-Felelsz, vagy mersz?! - Csapott le rám Mags, mikor a kiürült vajsörös üveg szája felém fordult.

-Felelek. - Vontam végül vállat.

A Három Seprűben most sokkal kevesebben tanyáztak, mint a többi Roxmortsi kimenőkor tapasztalt létszám. Hát persze, hiszen nem mindenkinek akaródzott úgy elindulni egy ilyen hóviharban. De mi minden lehetséges ajándékot, amit itt akartunk beszereztünk és az én táskám, amely az asztal lábánál várakozott rám, na az is tele volt pakolva mindennel. Volt kis kacat és volt egész értelmes dolog is benne.

A lányokkal a boltok hajkurászása után a megérdemelt pihenésként a kocsmába telepedtünk le egy asztalhoz, hogy kissé felmelegedjünk a kinti fagyos időjárásból és mielőtt haza mennénk igyunk a híresen finom vajsörből.

Madam Rosmerta pedig Müzlinek kedveskedve, hozott neki egy langyos vizes tálat és valami hús maradékot. Úgyhogy kiskutyám most egy kölcsönkapott pléden elheverve gazdag ellátásban részesült az asztal alatt.

-Jó... Akkor... - Mags engem pásztázva töprengett valami jó kis kérdésen, mikor is kinyílt a kocsma ajtaja. Megcsörrent a kis csengő és huzat csapott meg minket. Vagyis az ajtónak háttal ülők(Mint például én.) ebből jöhettek rá.

Egy pillanatra a kis társaságunk elcsendesedett én pedig a vállam fölött hátranézve elmosolyodtam.

Úgy tűnt nem mi vagyunk egyedüliek az évfolyamban, akiknek nem jelentett gondot a hóvihar.

A barna bőrű, rasztás kobakú kereszttestvérem vigyorogva integetett nekem, mikor becsukta hármuk mögött az ajtót. Tettére pedig a Weasley ikrek is asztalunk felé fordultak. Fred felcsillanó szemekkel borzolta fel a sapkájától lelapult tincseit és integetve nekem kacsintott egyet. George is hasonlóan üdvözölt, ugyanolyan vigyorral, csak ő nem kacsintott.

Mosolyogva integettem én is nekik, majd mikor ők is helyet foglaltak, a kocsma hátsó sarkában, távol az asztalunktól, még mindig mosolyogva fordultam vissza barátnőim felé.

-Megvan... - Vigyorodott el Mags, majd lehalkította a hangját. - Neked tetszik Fred Weasley.? - Hangja egyszerre csengett kijelentőn és kérdőn.

Nagyot nyelve igazítottam fülem mögé egy kócos tincset és elgondolkozva figyeltem a dekoratív kocsmárosnét aki csípőjét illegetve sétált oda az asztalukhoz. Ajkaimat rágcsálva gondolkodtam Mags kérdésén és kissé dühösnek éreztem magamat, mikor Fred tarkóját vakarászva leadta a nőnek a rendelést.

-Hát... - Óvatosan forgattam ujjaimmal a vajsörrel még félig teli, hatalmas, füles poharamat, majd megráztam a fejemet. - Nem tudom.

-Ez... - Kezdte elvigyorodva Mags, de Ems a szavába vágott.

-Ugyan már Lucy! Szerintem neki viszont több mint bejössz! - Vigyorgott rám.

-M-mi? - Dadogtam elvörösödve.

-Igen! - Kortyolt bele a saját vajsörébe Linda is.

-Tudod Lucy az a helyzet, hogy nem a csak a mi negyedévünket színezted be megjelenéseddel, hanem Weasleyét is. - Bólogatott Nancy.

-Én ezt nem hiszem... - Húztam el a szájamat.

-Ugyan már! Nem is figyeled a jeleket?! - Kotyogott közbe döbbenten Dory és mikor értetlenül megráztam a fejemet, leintve engem, folytatta. - Ugyan már! Nagyon amatőr vagy csajszi!

-Szerintem Fred sitty-sutty beléd zúgott! Punktum! - Linda vigyorogva kopogtatta meg az asztal lapját.

-Belém?! Ugyan már! - Intettem.

-Már miért nem vagy benne biztos? - Kérdezte Mags értetlenül.

-Alig ismer. Egy féléve... Körülbelül! És ha tetszenék is neki... Miért én? Konkrétan félig egy érzelmi roncs voltam a suli kezdetéig. Nincs semmi szép bennem. A szemem is fura, mert a szürke és kék egyszerre. A hajamra pedig csak ránézni kell és "Blah"! Meg aztán annyi gyönyörű csaj lengi körül nap mint nap! Nyomukba sem érhetek. Csak a kviddics csapatban három gyönyörű lány veszi körül és... - Folytattam volna, de Ems fintorogva közbeszólt.

-Nem sok önbizalom szorult beléd, "Aranyom"!

-De nincs igazam? - Kérdeztem felháborodottan.

-Nincs. - Sóhajtott diplomatikusan Nancy, majd folytatta. - Figyelj Lucy, ha itt van valaki, aki jobban ismeri Fredet nálad, azok mi vagyunk. Ez lesz a negyedik év, hogy évfolyamtársak vagyunk. És hidd el, tíz csajjal sem töltött annyi időt mint veled összesen ebben a félévben. Mellesleg aki itt jó emberismerő, az én vagyok. Szerinted, ha nem tetszenél neki, akkor ragaszkodna hozzá, hogy egy párba legyetek osztva a párbaj szakkörön? Szerinted ha nem kedvelne bohóckodna veled annyit és viszonozná minden mosolyodat és pillantásodat? Szerinted, ha nem lenne szerelmes beléd tartanátok ott, mint most? Ugyan már Lucy! Több önbizalmat kérek! A srác kieső szemekkel bámul téged és sokkal csendesebb, mikor felbukkansz a helyszínen! Nem szokott zavart lenni, de melletted az lesz! Nem szokott úgy viselkedni mint melletted! Én ott voltam és láttam, mikor téged figyelt bohóckodás közben és hidd el, jóval többet akar haverságnál! - Kissé lesokkolódtam Nancy kemény érvelésétől, de végül nagyot nyelve az üvegért nyúltam és megpörgettem azt... Emeraude.