, hogy miért.

A Zendayas botrány gyorsan utolérte a városokat, így még azon csodálkozom, hogy egy poszttal sem találtam magam szembe, ami erről írna. Vagyis én nem tudtam róla. Egy fényképpel sem, semmivel.

-Najó leszarom! Nem érdekel ez szar! -mélyesztette zsebébe készülékét, ezzel a feszültséget szétbomlaszva. -Ki akar hóembert készíteni? -amint ez a kérdés elhangzott mindenki szétszéledt, s arra törekedtek, hogy kinek lesz nagyobb a hóembere.

Körmömet rágcsálva figyeltem, amikoris Lindi tette tenyerét alkaromra és szorított rajta egyet.

-Előbb-utóbb úgyis kitudódott volna!

-Tudom, csak valahogy nem így akartam! -dörzsöltem meg idegesen arcomat.

-Hagyd, hogy Tom intézze! Hidd el, ha rajta látják az imádatot irántad, akkor mindenki belenyugszik abba, hogy boldog. Mert, ha egy fan ezt nem látja be, akkor nem nevezheti magát annák, érted? -ölelt szorosan magához, amit viszonoztam neki.

-Köszönöm! -hunytam le szemeim.

-Ugyan, na gyere menjünk mi is! -ragadott karon és elkezdett a többiek felé húzni.

-Neked nem Harrisonnak kéne segíteni, aki egyedül van? -ráncosítottam be homlokom.

-Megoldja. -legyintette le, majd be állt a mi családunk támogatásába.

-Kösz asszony! -hangzott az észrevétel hangfoszlánya, amit mi csak nevetve díjjaztunk.

Köszönöm Istenem, hogy egy ilyen családnak a részese lehetek.

Sziasztok Raptorok!

Több, mint 1 hónap kihagyás után meghoztam az új részt, amit nem tudom milyen lett. Remélem tetszik, ha igen akkor jelezd nekem valamilyen módon. 4 rész és véget ér ez a könyvem is!✨