Két tenyerem fogva próbált segíteni, hogy a jégre lépve ne taknyoljak el egyből, ami instant beégést jelentene. Letéve egyik lábam, majdnem meg is történt, de legnagyobb szerencsémre Tomnak nem csak a filmekben van pókérzéke, hanem a valóságban is egyaránt. Jobb kezével megfogta derekamat, ami egyből bizsergető érzést keltett. Éreztem, hogy elvörösödök, miközben hálásan néztem bele mogyoróbarna szemeibe. Halványan elmosolyodott, majd végig tartott, amíg másik lábammal is ráléptem a jégre. Végig simított felkaromon egészen tenyeremig, s hátra fele lassan korizva maga után húzott. Totyogtam mint egy pingvin folyamatosan arra ügyelve, hogy ne veszítsem el magam alól a talajt. Fájdalmas lenne.

-Látod nem is megy olyan rosszul! -villantotta meg fogsorát, amire csak megforgattam szemeimet.

-Ne szóld el, mert az én szerencsémet ismerve nem sok jót sorsolok magamnak! -cicegtem.

-Nem is tudom, miből vontad le a szerencsétlenséget?! -engedte el kezeimet, amire ijedten néztem körbe.

Elvesztettem egyensúlyom, de addigra Holland már mögém került mindkét kezével megfogva csípőmet.

-Nem értem, mire gondolsz ezzel! -igazítottam meg sapkámat óvatos mozdulatokkal.

-Hmm... Én aztán semmire! -éreztem meg mellkasát hátamnak simulva, miközben ezeket fülembe suttogta.

Kirázott a hideg hangjától, s közelségétől. De nem veszítettem el az eszemet.

-Kicsit nagyon beléptél a komfort zónámba!

-Ohh, bocsánat! -húzódott el cinikus hangon.

-Köszönöm! -éreztem, ahogy tenyereim remegnek a zavartól, amit Ő okozott.

-Az augusztusi dolog után, miújság volt veled? -került újra elém.

-Ohh, csak pár hónapom azzal, ment el, hogy irántad siránkoztam! -kacarásztam kínosan, majd komoly arcát látva elkaptam fejem. -Nem egyébként... Igazából, csak esténként gondoltam sokat rád, de leginkább a sulival és Camamber belovaglásával voltam elfoglalva. Amit hála égnek sikerült megcsinálni! -sóhajtottam, mintha ezzel a terhek, amit anno szereztem elpárologtak volna. -Plusz mellette jobban összekovácsolódtam apáékkal, megismertem jobban a nagyiékat és Liammal is szorosabb lett a kapcsolatom. Emellett nemsokára megyek egy The Score koncertre! -néztem csillogó szemekkel rá, ami hamar el is illant.

-Pamela! -ijesztett meg Melinda, miközben megfogta derekam.

Ijedtemben összerezzentem, aminek hatására, majdnem elcsúsztam, de megtudtam tartani az egyensúlyom.

-Idióta! -kiáltottam utána dühösön, amire csak nevetve megfordult, s integetett nekem.

Megforgattam szemeimet, majd durcásan csoszogtam tovább a jégen.

-Pisilnem kell! -jelentettem ki hirtelen.

A fiú csak megforgatta szemeit, majd kifújta a levegőt, mintha csak egy teher lennék a vállán. Ő ajánlotta fel a segítségét.

-Kivezetlek! -húzott maga utána, majd derekamat megfogva segített ki a jégről a fekete gumira.

-Ezen most egyedül kéne végigsétálnom a budihoz? -biccentettem a mellék helyiség irányába aggódva elhúzva számat.

-Istenem Pamela! -hitetlenkedett, majd kimászva megfogta kezem, s úgy totyogtunk a wc felé.

Egészen addig, míg egy csapat rajongó le nem támadta, s kértek képeket, autogrammot, öleléseket, meg még sorolhatnám. Gondoltam én nem vagyok hajlandó végighallgatni a vinnyogásokat és a "szeretlek Tom", "te vagy az életem", "niagarám lesz tőled" szövegeket, így hát ügyelve, hogy el ne essek lépdeltem a wc felé. Beérve megnéztem melyik a női mosdó, majd az incsiklandó illatokat emésztve kerestem egy szabad fülkét.

Miután elvégeztem szükségletem, s kiakartam menni egyszerűen az ajtó beragadt, így bármennyire rángadtam nem nyílt ki. Most mondja azt bárki nekem, hogy nem vagyok megáldva szerencsével! Elkezdtem ütni az ajtót hátha bárki meghallja, majd kiszóltam.

-Hahó! -ezt a szót vagy még 2x-er megismételtem, amikor valaki megállt az ajtóval szemben.

Ezt a hangokból ítéltem meg.

-Pam? -ismertem fel Harry hangját. Felcsillantak szemeim.

-Úristen Harry! De jó, hogy itt vagy. Beszorult az ajtó és nem tudok kijönni! -nem válaszolt semmit, csak egy rántással kinyitotta azt, s szemem elé tárult arca, amint szemibe lógtak göndör fürtjei, mivel a sapka teljesen lelapította loboncát. Elmosolyodott.

Kifele indultam, amikor is egy basszus hagyta el száját, majd visszatolt a fülkébe, Ő is bejött, és ránk csukta az ajtót. A szűk hely hatása miatt mellkasunk teljesen összeért, arcunkat se sok választotta el egymástól. Férfias illata teljesen elnyomta a bűzt, amit a wc árasztott ki magából. De, csak zavartan ácsorogtam vörösben tündöklő orcával.

-Pamela? -ismertem fel Tom Holland hangját, amire egyből kikerekedtek szemeim és felnéztem Harry szemeibe.

Csak annyit motyogott, hogy válaszoljak neki. Így nyeltem egyet, majd válaszoltam.

-Tessék?

-Na, sikerült ide totyognod? -hangja szórakozottságot tükrözött.

-Nem volt kedvem megvárni, amíg fotókat és autogrammokat osztogatsz! -néztem végig Harry szemeibe, miközben ezeket mondtam.

Nem tudom. Teljesen elmerültem szemei rejtekében. Más volt. Más volt, mint Tom Holland mogyoróbarna szemei. Egyszerűen a szeplők, amik arcát fedték, mintha kiemelték volna világosbarna íriszeit. Magával ragadott és ha szerettem volna is, egyszerűen nem tudtam levenni tekintetem róla bármennyire akartam. Csillogtak barna íriszei.

-Jössz vagy...?

-Igen egy pillanat!

-Kisegítselek? -nem válaszoltam semmit, csak Harry arcát tanulmányoztam.

Felvonta szemöldökét, miközben jól szórakozott a kialakult kínos helyzeten. Tényleg poénos, azóta is nevetek rajta.

-Nem válaszolsz? -suttogta.

-Ohh, de-de! -mondtam, ezzel visszarázódva a valóságba, s egy kicsit hangosabban válaszoltam a kelleténél.

-Kisegítselekre, hogy jön olyan, hogy de-de? -fedeztem fel hangjában értetlenkedést, amire csak unottan megforgattam szemeimet.

Kisebb Hollandnak szélesebb lett a mosolya, amire szúrós szemeket vetettem rá.

-Vagyis -ráztam meg fejem, mintha ezzel a gondolatok a helyükre álltak volna. -Nyugi, ha idáig eljutottam, akkor vissza is vissza fogok tudni! Menj nyugodtan! -tekintetem átsiklott Harry mellkasára.

-Omm... Okés! -ezzel pedig hallottam, hogy az ajtó becsukódik.

Harrivel egyszerre fújtuk ki a levegőt. Nyúlt a zárért, hogy kinyissa, de hallottunk, amint a budi ajtaja kinyillik, majd a mellettünk lévő fülkébe mennek be. A kínos szituáció kezdett feszültségbe menni.

-Megkérdezzem, hogy miért vagytok ketten bent egy fülkébe vagy inkább tegyek úgy mintha ezt az egészet nem láttam volna? -ismertem fel egyből Melinda hangját, amire megkönnyebülten lélegeztem fel. -Figyu, ha szexuális vágyaitok vannak, csak nyugodtan! Gyorsan pisilek, aztán hagylak is titeket tovább huncutkodni! -húzta le wc-t, majd hallottuk, amint a fülke ajtaja becsapódik. -Viszont Harry Holland jobb, ha húzol védő eszközt! Nem szeretnék még kereszteanya lenni. -nyitotta meg a csapot.

Mondataitól a kelleténél is vörösebb lettem, s már nem tudtam Harry szemeibe nézni. Életemben nem éreztem magam ennyire kínosan, mint most. Már csak arra vágytam, hogy Melinda kimenjen, Harry kinyissa a fülke ajtaját és kimehessünk rajta és elfelejtsük, ezt az egészet. Viszont mégis ránéztem, de csak kaján vigyorral találtam szembe magam. Isten megáldta a világot kis kefe gyerekekkel.

-Na jólvan édeseim, majd gyertek, ha végeztetek! Pályán megtaláltok! -hallottuk, amint a kori éle leér a gumira. -Ohh és még valami! Jobb, ha erről nem tud senki! -majd becsukta a bejárót.

Harry egyből kinyitotta az ajtót. Majd mintha csak a szabadság édes íze járta volna át testünket nyújtozkodtunk egyet. Igaz, se édes nem volt + valakinek igencsak pisilnie kellett, így meglátva minket eltátotta száját, majd nem hitt szemeinek. Gondolom felismerést lelt Harriben, amire felemelte telefonját, majd reakciónak se megvárva ellőt egy képet. Nem mondott semmit, csak sarkon fordulva elsietett.

-Cazzo! -káromkodtam olaszul és egyszerűen nem hittem el az előbb történteket.

Úgyérzem, hogy fantasztikus történet fog belőlünk kialakulni. Asszem remete életmódba fogok váltani és egy könyvet fogok írni egyedüllétemben. A címe is megvan. Hogy ne kezdj ki a Hollandokkal? 1.fejezet!

Csocsi!♥️

Elsőnek is, tegnap premier előtti vetítésen voltam a Pókemberen. Csak annyit szeretnék róla szólni, hogy ÉLETEM LETT EZ A FILM! További szép napot nektek és remélem tetszett!☀️