-Álmomban nem gondoltam még erre, hogy varázslat létezik! - Dőltem hátra a piknik takarón, miközben megvakartam Müzli fejét.

Müzli, a kölyök golden retriever elég különleges névszerzésen esett túl az elmúlt napokban. A probléma, hogy "mégis mi legyen a neve?!" , nagyobb gondot okozott mint kellett volna. A felvilágosulást az hozta meg, mikor az egyik reggelen véletlenül a nagy sebességű "Jó reggelt gazdi!" hadművelete közben a fejére borította a müzlis tálamat. Azon a reggelen dőlt el, az apró kiskutya neve, ami nem más lett, mint a Müzli.

A délelőtti hőségben én és a hűséges kutyulim úgy döntöttünk, hogy el kirándulunk egy kicsit, így kötöttünk ki a farmtól nem messze eső erdő rétjén. Ahol kiterítettem a piknik takarómat és a hátizsákomból megebédeltünk. (Értelemszerűen nem a hátizsákot, hanem a kaját ettük meg belőle...)

-Tudod kutyuskám, ha egy pár hete valaki azt mondja nekem, hogy boszi vagyok, akkor jó eséllyel teljesen dilisnek hiszem és a képébe röhögök! - Cirógattam meg a puha buksiját, amit a mellkasomra kuporodva gyerekjáték volt elérni.

Egy kis kotorászás után előhúztam a hátizsákomból a zenelejátszómat és a hozzátartozó fekete fülesemet. Egy kis kutakodás után elővarázsoltam Müzli, fekete és vörös színekben játszó labdáját, amire a kutyus lelkesen vetette rá magát. A fejemet megrázva végül fintorogva vettem ki a táskámból az egyik tankönyvemet is.

-Muszáj pótolnom! - Pillantottam Müzlire, aki érdeklődve figyelte amint kinyitom a tankönyvet.

Elnyúltam a piknik takarón és a fejemet megtámasztva lapozgatni kezdtem a könyvet. Semmi kedvem nem volt nyári tanuláshoz, de nem volt más választásom, ha nem akartam sík hülyének tűnni a jövendőbeli osztálytársaim előtt.

Pár napja beállított hozzánk, egy eléggé hatalmas ember... Kiderült, hogy Rubeus Hagridnak hívják és ő a Roxfort Kulcs- és Háztájőrzője, valamint vadőre is egyben. Habár elfelejtettem rákérdezni, hogy mi is ez a Kulcs-és Háztájőrzőjés cucc, de alapvetőleg egy nagyon kedves fickó.

Hagrid elvitt az Abszol útra, ami a varázslók "piaca"(?). Amúgy nagyon mókás volt az egész! A macskaköves utcát, vagy utat... Kinek, hogy tetszik! Boltok szegélyezik. Van varázspálca bolt, fagyizó, könyvesbolt, patika, talárszabászat és még egy csomó ilyen izgis dolog...

Hagrid elvitt az összes helyre és együtt beszereztük az iskolai holmijaimat. Lett saját tallárom. Lett egy pálcám, lettek tankönyveim. Müzlinek még hordozót is vettem. Van mostmár saját bájital készletem és üstöm is! Nem is beszélve arról, hogy kaptam pergameneket és pennákat is.

Amúgy az utunk az rögtön a Gringottsba vezetett, (ami a varázslók bankja és gyönyörű hófehér épülete van), hogy ott felváltsuk a pénzt amit apu adott a bevásárlásra. Pont maradt annyi sarló, galleon és knut, hogy legyen zsebpénzem majd az útra és abba a bizonyos Roxmortsba is.

Aztán én elmentem a tallárszabászatba, és lett négy szép, fekete és hugrabugos talárom. E közben Hagrid elment és beszerezte nekem a tankönyveket, és az elmondása alapján nem csak könyveket válogatott nekem, hanem bunyozó férfiakat is szétszedett...

Hagrid pedig újra elment, hogy beszerezze nekem az üstöt és a patikából szükséges alapanyagokat, én pedig ez alatt az idő alatt meglátogattam Ollivander urat.

Az öreg pálcakészítő nagyon furcsállta a dolgot, de engem nem igazán zavart, hogy rögtön a kezembe került a pálcám, ami aztán az első másodpercben ki is választott engem a gazdájának. A kilenc és fél hüvelyk hosszú, eléggé rugalmas, égerfa és unikornis szőr pálcámnak, ha minden igaz van egy testvére... Bár ennél több infót nem árult el az öreg... Vagyis még hozzáfűzött, egy "az édesapjának is hasonló ízlése volt"-ot, amit nem igazán tudtam értelmezni, lévén, hogy apu nem is tudott a varázsló világról... Bár Dumbledore is összezavart avval, hogy azt állította, hogy a családomban vannak varázslók...

Hagriddal sokat beszélgettünk és kiderült, hogy neki is van egy kutyája(vagyis kettő is van, de az egyik titkos), akit Agyarnak hívnak(a másikat Bolyhoskának, és három(!!!) feje van), ő ha minden igaz egy vadkanfogó kopó. A vadőr elmondása alapján...

A beszerző körút után még ettünk egy fagyit is(Én vaniliásat és csokisat kértem, hisz ez a kedvencem), hogy utána haza is mehessünk...

De mind ez már vagy két napja... Azóta pedig lázasan pótolom az anyagot és meg kell, hogy valljam nagyon jól haladok vele.

Például az átváltoztatástannal, a bájitaltannal, a bűbájtannal és a gyógynövénytannal már majdnem teljesen készen vagyok.

Két óra magolás után becsuktam a könyvemet és kirántva a fülemből a zenehallgató zsinórját az ég felé pillantottam.

Hát kár volt, lévén, hogy hatalmas fekete felhők takarták el a napot és a szél is lassú és lomha volt, ami egyet jelentett az esővel.

-Müzli! Lábhoz! - Kiáltottam el magamat, mire a kiskutyám szájában a labdájával rontott ki a fák közül.

-Gyere! Gyere! - Integettem neki, miközben belegyömöszöltem a táskámba a pokrócot.

Müzli pedig igazi jókutya módjára beletette az összenyálazott labdáját a tankönyvem mellé.

-Ezt nem kellett volna! - Meredtem rá unottan, majd beszórtam a hátizsákomba a zenelejátszómat is.

-Na gyere Müzli! Hazamegyünk! - Tápászkodtam fel, majd a hátamra véve a hátizsákomat intettem a kis golden retrievernek, aki erre rögtön felpattant.

Ekkor azonban nagyot dörrent az ég...

-Futás! - Adtam ki a parancsot, azzal nyomomban Müzlivel elkezdtünk rohanni visszafelé, az erdőben húzódó ösvény felé...

Ígérem, hogy lesz jobb még! És bocsánat a kimaradással, csak lusta voltam átnézni a feltöltése előtt és... Igen... De most itt van! Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket és kérlek ne feledjétek ezt jelezni nekem, mert bár nem szeretném szájbarágósan minden fejezet alá odaírni, hogy "Ha tetszett kommentelj és csillagozz bátran!", mert az nem én lennék, de higgyétek el, nagyon fel tudjátok dobni az ilyenekkel a napomat! :)