Az idő rohant, mintha kergették volna. Azóta, hogy feltárult a titkok kamrája sok érdekes dolog történt.

Mint kiderült a Titkok Kamrája mégsem egy gumicukros és dugikajás élelmiszer raktár, sem pedig egy menő tanterem, vagy Müzli tudja mi… Hanem valami Kamra(Naneee… Erre magamról nem jöttem volna rá!), amit valamelyik beteg elméjű mardekáros épített a kastély alá… Reméljük, hogy azért alá nem aknázta az iskolát! De viccet félretéve az egyik alapító, elborult elmével kifundálta, hogy mennyire családias valami szörnyet nevelni egy vészjóslóan relytéjes kamrában. És ezt a háziállatkáját mire nevelte? Nem pitizésre, meg nem is pacsira! Hanem arra, hogy "megszűrje" az intézményt a mugli születésűektől. És ennek a féleszűnek a leszármazottja nyithatja ki a titkos helyet… Gondolom nem valami gyerekbunkiról van szó…

Miután ez kiderült és mindenki számár tisztázódott a helyzet, mit csinált mindenki? Hát persze, hogy keresgélni kezdte Malazár(Így hívják a krapekot.) leszármazottját. A két "lehetséges" gyanúsított pedig nem más, mint… Dobpergés… Ems és valami másodéves Potter, aki értesüléseim szerint egyszer már elpúsztított valami főgonoszt. Klafa. Most pedig… Én személy szerint Emeraudenek szurkolok. Tényleg! Mellesleg barátnőnk nagyon felhúzta magát, mikor előhozakodtak, hogy a Blackek leszármazottjai Mardekárnak…

Aztán megemlítést kell tennünk arról a csodás Lochart ötletről is… Miszerint párbaj szakkört indít…

Kész röhej volt az egész…

De az előtt nem szabad kihagyni a…

-Kész! Eddig bírtam! Én kinyírom Őt! - Sziszegte mellettem Ems, mire a másik oldalamon ülő Andy hangosan felsóhajtott és becsapta a könyvét.

-Elegem van belőled Black! Egyfolytában nyavajogsz! Hagyj már békén minket! - Azzal táskájába csapta az olvasmányt és felhúzott orrar elsietett a folyosó másik irányába.

-Mit gondolsz Lucy? Idegesítő vagyok? - Fordult felém felvont szemöldökkel Ems, mire megráztam a fejemet, aminek köszönhetően pár szőke tincs a látóterembe hullott.

-Na tessék! Hülye Rotringer…

Az ebédszünet előtti szünetben a második emeleti folyosón csak úgy hemzsegtek a diákok. Miután Silvanius Ebston professzor kivételesen nem tartózkodott az iskolába, emiatt a Legendás Lények Gondozása óránk elmaradt. Nos igen. Még foglamunk nem volt, hogy mit is fogunk csinálni a hirtelen jött lyukassórában, de mindenesetre meg szerettük volna várni Cedricet, akinek fogóként kutya kötelessége volt, hogy a csapatával a Bimbától kikuncsorgott fél napban ott legyen a csapat kiválasztásánál.

Inkább csendben hallgattam, ahogyan Ems tovább szapulja a mindenséget is és a feketére festett körmeimet piszkálgatva gondolkodtam egészen addig amíg.

-Jones! - Felvont szemöldökkel zökkentem ki a gondolataim közül és érdeklődve kezdtem keresni a személyt, aki úgy döntött, hogy a vezetéknevemen szólít…

Emeraude pedig végre csendben maradt…

-Hát ez meg… - Kezdtem az orrom alatt motyogva, ahogyan figyeltem a magas vörös hajú fiút, aki maga előtt széttolva az embereket igyekezett felém.

Első pillanatban kiszúrtam, hogy melyik ikerrel van dolgom és miután elnyeltem a mosolyomat összeráncolt szemöldökkel szólítottam meg Fredet.

-Szia George. - Mosolyodtam el, mire szemforgatva megrázta a fejét.

-Ezt most direkt csináltad. - Kissé dühösnek tűnt, de ajka szélében mosoly kunkorodott felfelé.

-Igen. - Bólogattam kuncogva és leugrottam az ablakmélyedésből, amiben eddig ücsörögtem. - Minek köszönhetem, hogy körülbelül három évfolyam bámul most kiesni vágyó szemekkel miattad? - Érdeklődtem, miután lassan a fél folyosó minket bámult.

-Igazán nincs mit! - Hajolt meg kacagva, mire összehúzott szemekkel összefontam magam előtt a karomat, de végül én is elkuncogtam magamat.

-De annak, hogy igazából kötelességemnek érzem, hogy a magányos bájos hölgyet szórakoztassam. - Kacsintott rám, mire Emeraude hangosan megköszörülte a torkát.

-Meg persze a másikat is! - Húzta be a nyakát.

-Ez igazán nagylelkű Frederick. - Pukkedliztem nevetésemet elfolytva, mire újra meghajolva megfogta a kezemet.

-Csak Fred. Kisasszony! - Hintett rá apró csókot, majd érdeklődve közelebb emelte a szeméhez a kacsómat. - Szép ez a firka. - Dicsérte meg az SVK órán rajzolt szívecskét, tappancsot és mosolygós fejet, amit még nagy unalmamban egy tolltartómban talált alkoholos filccel festettem fel rá.

Zavartan húztam ki forró tenyeréből a kézfejemet, amit egy négyszáz wattos vigyorral díjazott.

-Kösz. - Dünnyögtem és viaskodtam a mimikámmal, nehogy valami vöröskés dolog az arcomra kússzon. (Bár Ems arckifejezéséből biztos voltam benne, hogy olyan vörös lehetek, mint egy paradicsom, vagy vöröshagyma… )

Fred Vigyorogva nadrágja zsebébe süllyesztette kezéz és egy tapottat sem mozdulva(Tehát továbbra is eltakarva előlem a folyosót) aprón szétterpesztette lábait. Elképzelésem sincs, hogy hol hagyhatta a tallárját, vagy mit csinált vele, ugyanis nem volt rajta, így a felsőtestét egyszál ing és a hozzá tartozó hanyagul kilazuló griffendéles nyakkendő fedte csak.

-Jössz a kviddics meccsre? - A nekem címzett kérdésen meglepődtem először, majd elgondolkodva felpillantottam a plafonra.

Először az volt a nyelvem hegyén, hogy “Jöjjek?”, de aztán rájöttem, hogy csak kínos helyzetbe hoznám magamat, így megvontam a vállamat.

-Még nem tudom.

-Holnap lesz. - Meredt rám mosolyogva, mire megforgattam a szememet.

-Tudom.

-És jössz? - Ezt most direkt csinálja?!

-Talán. - Meredtem rá, mire a mosolya még szélesebb lett.

-Fred! - És végszóra befutott Lee és George is akiken ugyan látszott, hogy furcsállják a hirtelen született párosunkat, de végül kikötések nélkül csatlakoztak hozzánk.

-Lucy! - Lee pedig rögtön a karjaiba zárt és felborzolta a csigákba kunkorodott végű, eleve kócos loboncomat.

-Neked is szia. - Morogtam szemforgatva, de azért elmosolyodtam.

-Ugye jössz a griffendél-mardekár meccsre? - Pislogott rám nagyokat, mire nevetve meglöktem a mellkasát.

-Én leszek a kommentár, ezek ketten meg majd játszanak. - Ütögette meg Fred és George hátát. Utóbbi büszkén kihúzta magát, előbbi pedig csak leszegett fejjel rázkódó vállakkal próbált küzdeni nevetése ellen.

-Létszi Lucy! - Nézett rám kiskutyaszemekkel.

-Jó-jó. - Mentem bele és felemeltem a mutatóujjamat. - De figyelmeztetlek, lehet, hogy késni fogok!

-Már miért? - Értetlenkedett George felhúzott szemöldökkel.

-Büntetőmunkán lesz. - Válaszolta helyettem Ems, mire kínosan elhúztam a számat.

-Mi?!

-Komolyan?!

-Hogyan?! - Mind a hárman teljesen döbbenten meredtek rám.

-Visszabeszéltem Pitonnak. - Mondtam ki kerek perec, mire Frednek leesett az álla.

-Az komoly. - Füttyentett George döbbenten.

***

-Nos Ms. Jones… - Mézes mázos hangjától egy izom erősen lüktetni kezdett a homlokomon, de ezen kívül csendben vártam, hogy mit szól.

-Nem rossz… Nem rossz… - Gúnyos mosolyát látva ökölbe szorítottam a kezemet és úgy meredtem bele a fekete szemeibe. Undorító görbe orrát egészen  közel tolta az enyémhez. - De ettől függetlenül újra kell kezdenie Jones. - Azzal egy pálca intéssel kiürítette az üstömet.

-Görbe orrú, zsíros hajú, vén denevér… - Morogtam az orrom alatt, mire felvonta a szemöldökét.

-Hogy mondta?

-Úgy, hogy… - Kezdtem dühösen, de félbeszakított.

-Maradjon csendben! - Csattant fel.

-Az előbb mondta, hogy mondjam el… Most pedig azt akarja, hogy mégsem. Eléggé ellentmondásos önmagával szemben. Nemigaz? - Húztam gúnyos mosolyra a számat.

-Olyan arrogáns mint a… Mint a… - Dühtől izzó szemeit rám tapasztotta és két kézzel támaszkodva az asztalomra meredt rám.

-Mint a…? - Érdeklődtem felvont szemöldökkel, míg vizet öntöttem az üstbe.

-Ne a szája járjon, hanem a keze Ms. Jones… Dolgozzon, mert a kviddics meccs után is bátran folytathatja a bájitalát.

-Akkor én most mennék is! Majd délután visszajöv… - Kezdtem fennhangon, de a bájital tanár elém suhanva elkapta a karomat és megszorította azt.

-Nem megy sehova! - Sziszeget dühösen.

-Igazi kígyó, Mr. Piton… Tíz pontos sziszegés! - Vigyorodtam el és kacsintottam is volna, ha meg nem ragadja a vállamat.

-Tíz pont a hugrabugtól Ms. Jones. Még egy ilyen és ötven lesz a veszteség és plusz büntetőmunkák! - Húzta hátborzongató vigyorra a száját.

***

-Ez aztán marha izgalmas! - Dünnyögtem zsebredugott kézzel és úgy figyeltem tovább a cikázó alakokat.

-Mi ez a flegmaság? - Kuncogott Ems, miközben kekszet szórt a szájába.

-Ez a velemjáró tulajdonság, "Drága" Emeraude. - A tekintetemet le sem vettem a folyton el-elsuhanó, seprűs, zöld és vörös talláros alakokról, úgy válaszoltam neki.

Igazából nem volt rossz, de szívesebben idegesítettem volna Pitonkánkat tovább.

-Ez tényleg izgalmas! - Tette a vállamra a kezét Ced, majd folytatta. - A mardekárosok és griffendélesek…

-Blablablablablaaa! - Forgattam meg a szememet. - Nézd Ced, most ne próbálj nekem erről magyarázni, mert orrbaváglak. - Tisztáztam vele a helyzetet, mire meghökkenve vette le vállamról a kezemet.

-Hogy lehetsz, te hugrabugos?!

-Ez mostanában nekem is eszembe jutott. - Bólintottam, majd két ujjamat a szájamba véve hangosan füttyentettem.

-Ott a labda Bamba-Mardekáros! - Ordítottam rá az egyik mardekáros terelőre, aki mellett az előbb suhant el a gurkó. - Üss bele már! - Fogtam meg a fejemet, majd szemforgatva türelmemet vesztve csaptam a korlátra, mikor csak értetlenül meredt rám.

-Csillapodj Lucy! - Tanácsolta nevetését elfojtva Andy.

-Könnyű azt mondani Pipotyival egy légtérben eltöltött hatvan perc után. - Morogtam.

-Pipotyi? - Szaladt magasba Ems szemöldöke.

-Pipo-mi?! - Prüszkölt fel vigyorogva Ced.

-Pitonnak találtam ki… Pipotyi… - Vontam vállat, mire Andy felkacagott.