-Ez a kedvencem! - Vigyorodott el Emeraude, majd felmutatott egy tekergő, gumis anyagúnak tűnő gilisztát... Vagy kígyót?

-Ez mi is? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Cukor-hernyó! Várj! Asszem olyan, mint a mugliknál a gumicukor... Nem kostolod meg? - Nyújtott egyet felém.

-Undinak néz ki, de miért ne? - Vontam meg a vállam, majd elfogadtam.

A kis átlátszó hernyó pedig tovább tekergett a tenyeremben.

-Csak kóstold meg! - Nevetett fel az arckifejezésemen Emeraude, akinek a szájából kilógott a "cukor" maradék fele.

-Hát jó! - Hunytam le a szememet, majd nagy levegőt véve a szájamba tömtem az élőnek tűnő gumicukor szerűséget.

Az íze az tényleg olyan volt, mint az általam jól ismert gumicukornak, ám ami rossz volt benne, az az volt, hogy továbbra is mozgott a számba.

-Annyira azért nem rossz, de sosem lesz a kedvencem. - Fintorodtam el, mikor végre lenyeltem.

-Akkor tudom, hogy mit fogsz szeretni! - Csettintett, majd az édesség kupac felé hajolt, amit közösen vásároltunk a büfés boszitól.

-Van kondéros keksz és csokibéka! - Turkállt tovább az édesség kupacban, majd diadalittasan előhúzott belőle egy kis kondért, amiben háztartási kekszre, kísértetiesen hasonlító darabok voltak bele pakolva. A kis kondér mellett pedig egy apró dobozt is előhúzott.

-Parancsolj! - Nyújtotta felém a kis dobozt.

Érdeklődve nyitottam fel a fedelét, majd mikor megláttam a brekegő, csokoládé békát elmosolyodtam.

-De édes! - Simogattam meg a béka fejét, aminek köszönhetően kissé megolvadt a buksija.

-Edd meg! - Nevetett fel Ems.

-Mi?! Viccelsz? - Kiáltottam fel.

-Csak harapd le a fejét. - Vont vállat még mindig kuncogva.

-De az barbárság! Nem fogom leharapni a fejét. - Ráztam meg a fejemet, mire pár szőke és göndör fürt a szemem elé repült.

-Ilyet sem hallottam még! - Fogta a hasát Ems.

A béka pedig, mintha megérezte volna, hogy azt szeretném ha túlélné, egy ugrással kiugrott a dobozból és kiugrott az ablakon.

-Öngyilkos lett. - Haraptam bele a számba szomorúan, velem szemben pedig Emeraude a combját csapkodva röhögött.

-Ezt nem bírom! - Dőlt el nevetve az ülésen.

Még mindig szegény békának a sorsán töprengve vettem magamhoz a kondéros kekszet.

És lám! Az egész olyan volt mint a háztartási keksz.

-Ez lesz a kedvencem! - Kaptam be még egy szemet a kekszből.

-Miért is? - Kérdezte a nevetéstől kipirult arcú Ems.

-Nem tekereg a szájamba, kiszámítható, nem kell leharapni semmilyen testrészét, és nem minden szem más ízű... - Mosolyodtam el, azzal mégeggyet a szájamba dobtam.

-Ne csináld már! Ez a legunalmasabb édesség! - Fintorgott Emeraude, azzal elvette a csokibékás dobozomat.

-Miért kell az? - Érdeklődtem.

-Van benne egy kártya! - Húzott elő a kiürült dobozkából egy kis kártyát.

-Uuuu! Muti! - Ültem át mellé.

-Tessék! - Nevette el magát, azzal a kezembe nyomta.

A kép teljesen olyan volt mint egy háromdés nem is tudom mi... A kártyáról egy kedves arcú, barna hajú és barna szemű, kissé kerekebb asszony mosolygott jóságosan rám. A képe alatt pedig nagy betűkkel oda volt írva, hogy "Hugrabug Helga".

-Szerintem én már olvastam róla! - Mosolyodtam el a kártyát nézegetve.

-Fordítsd meg! - Indítványozta Emeraude, én pedig úgy tettem ahogy kérte.

"Hugrabug Helga egyik alapítója volt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolának és kora egyik legnagyobb varázslója volt Griffendél Godrik, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár mellett. Róla nevezték el a Hugrabug házat. A Hugrabug-házban nagyra tartott értékek a hűség, becsületesség, sportszerűség és tisztességes munka. A Teszlek Süveg mindazonáltal azokat a tanulókat is ebbe a házba sorolja, akik nem rendelkeznek semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal, mivel Helga az egyenlő bánásmód híve volt." Állt a kártya másik oldalán.

-Igen! A Roxfort történetében olvastam róla! - Csettintettem.

-Megtarthatod! - Intett Ems, mire elmosolyodtam és a zsebembe süllyesztettem a kártyát.

-Amúgy pedig még nem adtam választ a kérdéseidre! - Mosolygott Emeraude, miközben hátradőlt az ülésén.

-Ő itt Sticky! - Húzta elő a zsebéből a kis lényt, aki még az állomáson bújt ki a onnan.

-Ő egy bólintér... - Magyarázta, miközben figyelte amint Sticky a kezén mászkál.

-Megfoghatom? - Kérdeztem csillogó szemekkel.

-Persze! - Kuncogott Ems, azzal a tenyerembe adta a kis lényt.

Olyan volt mint egy kis bot, aminek a törzséből kis gallyak nőttek volna ki. A "testén" ami kb. öt centiméter lehetett, található volt a fekete szeme és a kis nyílásra hasonlító szája. A haja helyett három levél lógott ki a "tetejéből". Az egész egyszerre volt aranyos és kissé fura, de nekem nagyon tetszett.

-Irtó édes! - Simogattam meg a hátát, aminek teljesen egy növény szárához volt hasonló a tapintása.

-Ez pedig! - Mutatott a zöld kristályra, ami a nyakába volt kötve.

-Egy hegyről származik... Még édesanyám kapta édesapámtól, de miután mind a ketten meghaltak, így ez rám maradt. Az a különlegessége, hogy szeretetet és békét áraszt magából. Ha a tenyerembe helyezem, így... - Mutatta. - Akkor olyan, mintha tényleg lenyugodnék és olyan mintha a szüleim is velem lennének! - Sóhajtott, azzal leakasztotta a nyakából és a tenyerembe adta.

-Próbáld csak ki! - Biztatott.

Ahogy a tenyerembe zártam a zölden derengő kristály, szétáradt bennem a melegség és, ahogy Emeraude mondta nyugodtság lett rajtam úrrá.

-Ez tényleg működik! - Mosolyodtam el, azzal visszaadtam neki a kristályt és a bólintérját is.

-Tudod az édesapámat azelőtt ölte meg a sötét nagyúr, hogy megszülethettem volna... Az édesanyám pedig mikor megszülettem, letett Malfoyéknál és ő maga pedig apu keresésére indult, de... de sosem jött vissza. - Harapta el a mondatot és szürke szemeiből egy árva könnycsepp gördült le.

-Az én édesanyám is meghalt... Egy éve... - Sütöttem le a szememet.

-Nyugodj meg én vagyok tán az egyetlen, aki ezt átérzi! - Simogatta meg a vállamat, mire rámosolyogtam.

-Így történt az, hogy Malfoyék lettek a gyámjaim! - Fintorodott el.

-Kik azok a Malfoyék? - Ültem vissza a helyemre és kinyitva Müzli dobozát hagytam, hogy a kiskutya lekuporodva mellém az ölembe hajtsa a fejét.

-Aranyvérűek... Ami azt jelenti, hogy csak varázslókkal... Öhm... Jönnek össze... Förtelmes egy bagázs... Van saját etikettjük, ha kell családon belül házasodnak. Felsőbb rendűnek tartják magukat mindenkinél. És ha a griffendélbe kerülsz, akkor már instant kitagadás, de ez vonatkozik arra is, hogyha egy mugli születésűvel házasodsz. - Magyarázta sötéten.

-Weasleyket pedig vérárulóknak nevezik, mert szeretik a mugli születésűeket... Nem érdemes velük ujjat húzni, mert hidd el... Megtalálnak és jaj lesz... - Folytatta volna, de ekkor kinyílt a fülkénk ajtaja.

Egy lapátfogú, göndör és kócos barna hajú lány dugta be a fejét a kabinunkba. Gesztenyebarna szemeit összeszűkítve végigmérte kupénkat, mintha valamit keresne.

-Segíthetünk valamiben? - Érdeklődtem kedvesen, miközben megvakartam Müzli füle tövét.

-Lucy! - Tolta félre a lányt Ginny.

-Szia Ginny! - Mosolyogtam a belépő lányra.

-Öhm... Figyelj... - Kezdte vörösödve a kis Weasley lány, de ekkor az ismeretlen lány félbe szakította.

-Nem láttatok erre esetleg egy vörös hajú, szeplős és nyakigláb fiút és vele együt egy szemüveges, fekete hajú és sebhelyes fiút? A barátaink, de elvesztettük őket és indulás óta nem találtuk meg szerény személyeiket! Eddig senki se szeretett volna nekünk segíteni senki és mindenki elküldött... Tisztelet a kivételnek! De fogalmunk sincs, hogy hol vannak! Amúgy pedig én Hermione Granger vagyok, másodéves griffendéles! - Hadarta el egy szuszra.

-Van benned szufla kiscsaj! - Bólogatot nagyokat pislogva Ems.

-Lucy, Luciana Jones vagyok és szívesen segítek! - Álltam fel mosolyogva.

-Tényleg? - Csillant fel Ginny szeme.

-Igen... Úgysincs más programom. Te nem jössz Ems? - Fordultam Emeraude felé, akinek hálás fény csillant szürke szemében, a becézése hallatán.

-De megyek! Emeraude Black! Regulus ivadéka, úgyhogy tőlem nem kell tartani! - Nyújtotta a kezét Ginnyék felé és míg ők egymásnak bemutatkoztak én rázártam Müzlire a dobozát.

-Lucy! Jössz?

-Megyek! - Mosolyodtam el, azzal a három lány után szaladtam.

Az út további részét velük töltöttem. Kiderült az is, hogy Hermione korához képest egy zseni és esküdni mernék rá, hogy olyan információkat kaptam meg tőle az út alatt, amit egyes könyvek nem is említettek.