*Mi is az a boldogság?*

Nos, ezt mindenki másképp tudja megfogalmazni, definiàlni. Èn személy szerint egy - sokak számára vágyott - , elégedett, kellemes állapotra gondolok a szó hallatán. A boldogság csodálatos érzés, de a törékenysége félelmetessè teszi.
Amíg az egyik pillanatban vidáman ìrunk a szobánkban, lehet, hogy egy másikban már elütik a kutyánkat. Ugyanakkor a szomorúságbòl is mindig valami hirtelen öröm szakít ki minket, (vagy éppen saját magunk).

*De hogyan lehetünk boldogok?*

1. Elhatározás kérdése

Senki nem szeret szomorú lenni, de rengetegszer ér minket olyan megrázkódtatás, ami után nagyon nehéz feltàpàszkodnunk. Így aztán soha többet nem szeretnénk ezt az állapotot újra megélni. Ilyenkor vagy felkészülünk mindenre lelkileg, vagy elhatározzuk, hogy boldogok leszünk. A felkészülés nem 100%-os, mert mindig érhetnek minket "meglepetések", de ha már megtörtént, és tèrdre kényszerültünk, akkor csak annyit tudunk tenni, hogy kiszàllunk abból a hajóbòl, ami jèghegynek ment. Hogy miért? Az egészségünk, és a lelki állapotunk érdekében.

2, Keressük meg a napi örömöket!

Amióta én is elkezdtem minden napban a boldog, vagy jó pillanatokat keresni, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok a mindennapokban. De mi van akkor, ha egy jó dolog sem történt velünk? Hát, akkor bizony nincs más hátra, mint az, hogy megkeressük a rossz dolgokban a pozitívumot!
Tudom hogy nehéz, de nem lehetetlen! Íme néhány saját példa:

- ha nem ütik el a kutyánkat, sosem derül ki hogy diszplàziàja van
- azért piszkálnak minket, hogy megtanuljuk a dühöt szomorúsággà alakítani. Ez a legnehezebb, de ezután már sokkal könnyebb boldognak lenni, ráadásul a bántàs idővel megerősìt
- jelenleg több nem jut az eszembe, de ezt a mondatot vèssètek jól az eszetekbe:
" Azért történnek velünk rossz dolgok, hogy megtanuljuk értékelni a jót. Igaz, kevesebb van belőle, de ezáltal sokkal értèkesebb!"

3. Becsüljük önmagunk!
Az önbizalomtòl, és saját magunk elfogadásàtòl is függhet a boldogságunk, hiszen ha megkérdőjelezzük önmagunk, és nem hiszünk magunkban, az rengeteg felesleges stresszt okoz, a feszültség pedig gátolhat a boldogságunk elérésèben.
Érdemes ilyenkor külső segítséget kérni, vagyis megkérni egy ismerősünket, hogy mondjon véleményt, vagy pozitív dolgot rólunk, illetve a műveinkről. Én például sokáig önbizalom hiányban szenvedtem, de azt hiszem, majdnem teljesen "meggyògyultam", és nekem az segített, hogy egy olyan ember mondott az "írói nyelvemről" egy hatalmas nagy pozitívumot, aki rettentően kritikus, és kevés dologra mondja azt, hogy "jó".
Az is önbizalmat adhat, ha alàbecsülnek minket, de mi megmutatjuk, hogy igenis megtudjuk csinálni, és óriási meglepetést okozunk a környezetünnknek! Ez is csodálatos érzés! Többet nem is mondanék, mert majd bővebben kitèrek az önbizalom kérdésére, de a lényeg, hogy ha nem is hiszünk magunkban, legalább FOGADJUK EL MAGUNKAT. És ugyanúgy, mint a negatívumokban, önmagunkban is próbáljuk a jót keresni!!

4. Legyen célunk!
Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. "A cél határidős álom." Ezt az idézetet alapul véve ide veszem az álmokat is. Itt egy jó tanács: kis lépésekben, de lassan, biztosan haladjunk, ne pedig gyorsan, nagy ugràsokkal.
Például ha az az álmunk, hogy kiadjàk a könyvünket, akkor ne rögtön a könyvkiadási kérdésekről nézzünk tájékoztatót, hanem az "íròizmainkat" tornáztassuk, például induljunk minél több irodalmi pályázaton!!

5. Képzeljük el, ahogy a nap végén a gondokat papìrgalacsinnà gyúrva elhajìtjuk a pusztaságba, míg az örömeink papìrmadàrkènt szállnak tova, a zöldellő messzesègbe.

*Halk nesz szólít, titkot sugall,
Megmutatja saját, kifürkèszhetetlen lelkedet.
Értékelj minden apró örömöt;
A tajtèkzò tengert, a békés erdőt,és a komoly, szürke felleget.*

Figyelmeztetès: a "cikkben" csak saját források vannak!!

Köszönöm szépen, hogy ellàtogattàl a birodalmamba, kérlek írj véleményt! Nagyon megköszönném!! (Ha pozitívat nem tudsz, jöhet építő jellegű kritika is, az efféle írásokban még nem vagyok otthon!)❤️