Elsősorban szeretném veletek közölni, hogy elkészült az instagram oldal! Poszt, csak akkor kerül ki, hogyha már elegen leszünk. Ha bárkit is érdekel kissoliviaa_wattpad néven megtaláltok! Másodszor pedig szeretném megköszönni, hogy a Miért? c. könyvemre megvan a több mint 19.000 olvasó, ezen pedig a több, mint 3.000! Nem tudom mivel érdemeltem ezt a nagy számot ki! Harmadszorra pedig jó olvasást kívánok!☀️

Komótosan vánszorogtam le a lépcsőn egészen a konyháig. A kanapé mellett lelestem az egymás hátán pihenő csapatra. Mosolyogva díjaztam, majd telefonomat előhúzva lefotóztam őket. Ohh, milyen jó lesz nektek ezt megmutatni! Mosolyom gonosz vigyorrá változott. Odasomfordáltam a konyhapulthoz mamuszomban, s a szekrénypolcról levéve egy bögrét megtöltöttem feléig vízzel, szedtem bele cukrot és beleöntöttem a cappucino pórt, majd beraktam a mikróba. Vártam míg enyhén felmelegszik és ennek beteljesedésével kivéve öntöttem bele tejet, majd összekeverve leültem a székre. Reggeli éltetőmet szürcsölve vettem észre, hogy velem szemben ült valaki. Arcát újság takarta.

-Jó reggelt! -szólaltam meg, hátha ezzel belátást látok arcára.

-Szervusz! -húzta el orcájától, majd szemeimbe nézett.

Elkapva tekintetem fogtam fejemet. Bakker Dominic az... A Hollandok fő férfija. Gyomrom egyből mogyorónyira szűkült, s kínosan mocorogtam székembe.

-Valami baj van? -kérdezte meg és hangjától testem összerándult.

Teljesen beparáztam a férfi jelenléte miatt. Nem azért, mert oly ijesztőnek bizonyosodott volna, hanem azért, mert túl közel kerültem legidősebb fiához és szívfájdalmat okoztam neki. Biztos megvan a véleménye rólam. Vajon mit szólna, hogyha közölném vele, hogy lespanoltam a másik fiával is...

-Pamela! -szólított meg rezzenéstelen arccal.

-Elnézést, figyelek! -pillantottam rá.

-Tegnap, ha jól láttam elvoltál a fiammal! -vonta fel egyik őszülő szemöldökét. Nagyot nyeltem, majd biccentettem. -Remélem nem akarod elhitetni vele is, hogy szereted, aztán ott hagyod! -emelte ki a "vele is" szócskát. Megráztam fejem beszédstílusán. Megértem, hogy tönkre tettem lelkileg a fiát, de attól nem hordhat le egy olyan kategóriába, amely messze van a normális lányok körétől.

Megköszörültem torkomat, majd hagytam, hogy a gondolatok, melyek már kora reggel ellepték normális gondolkozásomat utat törjenek maguknak.

-Bocsánat Mr. Holland, hogy keserűséget okoztam fiának, de úgy gondoltam ez a helyes döntés! Az, hogy a kavarásunkat fokozni akarta, azt nem tudtam! Nagyon szerettem és higyje el még most is nagyon szeretem, de teljesen más kontinensen élünk és szerintem nem volt olyan erős a kapcsolatunk, hogy kibírja a távolságot. Viszont az összeköltözés meg még korai lett volna! -ittam bele kávémba gombóccal a torkomban, miközben végig a férfi szemeit pásztáztam, aki összehúzta ennek hatására, ezzel jelezve azt, hogy minden figyelmét nekem szenteli. -Tudom, hogy hónapok teltek el. Tudom, hogy elkellett volna felejtenem, túltennem magam az augusztuson... De sose tudtam. Minden nap ott van a fejemben. Az arca, a hangja, mosolya, nevetése... Érzem testemen, minden egyes érintését, amivel megajándékozott engem. Egyszerűen nem tudom hiába mondja bárki is. Tőle kaptam a legszebb élményeket!  Tűnhetek hálátlannak, hogy ezek ellenére se jöttem össze vele, mégis segítettem rajta! Mert lehet, hogy még rosszabb kapcsolatot alkottunk volna, akkor és a mérhetetlen távolság teljesen szétválasztott volna minket. Sajnálom teljes szívemből Mr. Holland ha a szemében egy ribanc volnék, de szeretném, ha tudná, hogy soha senki nem volt képes rám ekkora hatást gyakorolni... Csak az Ön fia! -húztam le az utolsó kortyot, majd a mosogatóba helyeztem a bögrét, s közben megtámaszkodtam a  pulton, hogy ezzel könnyeimet visszatartsam. Mivel nem igazán sikerült hagytam, hogy egy csepp végig gördüljön arcomon. -És még valami! -fordultam felé, amire felvonta szemöldökét. -Nagyon féltékeny vagyok! Tom barátnőjére. Hogy minden percben együtt vannak. Együtt nevetnek. Együtt forgatnak, sőt szinte mindent együtt csinálnak! Nagyon hiányzik és lennék Zendaya helyében! -szólásra nyitotta száját, de feltettem kezeimet, ezzel elhallgattatva őt. -Nem vagyok okos, se tehetséges. Nem vagyok szép, se csinos. Nem vagyok magas színvonalú ember, de az egyetlen olyan személy vagyok, aki a legjobban szerette Tomot és bármit megadott volna neki, csak hogy boldognak lássa! Tényleg nagyon sajnálom! És kérem ne mondjon semmit! -ezt kiejtve otthagytam az édesapát.

Lépcsőhöz érve láttam, hogy Tom az ajtófélfának dőlve, karba tett kézzel néz engem, majd vándorol át tekintete apukájára. Arca gondolkozást mutatott. Mennyit hallhatott az előző párbeszédből? Felbosszantott tudata, hogy kihallgatott minket, így államat megemelve magabiztosan indultam meg. Egészen addig még mellé érve meg nem ragadta csuklómat, ezzel megakadályozva továbbhaladásomat. Visszanéztem mogyoróbarna szemeibe, amelyek fáradtságot tükröztek.

-Pamela... -ejtette ki lágyan, reggeli rekettes hangon nevemet.

-Tudod mit tanítunk a kisgyerekeknek? -kérdésemre érdeklődve felvonta szemöldökét. -Hallgatózni illetlenség! -ezzel pedig kirántottam csuklómat tenyere közül, s otthagytam a lépcső alján. 

Felérve Haz állta el az utamat. Unottan megforgattam szemeimet. Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Egyszerűen kiakasztott Tom apukájának a lenézése és viselkedése. Én se vagyok hülye ezzel szemben. És, hogy őszinte legyek szarul esett. 

-Nem vagy jó paszban... -nézett engem oldalra billentve fejét.

-Mi okom is lenne arra, hogy jó kedvemben legyek? Hisz Holland apja egyszerűen lenéző velem! Hogy tudnám így élvezni az ittlétet? -tártam szét karomat megvonva vállam.

-Pam! Nem vagyok nagy lelkész ember, de mindig keresd a sötétségben a csillagokat, hisz nem tudhatod mit találsz. Tom kilépett az életedből, de Harry pedig besomfordált! Fasza gyerek, megértő és vicces. Tuti, hogy kifogtok jönni! -mutatott egy biztató görbét. Igaza volt, így szám széle nekem is mosolyra húzódott. -Na gyere ide te gyökér! -vont ölelésbe.

Nevetve átöleltem derekát. Nála jobb fiú barátot nem is kívánhattam volna. Hisz egy olyan barátságot fedeztem fel benne, ami még Melindában sem mutatkozott.

-Egyébként! Mit szólnál, ha mi tinédzserek vagy nem tudom minek nevezzük magunkat elmennénk egyet sétálni? -mosolygott le rám, miközben én felnéztem rá.

-Tom meg Zendaya is? -torzult el arcom.

-Igen ők is!

-És ugye jön Harry? -csillantak fel szemeim reménnyel telien.

-Persze, hogy jövök! -lépett ki a szobából hirtelen. Mosolyogva néztem rá, majd egy ,,Jó reggelt"-et kívántam neki. Elmosolyodott.

-Én is jövök drágák! -ugrott fel Harry hátára Sam. -Csak, hogy megrontsam a romantikus pillanataitokat!

-Ohh ez olyan kedves! Majd amíg mi vacsorázunk kettesben, addig te hegedűlhetsz nekünk! -cukkoltam a szeplős fiút.

-Milyen megtiszteltető feladat lenne! -nevette el magát, amin mi is jót derültünk.

-Lehetne kicsit halkabban vihorászni? Irritáló a hangotok! -lesett ki Lindu összeszűkűlt szemekkel.

-Csak nem fáj a fejed? Tudod a másnaposság nem jó dolog! -léptett hozzá Haz. Szúrós szemekkel nézett a fiú gyönyörű kék szemeibe.

-Tudod a reggeli vinnyogás nem jó dolog! Főleg nem ha elbaszott a hangod! -vágott vissza.

-Őszinte részvétem, amiért ilyen hanggal születtem! -mellkasuk szinte összeért, arcukat se sok választotta el.

Melinda arca vöröses színbe szökött, amire szélesen vigyorogva fontam keresztbe karjaimat. Szemei kikerekedtek, majd hirtelen tért észhez.

-Mi lenne ha kilépnél a komfortzónámból? Tudod nem olyan élvezetes a büdös alkohol szagodat belélegezni! -tolta arrébb a srácot.

-Mi lenne ha eljönnél velem fürödni? -ragadta meg karját, s közelebb húzta magához.

-Mi lenne ha nem előttünk mondanátok ilyen nyálas dumákat? -vágott közbe Sam.

-És nem előttünk esnétek egymásnak! -szállt be Harry is.

Lindi egyből ellépet a fiútól és zavarában lehajtott fejjel bement a mosdóba. Megsajnáltam szegényt. Elég kellemetlen helyzetbe hozták szegény lányt.

-Ez most mire volt jó? -fordult a fiúk felé idegesen Harrison. -Remélem örültök! -viharzott be a szobába.

Ennél jobb reggelt nem is kívánhattam volna. És a nap még el se kezdődött. Hisz a dolgok jelenleg kerekestül felfordultak és a nép fele erről még mit sem sejt. Bonyodalmak keletkeznek, amik egyre jobban fognak építkezni. Egy megérzés alapján következtettem le ezeket. Oly nyomasztó ez a helyzet. Kétséges és fárasztó. Fárasztó lelkileg és tetsileg is. Egyszerűen szinte fel se fogjuk az adott napot, máris becsapódik egy és vet véget ezeregy dolognak. Jön, s romba dönti az egész életet akár, amiből vagy felállsz vagy a földön maradsz.