*Bakugou szemszöge* dec. 5.

Éppen Kerai-t hoztuk az oviból hazafele kocsival, nem szólt sokat de látszólag nagyon jó kedve volt így hát muszály votlam rálérdezni.

-Na és babám, mi volt ma az oviban? - pillantottam rá a visszapillantón keresztül.

-Ma nagyon jó volt, játszottunk egy csomót az ovónénikkel és az egyik játéknál kaptam almát mert ügyes voltam-kezdte el mesélni a napját-Meg volt egy fiú aki odajött hozzám alvás után hogy benne voltam az álmában és szerinte aranyos vagyok- ekkor egyik plüsséhez nyúlt amit szorosan magához ölelt miután ezt elmondta,kissé kipirult az arca.

-És szerinted aranyos az a fiú? - tette fel a következő kérdést Kiri majd egy pöppet aggódó tekintettel rám vezette tekintetét

-Nyugi, ha bármit is csinál a lányunkkal felrobbantom-súgtam oda neki egy kis vigaszként mire bólintott egyett.

-Hát.. Nemtudom.. Kedves.. - mosolygott válaszán majd még jobban a plüss mögé bújt.

-Jólvan kincsem, és mit szeretnél enni vacsira? - mosolygott a csöppségre Ei majd mikor észrevette az egyik élelmiszerboltot ami pár méterre van tőlünk-Most mond mert akkor bemegyünk érte!

A kislány elengedte a plüsst és úgy gondolkozott el a válaszán ami pár percen belül meg is született nagy mosollyal a csöppség száján.

-Legyen gofri!! - pattogott az ülésén csillogó szemekkel- csoki öntettel mitn amilyne az oviban volt!

-Gofri vacsira? - kérdztem halkan vissza majd párom felé aki csak elmosolyodott.

-Azthiszem lehet róla szó-vigyorgott cápafogaival a kislányra- majd apunak is veszünk valamit- fordult vissza felém mosolyogva majd egyik kezét a combomra vezette majd egy apró puszit nyomott az arcomra.

-Nyaa! - fújogott mögöttünk a kislány és eltakarta a szemét ahogy elfordult.
Ei erre a realcióra csak elkuncogta magát velem együtt.

-Egyszer te is fogsz ilyeneket csinálni majd a pároddal Kerai-mosolygott a lányra mikor az elengedte a szemét. - Egyszer te is találsz majd valalit akit mindennél jobban fogsz szeretni és akár az életedet is leélni vele!

-De csak 20 év múlva engedem meg! Addig tilos!- szegesztem a tekintetem az útra.

-Nyugi apu, én sose fogok iyleneket csinálni! - kezdtett el ismét fújolni a csöppség és cicafarkát átkarolva takarta el a szemét.

-Azthiszem ez egy jó ötlet-suttogtam magam elé mire Kiri kissé elnevette magát.
Pár perc elteltével el is 3rkeztünk a kiszelmelt bolthoz ahol le is parkoltam, Kiri szinte azonnal kikapta a kislányt a kocsiból majd már indult is meg a bejárat felé.

-Gyere cicám, elmegyünk gofriért, okés? - kérdezte az ölében helyetfoglaló lánykától aki azonnal bológatni kezdett válaszul- Jössz Katsu? - kiáltotta oda hozzám mire észbekaptam és követtem őket.

Kiri egyik karjában az apróság ült a másikkal pedig az enyémet fogta és úgy ballagtunk egyik helyről a másikra mire minden kellék meglett amit szerettünk volna.
Mire kiértünk a boltbólár sötétetedd így Kerai már békésen aludt párom karjaiban~istenem de aranyosak~pirultam bele a gondolatba.
Ei berakta a csöppséget a kocsiba majd odajött hozzám.

-Olyan aranyos, nemigaz Katsu?-dőlt oda mellém egyik kezét a derekamra áttéve.

-De, a legaranyosabb-mosolyogtam rá majd vele szembe álltam.
A hold fénye enyhén rávilágított meglepett arcára, egyik kezemmel ellökten a szemébe lógo tincset majd megfogtam állát és magam felé fordítottam és aszemeibe néztem-Eijirou, mindennél jobban szeretlek téged és a lányunkat is!

-K-katsuki.. Én is, Szeretlek! - mondta kicsit pirosan majd karjaival nyakamat ölelve jött egyre közelebb majd ajkaira hajoltam.
A pillanat egyszerűen tökéletes volt, csak mi ketten az éj sötétében ahol semmi más, egyedül a csillagok és a hold ad halovány pislákolást.

~later~

*Eijirou szemszöge*

Amint hazaértünk Kerai már fel is ébredt. Vajon éhes még egyáltalán? Végig aludta az utat..

-Szia kincsem, szeretnél még enni? - ballagtam oda a kislányhoz majd mosolyogva felkaptam.

-Igen! Se-ahh-ásított mondandója közben-Segíthetek? - mosolygott csillogó szemekkel vissza rám-Apu is jön?

-Ő már evett de biztos segít sütni ő is! - villogtattam meg cápafogaim-Ugye apu, segítesz? -szóltam ki a konyhába ahonnan csak egy morgást kaptunk válaszul, tehát még mindig eszik.

Leraktam a csöppséget és gyors előkerestem két hajgumit és be is fogtam mindkettőnk haját majd kézenfogva elindultunk a konyhába.
Amikor beértünk Katsu éppen a tányérját mosta amiből az előbb ette csípős kajáit, hihetetlen mennyit tud betolni azokból a tüzes vackokból.

-Na Katsu segítesz ugye? - léptem oda hozzá hogy hátulról meg tudjam ölleni.
A szőke nem szólt semmit csak megtörölte a kezét majd felpakolt minket a konyhapultra.

-Maradj itt babám addig apával előszedjük a hozzávalókat! - mondta majd egyik kezével összekócolta a kislány haját majd eltakarta annak szemét és egy csókot nyomott a számra amit azonnal viszonoztam is.

Miután elváltunk vörösen bólintottam egyett mindkettőjük felé majd odaléptem a szekrényhez a hozzávalókért.

Bakugou szemszöge:

-Na Kerai, akkor segítesz?-mosolyogtam a csöppség felé mikor már minden megvolt.
A kislány csillogó szemekkel bólogatott majd magához emelte a lisztet.

-Először ezt, ugye apu? - mutatta felém a zacskót amit gyorsan kibontott.

-Igen ez lesz-bólintottam majd a mérlegért és a tálért nyúltam-Nézd, erre rátesszük a tálat és utána beleteheted amennyit mondok! - a csöppség ránézett a tálra és nagy koncentráció kíséretében öntötte bele a hófehér lisztet.

~~~~~

Az összetevők hamar be is kerültek a tálba majd már jöhetett is robotgép, ehhez persze le kelletf rakni Kerai-t az asztalhoz hogy ha véletlen olyan van ne menjen rá.
Miután ezzel is végeztünk mindhárman megkóstoltuk hogy biztisan finom legyen és már jöhetett is a sütés ami szintén gyorsan ellészült.

-Na és mit szeretnétek rá? - kérdezte Ei az utolsó gofrit is kivéve a gofrisütőből.

-Legyen csokis! Olyan amit vettünk, az a piros! - ugrált a kislány örömében, én szinte azonnal észbe kaptam higy miről is beszél.
Gyorsan odaléptem a szatyorhoz és kikaptam belőle a kívánt édességet.

-Ezt szeretnéd kincsem? - hajoltam le a lányhoz a csokikrémmel. A lány hevesen bólogatva nyújtózott a kiszemelt tárgyért- Ezt Nutellának hívják! - mosolyogtam felé.

Ekkor Ei felé fordult majd felemelte kis kezecskéjét és a mutató ujjával rámutatva az édességre mondta neki:
-Akkor olyan Nutellát szeretnék a gofrira papa!

-Jól van csillagom akkor olyat kapsz rá! - mondta kedvesen majd odajött hozzám és kikapta a kezemből a megemlített tárgyat-Ez kelleni fog - csak ennyit mondott majd átlépett egy késért hogy rá tudja kenni a csokikrémet.

-Köszönöm! - mondta a csöppség ahigy elfogadta a felé nyújtott ételt.
Ei megsimogatta a lány haját majd odalépett és ő is elvett egy gofrit majd üresen elkezdte enni.
-Te nem eszel Katsu? - kérdezte két falat között.

-De, de eszek! - léptem oda hozzá és én is elvettem egy gofrit majd egyik karommal átölelve derekát döltem oda hozzá.

~pár gofrival később~

-Óh, és aműgy tudod milyen nap van kincsem? - azólalt meg Kiri mikor befejezett egy gofrit, én persze tudtam mire gondol.

-Valami különleges? - csillant fel a kislány szeme a kérdést hallva.

-Olyasmi, ugyanis holnap jön a mikulás!- Mosolygott a lányra majd aligláthatóan rámkacsintott.- De persze csak akkor kapsz tőle csokit meg mandarint ha jól viselkedsz!

-Ha jól viselkedem? - nyelte le a lány a falatot- És én jól viselkedtem? - kérdezte aggódó tekintettel. Kis aranyos.

-Hát persze hogy jól, te vagy a legjobb és legaranyosabb kislány! - szólaltam fel én is és odaléptem kegölelni a kislányt majd fel is kaptam őt - Az én.. A mi aranyos kislányunk! - nyomtam puszit az acára majd homlokomat az övének döntöttem közben a kezemmel magunkhoz húztam Kirit is aki látszólag a könnyeivel küszköd a meghatottsága miatt.

-Szeretlek apu! - ölelte meg a nyakam a kislány- És téged is papa! - mondta oda Kirinakmajd az ő nyakába vetette magát.

Én is szeretlek édesem! - mondtuk egyszerre a vörössel majd körülöleltem mindhármunkat.

Miután elváltunk még ettünk pár  gofrit majd a kislány hamar elfáradt végtére is eléggé este van már.
Gyorsan elpakoltunk majd felemelve a csöppséget vittük föl a szobájába.

-Jó éjt babám! - nyomtam puszit az arcára majd lefektettem és betakartam.

-Jó éjt apu! - adta vissza a puszimat- Neked is papa! - nyújtózkodott Ei nyaka után amit meg is ölelt.

-Neked is, szép álmokat csillagom! - váltottak egy puszit ők is majd feláltunknés lekapcsoltuk a lámpát.

Gyorsan átballagtunk a mi szobánban és át is vedlettünk pizsomába, és már az ávyban is voltunk.

-Majd reggel ugye Ei? - fordultam felé, Ő  aprót bólintott felém majd közelebb kúszott hozzám-Akkor jó éjt! - nyomtam csókot ajkaira majd megöleltem. - Szeretlek Ei!

-Én is szeretlek Katsu! - ölelt vissza majd mindketten nllehunytunk a szemünket.

~~later~~

dec. 6 hajnala

Reggel az ébresztő halk zúgására keltem de ahogy láttam Ei már felkelt ugyanis nem volt ott mellettem.

-Ei!-riadtam fel a hirtelen az üres helyet látva.

-Igen Katsu? - nyílott az ajtó s lépett be rajta Ei.

-

S-semmi.. Csak megilyedtem hogy nem vagy itt.. Főleg most-néztem fefelé mire két kart éreztem meg magam körül.

-Nyugi Katsuki! Nem hagylak egyedül, se téged se a lányunkat! - ölelt át, fejét a vállamra döntötte s úgy súgta a fülembe- Sose foglak itthagyni titeket! Szeretlek Katsu!

A lehető legszorosabban öleltem vissza s fejemet vállába temetve engedtem utat néhány könnycseppemnek.

-É-Én is szeretlek Eijirou! - teljesen magamhoz múztam minden procikámmal, nem akartam elengedni.

Kicsit visszaált a légzésem, szipogtam egyet majd úgy néztem a szemeibe.

-Akkor.. Hol voltál? - kérdeztem imsét átölelve.

-Leraktam az ajándékát a lányunknak, csak nem ébredtél fel az első csöngőre én meg nem akartalak felébreszteni- döntötte fejét a hátamnak.

-Oh, és nem ébredt fel?- kérdeztem miután elengedtem.

Ő csak rázta a fejét majd ledöntött az ágyon hogy egy csókot nyomhasson a számra.

-Viszont, reggel 6 van szóval nemsokára kelthetjük a lányunkat is- mosolygott rám cápafogaival-addig viszont csinálhatunk valami mást is.-dobott felém egy kaján vigyort majd ismét ajkaimra hajolt és szorosanagához húzott.

Ahogy nyelvét a játékba vitte karjait úgy vitte lejjebb hátamon egészen a derekamig amit meg is markolt s úgy fordított rajtunk egyett hogy derekán helyetfoglalgassak. Ő gyorsan váltott a tempóján amit igyekeztem követni. Kezeimet hajába vittem s mikor a hirtelen ötlettől vezérelve felökte a csípőjét erősen meg is húztam vörös tincseit.
Mikor levegő hiányban elváltunk ismét fordított a pozíciónkon majd egyből nyakamra hajolt. Egy darabig csak csókokkal hinette be majd elkezdte harapgálni és néhol meg is szívta bőrömet.
Talán öt új foltot készített nyakamra majd felült és az órára nézett.

-Hhmm.. Jól nézel ki-nyalta végig felső ajkait-Viszont.. Mennünk kell- az arca egy pillanat alatt változott át lehangoltá.
Egy kicsit lejjebb ment a combomra majd odahajolt a fülemhez-Azért majd később folytathatjuk-súgta fülembe majd leszált és a szekrényhez lépett valami ruha gyanánt.

Gyorsan lemásztam én is az ágyról majd át is öltöztem és már mentünk is át a kicsi szobájába.
Amint ajtótnyitottonk a jislány már átöltözve várt minket és egyből a nyakunba ugrott.

-Apu, papa! - ölelt át minket örömében-nézd mit hozott a télepó! Egy csomó csoki meg madarin! - örvendezett és a kezében lévő édességeket mutogatta. Hát igen, szereti a gyümölcsöket. A kis aranyos.

Na helló mindnekinek és Boldig Mikulást!
Háát...Nemtudom mennyire jó ez a befejezés de ennél jobbra nem tudnám megformázni úgy hogy folytatás is legyen..
Azért remélem nektek tetszik!
Ha valami vélemény születne róla azt szívesen várom a kommentszekcióban!
A helyesírási hibákért pedig gomenne!

Amúgy a többi kérést illetve ennek az új része is tervban még erre az évre szóval lehet számítani valami új részre bár erről még nem ígérek semmit!
Viszont addig is sok jót mindenkinek!! :3