*Midoriya szemszöge miután hazaértek a nyaralásból*

A nyaralás többi napja nagyon jól telt. Mindent megnéztünk és kipróbáltunk amit szerettünk volna, úgyhogy elég sok mindent csináltunk(hát gondolhatjátok mi-mindent 😏).

Most hogy hazaértünk csak egy dolgon gondolkozunk: hogy mondjuk el a barátsinknak a hírt?
Az egész olyan zavaros. Eléjük állunk egy dologgal amit még mi sem tudunj megmagyarázni?

Végülis, a szülőknél bevált, az én anyukám szokásosan sírt, Shotoé.. Hát nos... Még mindig nem örült hogy velem van.. Vagyis inkább az hogy a fia meleg, de úgy voltunk vele hogy azért elmondjuk hátha kicsit elfigadóbb lesz.
És ott van még Shoto apja, neki Fuyumi mondta el, mert mi bem beszélünk vele már nem is tudom mióta.

Visszatérve a barátokhoz, még nem tudjuk hogy fogjuk közölni... Vagyis az meg van hogy meghívjunk mindenki hozzánk aztán valahogy elmondjuk nekik.

Körbe is üzentünk mindenkinek és majnem mindenki rá is ér holnap, csak páran nem,Mineta,Aoyama és Koji. Mineta megint börtönbe került, a másik kettő pedig a munkájuk miatt elutaztak. Na mindegy velük úgysem vagyunk olyan hú de jóban.

*másnap reggel Todoroki szemszöge*

-Shoto, kelj fel! Kikéne néznie valahogy a háznak mire ideérnek, meg aztán valami kaja sem ártana! - nyavajgott rajtam ülve a zöldhajú. Hihetetlen aranyos ilyenkor.

-Mindtam már hogy jól nézel ki mikor rajtan ülsz? - húztam egy kaján vigyorra a szám mire ő csak elpirult-Mondjuk jobban néznél ki hogyha ez a póló sem lenne rajtad!

-Shotoo! Máskor örülnék neki de lassan tíz óra és egyre jönnek hozzánk-fordult el még mindig pirosan majd előkeresett egy nadrágot mire kicsit szomorú lettem de azért én is felöltöztem.

Miután megreggeliztünk Izuku elment pakolni meg takarítani, mondjuk azt nem tudom mit mert két nap alatt nem hiszem hogy olyan túlságosan összekoszoltuk volna a házat... Kivéve talán amikor megjöttünk és a kanapén kötöttünk ki... Meg tegnap délután miatt a fürdőszoba... Meg talán a hálószoba, mert ugye este is csináltuk..... Akkor talán mégis kell takarítani, kicsit talán mégis olyanok vagyunk mint Kaminari...

Mire a párom visszajött a konyhába én már kész is lettem némi kajával és még így is volt egy óránk. Én mindennel megpróbáltam Dekut rávenni egy gyors menetre de egyszerűen nem hagyta magát, már kezdem bánni hogy áthívtunk mindenkit, ha elmennek én száz szálalék hogy nem hagyok neki menekülő utat az biztos.

Éppen javában terveztem miket csinálok majd Izukuval mikor csengettek. Mindketten felálltunk, majd kimentünk és ajtót nyitottunk. Meglepetésünkre Iida volt az egy apró lánnyal az ölében és Ochakoval az oldalán.

-Sziasztok! Rég találkoztunk! - köszöntünk egyszerre majd megakadt a szemem a lányon.

-Hát te meg ki vagy? - mosolyogtunk egyszerre a kékhajú lányra

-Ő itt a lányunk, Ramikou. Most lett három éves. - válaszolt Iida majd bementünk, már majdnem leültem mikor megint csengettek. Izuku ott maradt én meg mentem ajtót nyitni, eléggé türelmetlenek voltak.

-Jólvan megyek már! - nyitottam az ajtót mire vagy hárman nekem ugrottak. Név szerint Kaminari, Sero és Mina. -Sziasztok!

-Szia Todoroki! Apám, de rég találkoztunk, mondcsak a Dekusquad is tartja magát? - ugráltvkörülöttem Mina mire én csak nemlegesen ráztam a fejem.

-Na miért is jöttünk amúgy? - érdeklődött Bakugou teljesen jogosan miközben Kiri oldalát fogta (sorry guys ezt nem hagyhattam ki).
Gyorsan feleszméltem majd be is engedtem őket. Már ületem is volna le amikor megint csengettek,komolyan mondom inkább nyitva hagyom az ajtót.

Shoji, Tokoyami és Tsuyu voltak. Pár sor után ők is bejöttek, ekkor már Izukuék megkesztké az egyik sütistálcát amit csináltam.

-Na és történt veletek valami modtanság? - tette fel nekem a kérdést Kaminari a szokásos fejével miután leültem.

-Semmi extra, nemrég érkeztünk a nyaralásból- mondtam vállat vetve.

-Áh, értem. Gondolom ott is sokat voltatok együtt-mosolygott mire csam bólintottam.

-Hát az igazat megvallva itthon is mindig eggyütt vagyunk úgyhogy többnyire csak a hely változott. Elég sokszor.. - vakartam meg a tarkóm ahigy belegondoltam hány helyen is csináltuk.- Vagyis csináltuk a nappaliban, konyhában, fürdőben, kisszobában sőt egyszer a házhoz járó faházban, teraszon, a vízparton... - kezdtem el sorolni hogy húzzam az agyát mire csak ilyedten figyelt engem.

-Ember,nincs bajom veletek de ez már dúrva, és még engem hívtok perverznek-mondta bár a végét kicsit halkabban. Hát, igen itthon sincs már olyan hely ahol ne történt volna meg, de ott sem hagyhattuk ki, azért mégiscsak egy eldugott helyen volt ahol csak mi ketten voltunk.

-Na és Kaminari, hogy mennek a lányok? Emlékszem a suliban nem nagyon jöttek össze-nevette el magát egy kicsit Ochaco.
Kaminari elhúzta a szájátajd megvakarta a tarkóját.

-Hát, most se megy olyan fényesen, peddig úgy próbálkozok...-sütötte le szemeit- Eddig talán egy lánnyal tudtam valami féle kapcsolatot kialakítani. (Muhahaha a még nem létező OC-mel shippelem a kis pikachut!)

-Oh értem, sok sikert, egyszer biztos te is megtalálod a lelkitásradat! - bólintottak egyszerre Iidával.

Egy darabig még beszélgettünk erről-arról. Jó volt újra így összeülni és beszlégetni, nem sokszor találkozunk a hősködések miatt.
Nem sokkal később megjelent Momo Jirouval az oldalán és szép lassan a töbniek is beszállingóztak. Sato hozott aprósüteményt is ami elég finom lett.
Épp nagyban beszélgettünk mikor kopogtak az utolsó személyek is.

-Szia Shoto! Bocs a késésért! - Mondták egyszerre Hagakure és Ojirou mire egy kislányra lettem figyelmes. Egy hosszú, szőke hajú kislány barna szemekkel, látszólag teljesen normális, talán képesség nélküli lenne?

-Hát te meg ki vagy? - mosolyogtam az apró lányra mikor a láthatatlan lány felkapta.

-Ő itt Hayiru! A lányunk, múlthónap végén lett négy éves. - ha másból nem is, a hangjából megállapítottam hogy mosolyogva mondta, visszamosolyogtam majd bementünk.

-Nahát, ki ez a kislány Hagakure? - amint beléptünk szegény kislányt mind az öt lány körbevette. Mi fiúk csak ott áltünk mint egy, most maradjunk az oszlopnál.
Szóval mi ott álltunk mint egy oszlop a lányok meg ezerrel kérdezgették, kivéve Uraraka aki a lányával az ölében Hagakuréval beszélt. Meg Deku régi énjét visszahozva a képességéről kérdzete Ojirout.

-Hát igazából most jött elő a képessége ezen a héten, de azt hiszem jobban megérted ha megmutatja. Hayiru életem idejönnél?- a kislány oda is ment az apjához majd csak kérdőn nézett rá. Az apja kacsintott egyett mire a lány odalépett a páromhoz.

-Szóval, mi is a te képességed?-guggolt le a zöldhajú mire a kislány csak aprót nevetett majd hirtelen valami megcsapta Dekut.

-Szóval a lánynak van egy láthatatlan farka. Ugye kicsi? - léptem oda hozzájuk és rámosolyogtam a kislányra mire ő csak bólogatott.
Gyors fölsegítettem a páromat majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Anya, az a bácsi miért puszilta meg az a másik bácsit? - ment oda a kislány az annyához.

-Oh,kicsim, ők együtt vannak mint én és apu. Ezzel nincs semmi gond, oké? - hajolt le a lányhoz és felemelte és ölbe rakta. A lány aprót bólintott majd rámnézett.

-Hívj Shotonak, őt pedig Izukunak! - moslyogotam a lányra és megsimogattam az arcát.

-Rendben Todoroki-san. Bocsánat hogy furcsáltalak titeket, de nincs veletek semmi baj! - hajolt egy aprót az anyja ölében.

-Ugyan,nincs semmi gond Hayiru-chan- mondtuk egyszerre Izukuval.

Egy ideig beszélgettünk mikor is szóba került hogy Bakugouék is gyereket szeretnének.

-Nos ami azt illeti, feljerestünk egy árvaházat és szerdán el is hozhatjuk a kislányt, már betöltötte a négyet, természetes vörös haja van egy szőke tincsel az elején és gyönyörű barnás-vöröses szeme van. A képessége előjött már, mindent tud amit egy macska és a vérét is tudja használni amire szeretné. Nagyon ügyes és nagyon aranyos, örülök hogy elhozhatjuk, nagyon boldog volt mikor meglátott minket! - Mondta Kirishima majd Bakugoura nézett.

-Azta, nagyon örük nektek Kirishima! Biztos nagyon boldog a kislány higy örökbefogadjátok, bele sem merek gondolni miylen lehetett neki szülők nélkül- mosolygott rájuk Uraraka majd ránézett a lányára aki épp Hayiruval játszott az asztalnál.

-És ti nem szeretnétek gyereket Shoto? - kérdezte rám pillantva Mina. Én ránéztem Dekura majd mindketten feláltunk.

-Igazából, ezért hívtunk ide titeket. Mondani sueretnénk valamit. - néztem bele Izuku szemeibe majd ő foyltatta.

-Lehet hogy ez így nagyon furcsa lesz és hihetetlen de terhes vagyok! Még mi se tudjuk megmondani hogy hogyan, de igaz! - Pirultunk el egyszerre Dekuval mire a lányok felkiálltottak.

-Te jó ég! Hiszen ez csodálatos! - öleltek körbe minket a lányok, majd mikor már mindkettőnket megfolytották leültünk.

-Jó érzés hogy ti is örültök! - mondtam nagy mosollyal az arcomon mert tényleg nagyon örültem. Izuku szintént egy levakarhatatlan mosolyt vett fel.

-Ez csak természetes, örülünk a barátaink sikereinek! - mondta mosolyogva Tsuyu majd elvett egy sütit.

-És amúgy, fura érzés? - kérdezte Uraraka terelve a témát- Emlélszem nekem az első terhességem elég szokatlan volt, gondolom te sokkal jobban furcsálod..

-Az első? - lepődött meg mindenki, még Iida is kicsit meglepődött mire Ochaco akkorát lekevert neki higy jóformán úgymaradt.

-Igen. Nos most is terhes vagyok, lassan egy hónapja-mosolygott a barnahajú lány majd Dekura nézett válasz hiányában, aki erre csak bólogatott.

Úgy estefelé járhatott mikor elindultak. Elsőnek az anyukák mentek majd sorban a többiek. Utolsónak a Kiribaku páros maradt akik segítettek elpakolni.
Éppen mosogatni mentem mikoris Katsuki jött velem, egy kicsit besegített.

-Hihetetlen hogy Dekut választottad, annyi jó pali van még, erre te őt választod. Mi fogott meg benne annyira? - kérdezte felém fordulva. Őszintén meglepődtem a kérdéstől.

-Aranyos, leginkább ez. És sokmindenben ügyes, nagyon sok mindenben... - kalandoztam el mire ő meglengette a kezét előttem hogy ugyan reagáljak már valamit.

-Azért nem hinném hogy valamiben leverné Kirit. Látnod kéne mit tud a nyelvével, elképesztő jogy tudja használni-húzta száját egy kaján vigyorra mire én is elmosolyogtam- Le mernék esküdni hogy Eijirou sokkal jobb az ágyban mint Deku.

-Hát, attól függ mit csinál, ő inkább arra jó hogy megrakd. Úgyhogy mindig én vagyok felül-nevettem picit fel mire csak mosolygott azzal a levakarhatatlan perverz vigyorával.

-Akkor ezt nyertem mert Kiri mindkettőben jó-nevette el magát kissé.

-Akkor én dublán nyertem mert amint egyedül leszünk nemhagyom menekülni- nevettem én is majd kimentem.

Izukuék pont arról beszéltek higy mi-minden történt mostanság így négyőnközt, csak a vöröshajú észrevette hogy párja kész van így indultak is kifele, köszöntünk és már itt sem voltak.

-Na Izuku, most hogy nincs itt senki, azthiszem tudod mi következik. Egész idáig vártam úgyhogy nem hagylak menekülni-mondtam perverzül vigyorogva majd rávettettem magam Dekura ott ahol volt, a nappali szőnyeg kellős közepén.

Na itt is lenne a kövi rész, gomen hogy eddig várattam csak nem nagyon voltam itthon, de lényge hogy mostmár kiraktam mert egész nap írtam ezt a részt.
Remélem tetszik eddig! Még nem tudom higy oldom meg de próbálok új ötletekkel előrukkolni.

Ja és a Shippek miatt elnézést de sokat gondolkodtam hogy végül melyikeket tegyem bele.
Az egyetlen amit nemtudok az az hogy Tokoyamit kivem shippeljem, mármint Shoji vagy Tsuyu? Szerintetek?

A kiribaku pedig kedvenc úgyhogy sorry guys hogy mindenhol ott van, de imádom!