-Hó! Emberek! Esik a hó! - Konkrétan erre ébredtem.

-Mi van? - Ems a szomszéd ágyon álmosan dörzsölgette szemét.

Nekem még felülni sem volt erőm.

-Ugye tegnap egy kis hószállingózás volt csak, de most igazi hóvihar van odakint! - Újságolta Linda, aki az ágyáról mászott fel a magasan kivágott ablak, belső párkányára és egy mozdulattal széthúzta a függönyt és izgatottan térdelve tapasztotta arcát a hideg üvegre.

-Te szent Merlin! - Mags az ágyán ugrálva visongott. - Ki kell mennünk! Most! - Azzal semmi szó nélkül átugrott Nancy ágyára. - Nancy! Ébresztőő! - Kiabálta.

-Csigavér! - Morogta az én ágyammal szembeni fekvőhelyen Dory.

Andy csendben, egy szó nélkül ücsörgött a tűz körül az egyik sárga puffon és egy vastag könyvbe merült.

-Lucyyyy! - Nem volt szerencsém. Határozottan nem, ugyanis Mags, miután "kiugrálta" Nancyt az ágyból-aki most álmosan ténfergett ki a szobából, hogy a folyosó végén lévő ablakból szemlélhesse meg a dolgot, mert nem akart nyaktörő mutatvánnyal kezdeni a napot-, az enyémre ugrott.

Müzli ijedten bucskázott le a matracomról és a padlón kiterülve megszeppenten meredt fel, nagy fekete, gomb szemével a felettem ugráló lányra.

-Mi van már? - Morogtam és a párnámat a fejem alól kihúzva az arcomba temettem azt. - Alig múlt kilenc és még...

-Esik a hó! Jones! Esik! - Kiabálta Linda az ablakból.

-Na! Pont leszarom. - Mormogtam, mire elnyomott nevetés volt a válasz.

-Nemár Lucy! - Húzta le a puha darabot a fejemről Mags, majd belemosolygott a képembe. - Pár nap van hátra a szünetig és ebből csak egy lenne tanítás, de az is elmarad! Úgyhogy több lelkesedést!

-Lelkes vagyok! - Dünnyögtem oda neki, majd kikászálódtam a meleg, fekete-sárga kockás paplan alól. A pizsamaként szuperáló, térd leggings és bő, combközépig érő, sárga és szívecskés póló úgy tűnt nem akar védelmet biztosítani a hidegebb légkörtől. Mert ugyan a tábortűzre hajazó tűz égett a szoba közepén és melegítette a helyiséget, meg a kályha is adott a dologhoz, a paplan alatt mégis melegebb volt eddig.

A szememet dörzsölgetve battyogtam be a fürdőszobába.

Ma különösen nyűgös voltam, ugyanis tegnap éjfélig Lockharttal kellett egy szobában tartózkodni. Öt órán keresztül! Kettesben! A végén már öngyilkossági hajlamaim lettek, de aztán jókor pillantott a professzor az órára és mielőtt kiugrottam volna az ablakon, elengedett. Halleluja!

Gyorsan megsuvickoltam a fogaimat, hogy csak úgy csillogtak es villogtak és miközben a szobából kiszűrődő beszélgetést hallottam, ami természetesen a Párszaszájú-Potterről és a Titkok Kamrájáról szólt, megkíséreltem kifésülni, folyamatosan kócos tincseimet. Mindhiába. És miután tegnap előtt volt alkalmam megmosni, úgy döntöttem, most még az összefogására sem fogok időt pazarolni.

-Szerintem igenis Potter, Malazár utódja! - Magyarázta Nancy, de én fáradtan félbeszakítottam.

-Szerintem meg nem. - A már összepakolt ládám fölé hajolva elkezdtem felöltözni, vagyis pizsamából átvedleni.

-Mert? Malazár párszaszájú volt és Potter is az... Miért ne lenne az utódja? - Kérdezte értetlenül Linda, aki időközben már felöltözött.

-Mert én se vagyok az utódja? - Tártam szét a karomat és belebújtam a vastag és fekete harisnyába.

-Mellesleg csak rá kell nézni Potterre. Grangerrel, meg Fred öccsével barátkozik! Szerinted ő akarná kiírtani a mugliszületésűeket? - Miközben próbáltam érvelni felkapkodtam magamra az egyen szoknyámat és trikót, meg fehér inget.

-Ez amúgy jogos. - Jegyezte meg Mags, aki a haját kötötte éppen szoros copfba.

-Na látjátok! - Gyorsan befűztem a sárga és fekete csíkos nyakkendőmet és miközben beleléptem a téli bakkancsomba betűrtem a szoknyába az ingemet. - Meg aztán biztos nem annyira ritkaság ez a párszaszájúság... Mi van? - Vontam fel a szemöldökömet, mikor mind elnémultak és döbbenten meredtek rám.

-"Nem annyira ritkaság ez a párszaszájúság"?! - Ismételte meg döbbenten Ems. - Lucy! Az emberek egy százaléka születik csak ilyen képességgel! Maximum is csak két ember van jelen pillanatban a világon belőle!

Elgondolkodva bújtam bele az ujjatlan, szürke egyen pulcsiba.

-Hát akkor nem tudom. - Vontam végül vállat és leültem az ágyam előtt lévő nagy ládára, amiben a tanszereimet tartottam. - De akkor sem Potter az örökös, vagy mi a fene! - Szögeztem le és bekötöttem a bakancsom cipőfűzőjét.

-Alig várom, hogy kint lehessünk! - Tapsikolt izgatottan Dory, aki már szobánk ajtajában toporgott menetre készen.

Ahogy végigpillantottam a szobán rájöttem, hogy mindenki készen van már és csak rám várnak.

-Andy? - Csodálkoztam rá barátnőmre, aki még mindig hálóingjében ücsörgött a babzsákon.

-Hmm? - Értetlenül pillantott fel könyvéből majd óvatosan elmosolyodva megrázta a fejét. - Én nem megyek most.

-Ooookéééé... - Húzta el a szót Ems, miközben magára rángatta csizmáját. - Indulás!

Menet közben gyorsan belebújtam a vastag és téli talláromba, amire azért rávettem a köpenyemet "Mert mér'ne!" stílusban. A nagyi által kötött piros sapkát is fejemre húztam és a hugrabugos sálamat is megigazítottam nyakamban.

-Amondó vagyok, hogy majd utána reggelizzünk! - Jelentette ki Mags, aki a csapat elején menetelt az előcsarnok felé.

Hangos lánycsapatunkat többen megbámulták. A hugrabugos "flotta" viszont nem törődve semmivel és senkivel vonult át az előcsarnokon és a Nagyterem ajtaja előtt.

Én sereghajtóként battyogtam mögöttük. Müzli farkát csóválva körözött lábaimnál és elképesztően aranyosan virított rajta a hugrabugos sál, amit Cedric tekert apró nyakában, mikor összefutottunk a kártyázó fiúk társaságával. Természetesen hívtuk őket, de inkább visszakoztak a hóvihar miatt, amit mélységesen meg tudtam érteni.

Hihetetlen volt, hogy milyen gyorsan eltelt ez a félév is. Hiszen kevesebb mint három nap és indulunk is haza a téli szünetre.

Már egy hete mindenki a karácsonyra hangolódott. Lockhart például olyan télapósra vette a figurát és piros, a végénél fehér bolyhos talárban és hozzá piros selyem süvegbe járt-kelt a kastélyban.

A Nagyteremben délutánonként az órák végeztével lehetett menni karácsonyfát díszíteni. A kastély szegleteiben pedig elszórtan fel-fel bukkantak a fagyöngyök, magyalfüzérek, karácsonyi, fenyőkoszorúk, és további karácsonyra és téli szünetre hangoló cuccok.

Hóborc bohóc-sapkát, mikulás sipkára váltotta, aminek a csengői mindig elárulták hollétét. Flitwick vezénylésével pedig a mind a Béka-Kórus, mind a Roxforti-Nagykórus, mind pedig a Roxforti-Zenekar karácsonyi zenéket és dalokat játszott, minden szünetben és mindig máshol. Dory és Nancy, akik pedig ugye kórustagok voltak, mindig egy kicsivel az óra kicsöngetése előtt mehettek egy gyors beéneklésre aztán pedig már ment is a koncert. Mi rendszeresen elmentünk és mindig hangosan tapsoltuk meg őket.

Hál Istennek a karácsonyra ugyan rányomta a bélyegét a merényletek sokasága, de nem volt annyira feszült a légkör, hogy az már nekem is megártson.

Mellesleg ha nem is esett volna a hó a lányokkal mindenképpen el akartunk menni Roxmortsba, hogy ki-ki megvehesse szeretteinek az ajándékot. Én már komoly listát írtam össze, hogy körülbelül, kinek mit szeretnék adni karácsonyra és otthon is biztosan fogok útba ejteni még pár boltot.

-Juhú! Esik a hó! - Süvítette boldogan Linda és kitárt karokkal nevetve megpördült tengelye körül.

Elmosolyodva nyújtottam ki nyelvemet és lehunyt szemmel az ég felé emeltem arcomat.

Müzli boldogan és nagyokat vakkantva süllyedt el a nekünk lábszárig, neki meg feje búbjáig érő hóban és csak folyton csóváló farka es boldog csaholása jelezte, hogy hol van.

Hatalmas volt a köd és szél. A hó pedig, mintha dézsából öntötték volna... De ez így volt csodálatos!