Egy tíz percben összefoglaltam az eddigi érdekességeket és izgalmakat, majd végül hosszasan búcsúzkodva tőlem, letették.

Nagyot sóhajtva, valamiért ösztönösen felborzoltam a kócos és göndörödő fürtjeimet, majd kiléptem a telefonfülkéből.

Fred mosolyogva nézett fel a noteszből, majd megpaskolta maga mellett a helyet, jelezve, hogy üljek oda.

-Egyben vagy... - Jegyezte meg szórakozottan, mire felnevettem és lecsüccsentem mellé.

-Mit csináltál, amíg én barbár módon raboltam az idődet? - Érdeklődtem, mire megrázta a fejét.

-Nem raboltad... Egy percet sem! - Meredt rám, majd a kezembe nyomta a jegyzetfüzetet. - De ezt...

Érdeklődve nyitottam ki a kis, alig egy tenyérnyi füzetkét. Rögtön az első csíkos lapon egy apró rajzocskát találtam. Egy egyszerű piros ceruzával firkálgatott oroszlán volt, ami legnagyobb döbbenetemre mozgott! Nem! Nem káprázott a szemem! A fenséges, vörös állat hatalmas puhának tűnő mancsait néha megemelte, majd visszatette a csíkjára. És a hatalmas, sörényes fejét is mozgatta. Fel és le, jobbra is balra is.

-Tyű! - Szaladt ki belőlem, mire Fred halkan felnevetett.

-Ez egy mágiatöri eredménye. - Azzal óvatosan kivette a kezemből és közénk tartva a kis füzetet lapozott egyet. Viszont a következő oldal teljesen ki volt töltve.

Értetlenül meredtem a lapra, ugyanis azon volt minden. Írás és különböző ábrák. A legszembetűnőbb az egy hatalmas, rajzolt, valami tablettaszerű volt, ami vastagon bekarikázva éktelenkedett a kis lapon.

-Hát ez? - Kérdeztem végül értetlenül.

-Te vagy az első... - Mosolyodott el.

-Mi? - Kérdeztem izgatottan.

-Aki ezt látja... - Emelte rám pillantását, majd elgondolkodva kijavította magát. - Vagyis az első olyan ember, aki kívülállóként szerez tudomást erről...

-De mi ez?! Mondd már! - Türelmetlenkedtem, mire felnevetett.

-Hogy is van? A hugrabugosok nem a türelmükről híresek?

-Csak mondd! - Pirítottam rá kuncogva.

-Tehát ez itt egy Nyelvnyújtó nyalánkság... - Mutatott a tabblettára hasonlító valamire Fred. - Én találtam ki... Ez egyenlőre mégcsak egy terv. Az lenne a célja, hogy cukorkának álcázzuk és ha valaki megeszi, akkor nőni kezd tőle a nyelve. - Vigyorodott el.

-A nyelve? - Vontam fel nevetésemet elfolytva.

-Ne is kérdezd, hogy miért! - Kacagott fel ő is, majd megvakarta a tarkóját. - Bár szerintem azért gondoltam erre, mikor ezt elterveztem, hogy ne tudjon kiáltani, vagy minket okolni... Esetleg árulkodni, vagy ellenvarázst motyogni! - Mosolygott rám, amit viszonoztam.

-És ilyen már van, vagy mégcsak vázlatok vannak róla? - Érdeklődtem, miközben közelebb hajoltam a noteszhez és jobban szemügyre vettem ez a "Nyelnyújtó Nyalánkságot", ami bevallom őszíntén nagyon jópofának tűnt és szívesen fogtam volna kezemben is egy ilyet...

Fred viszont a füle tövéig elvörösödött.

-Hát... Nem igazán próbáltuk még ki... Georgenek nincs rá igazán ideje, Leevel pedig nem akarjuk elkezdeni... De miért? Érdekel? Sz-szerinted jó ötlet? - Bámulta a füzetet, mire elmosolyodtam-a mai nap már sokadjára... Ma ilyen mosolygós nap van. Vagy mi?!-.

-Nekem nagyon klassznak tűnik... Mármint gondolj bele, ha valóban lenne egy ilyen cukor, vagy tabletta, vagy minek képzeltétek, akkor az egyszerre lenne nagyon mókás és hasznos is... Nem akarok tanácsot adni, de például ezzel simán túl lehetne járni akár még egy mardekáros eszén is... Meg aztán az ellenlábasodon is tudod használni... Van még?! - Nyúltam lelkesen a füzetért, de Fred elkapta a kezemet.

-Tényleg tetszik? Jó ötletnek tűnik? - Kérdezte levegő után kapva.

-Viccelsz?! Kész zseni az aki ezt kitalálta! Vagyis, zseni vagy... Ez olyan kreatív! - Csillogó szemekkel bámultam rá, mire döbbenten meredt rám.

-Tényleg?

-Hát, ha mondom! - Nevettem el magamat, mire hirtelen semmi előzmény nélkül felkapott és felkelve a padról, a hónom alatt tartva, megpörgetett. Én pedig először meglepetten bámultam rá, majd felnevettem és hagytam, hogy a hajam hátracsapódjon az arcomból és, hogy Fred biztosan tartva, izmos és erős karjaiban felszabadultan kacagva pörögjön.

-Bocsánat! - Nevetett, miközben visszatett a földre. - Csak tudod, annyira izgultam, hogy mit fog szólni egy olyan lány... vagy fiú, vagy bárki! - Tette hozzá gyorsan, majd folytatta. - Aki mondjuk nem közeli rokon, vagy legjobb barát, aki nem akarna megbántani és nem is túl kritikus, ehhez az egészhez... - Túrt bele két kézzel szanaszét álló tincseibe lelkendezve. - Olyan hihetetlen vagy! - Csúszott ki a száján, mire pironkodva lehajtottam a fejemet. - Georgenak eleinte nem is tetszett... Amit próbált titkolni, de az ikrem! Nincsenek előttem titkai... Leenek megtetszett, de ő sem rajongott érte, de te... Te neked tényleg tetszik! - Rázta meg egyre hatalmasabb vigyorral a fejét, majd visszaült a helyére.

-Minek tagadjam, ha tetszik? - Nevettem el magamat, miközben visszaültem mellé.

-Nem bánod, hogyha még mutatok párat? - Kérdezte és hangja mögött megbújó esedezést nem tudtam nem észrevenni.

-Dehogy bánom! - Legyintettem, majd összedörzsöltem a tenyeremet. - Sőt!

Fred pedig hatalmas mosollyal az arcán közelebb húzódott és mutogatni kezdte nekem a dolgokat. Egyenlőre három részletesen kidolgozott terve volt még csak, de azok is fantasztikusnak ígérkeztek.

Miután Lee úgy tűnt, hogy nem fog már értünk jönni, emiatt sötétedéskor visszaindultuk.

Be nem álló szájjal magyaráztunk és ugráltunk a témák között, mindeközbe sokat nevettünk és bohóckodtunk. Sosem gondoltam volna, hogy Freddel ennyire gyorsan repül az idő és, hogy ennyire jó társaság is...

Mikor visszaértünk a kastélyba, vacsora idő lévén a Nagyterem felé vettük az irányt.

-El sem hiszem, hogy Beatlesen kívül nem ismersz mást! - Dühöngtem, mire felnevetett.

Igen elérkeztünk újra ehhez a ponthoz. De úgy láttam Fredet nem zavarja, hogy ennyire sokat szörfölök a "mugli együttes ismereteiről", sőt kifejezetten szórakoztatta a dolog. Meg aztán... Én egy zene guru vagyok, amit tisztáztam is még az első pillanatban, amiről nem tudom, hogy mit gondolhatott, de az biztos, hogy viccesnek tartotta, hogy ennyire fel tudom magam húzni rajta.

-Azt sem ismerem... - Sóhajtott végül, vigyorogva.

-Ezt most direkt csinálod... - Szűkítettem össze a szememet.

-Vagy nem. - Bólintott, mire dühösen a mellkasába böktem a mutatóujjammal.

-Dehogyisnem! - Meredtem fel rá dühösen, majd feltettem a költői kérdést. - Miért érzem azt, hogy szeretsz te engem felidegesíteni?

-Nem tudom. - Vont vállat, de látszott rajta, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.

-Borzalmas vagy. - Csikorgattam a fogam.

-Nyugi Szöszi! - Simogatta meg rázkódó vállakkal a fejemet.

-Most komolyan?! - Nyögtem fájdalmasan grimaszolva, majd összefontam magam előtt a karjaimat.

-Mi a bajod a "Szöszivel" Szöszi? - Húzta vigyorra a száját.

-Ha most megbocsátasz, mennék vacsorázni! - Húztam fel az orromat.

-Na-na! - Ragadta meg a karomat, mikor elindultam az asztalunk felé.

-Megbántottalak? - Harapott bele a szájába.

Ezt a gesztust olyan szinten nem néztem volna ki belőle, hogy először döbbenten meredtem rá... Majd mikor észbe kaptam és Fred kínos mosolyával találva magam szembe meg enyhült tekintettel megráztam a fejemet.

-Dehogy! - Mosolyodtam el.

-Biztosan? - Vonta fel a szemöldökét.

-Biztosan. - Biztosítottam mosolyogva, majd visszaléptem elé.

-Tudod Fred nagyon jó volt életem első Roxmortsi hétvégéje! - Pillantottam fel rá, felfelé görbülő szájjal. - Köszönöm, hogy végül George nélkül is csatlakoztál hozzánk... Hozzám. És mikor Lee eltűnt-amihez még lesz pár szavam- akkor sem hagytál ott! - Tűrtem egy tincset a fülem mögé, mire elvigyorodott.

-Igazán nincs mit! Én meg örültem, hogy ilyen csodásan telt a délutánom! - Bólintott, majd összekócolta a hajamat. - Jó étvágyat Szöszke!

-Neked is Frederick! - Vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemét.

-Melyikünk induljon előbb? - Kérdezte nevetését visszafolytva, mikor már egy fél perce csendben álltunk egymás előtt.

-Majd én! - Nevettem el magamat, majd még rámosolyogtam és ellépve tőle, sebes léptekkel a borzok asztalához siettem, ahol már vártak engem a csajok. Volt amelyik kaján mosollyal az arcán meresztette rám a szemét, volt aki mindenttudóan bámulta a még mindig Nagyterem ajtajában álló Fred Weasleyt és akadt olyan is, aki leplezetlen döbbenettel kapkodta a fejét kettőnk közt, hogy mit láthatott azt nem tudom...

-Sziasztok! - Vágtam le magamat Andy mellé.

-Tényleg! Te hol voltál? Nem voltál reggelinél! - Fordultam Andy felé.

-Hagyd nem fog válaszolni! - Intett le Emeraude, mire felpillantottam az elvarázsolt mennyezetre.

-Hát én... - Köszörülte meg a tokát Andy. - Izé... Biztonságban... - Sütött el egy poént, amin első sorban én nevettem fel, de a lányok is elengedtek egy halk kuncogást.

-Nem amúgy! - Mosolygott, majd rámpillantott. - Nagyon korán kelltem és lementem Rosmertának és Aberforthnak segíteni! Bocsi, hogy nem hagytam üzenetet! - Húzta be a nyakát mosolyogva.

-Ugyan már! Nem gond! - Legyintettem vigyorogva, majd szedtem magamnak a krumplipüréből és a sárga pépet vidáman kezdtem kanalazni.

-Meg sem kérdezem, hogy kinek volt a legjobb napja! - Vigyorgott Nancy.

-Miért? Kinek? - Pillantottam fel rá.

-Weasley még mindig téged bámul! - Kapta a szája elé a kezét Ems, mire mindannyioujunk arra felé fordult.

Értetlenül mosolyogva fordultam hátra a griffendél asztala felé, ahol aztán megpillantottam Fredet, aki éppen akkor kapta el rólam a pillantását, mikor megtaláltam őt a tekintetemmel.

-Olálá! - Vigyorgott rám Andy is, mikor visszafordultunk.

-Naa? Mond már! Mi volt! - Lökte meg a karomat Dory.

-Semmi. - Meredtem rájuk unottan, majd újra betettem a kanalat a számba.

-Jó vicc! Minket nem versz át! - Horkantott Linda.

-Tényleg semmi! - Nyeltem le a falatot, majd töltöttem magamnak a barackléből. És már emeltem volna a számhoz, mikor szembe találtam magamat hat dühös, megbotránkozott és kérlelő szempárral. - Most mi van? - Vontam fel a fél szemöldökömet.

-Kérlek Lucy! Ki vagyunk éhezve! - Kulcsolta össze kezét Linda és kiskutyaszemekkel bámult rám.

-Nem történt semmi! - Forgattam meg a szememet, majd beleittam a gyümölcslébe.

-Ja-ja! Jordan ott hagyott benneteket! - Fonta maga előtt össze a karját Mags és kaján mosolyra húzta ajkait.

-Te azt honnan tudod? - Kérdeztem döbbenten és kis híján kiköptem a folyadékot.

-Hupsz! - Húzta be vigyorogva a fejét Linda is.

-Mit tudtok amit én nem? - Tettem le a poharamat.

-Első sorban azt, hogy Jordan szándékosan hagyott benneteket kettesben? - Kérdezte szórakozottan Dory.

-Tessék?! - Tátottam el a számat, majd vöröslő arccal kaptam a griffendél asztala felé az arcomat. - Lee! - Morogtam, ahogyan figyeltem, amint a fiú George és Fred között ülve, nagyon... Túlságosan vidáman is, vacsorázik...

-Ez oltári! - Röhögött fel Emeraude, miközben Andy vigyorogva meglökte a karomat.

-Annyira csak nem lehetett rossz!

-Oh! - Löktem vissza nevetve.

***

Gondolataimba merülve terültem el az ágyamon. A puha matrac olyan hívogató volt még egy negyedórája, hogy nem tudtam neki ellenállni és még mindig ruhástul feküdtem a sárga ágytakarón, miközben fülemben ezerrel tombolt a zene.

A farmer dzsekimtől már megszabadultam.(Az egyik babzsákra hánytam, Linda piros pulcsija mellé.) Egyszál farmerben, blúzban feküdtem hanyatt a tökéletesen puha ágyban. Túl jó volt, hogy felkelljek...

Körülöttem is hasonló lustállkodás folyt... Andy pizsamában ücsörögve az egyik puffon, mezitelen lábát a tűz felé nyújtva, olvasott egy vaskos könyvet. Ems a fekete, férfi pólójában és pamut sorthjában(Ebben szokott aludni.) hasán fekve, a lábát lógázva rajzolgatott. Linda törökülésben trónolva egy másik puffon levelet írt a nagymamájának születésnapja alkalmára és mielőtt még nem tettem fel a fülesemet engem kérdezgetett arról, hogy mit kéne beleírnia... Mags Nancy haját fonta, miközben a szája egyfolytában mozgott... Nancy pedig, miközben Margaret a hajával ügyködött Hógolyóval, a hóbaglyával játszott... (Arra próbálta rávenni a fenséges állatot, hogy gurítsa neki vissza a műanyag golyót, amit egyfolytában felé pöckölgetett.) Dory viszont nem volt köztünk. Ő a fürdőszobában énekelt.

Én pedig a hátamon fekve, csendben elmélkedve, zenét hallgatva vakargattam Müzli fülét, aki mellettem feküdt, míg a fejét a hasamon pihentette. Résnyire nyitott fekete szemeivel, csillogva nézett engem, míg lassan szuszogott, ami nála jelentette a "Hamarosan-alszom" állapotot.

Hitetlenül mosolyodtam el újra, mikor eszembe jutott a délutánom... Az elején Freddel eléggé kínosan róttuk le azokat a köröket, mint például, "hogy vagy" ... "Mi a kedvenc tantárgyad"... Hobbi... Stb... De aztán valami láthatatlan áttörés jelentkezett, ugyanis egy idő után felszabadultan hülyéskedtünk és egymás szavába vágva magyaráztunk különféle témákról.

Viszont kicsit nehezteltem Leere, ugyanis ő semmi szó nélkül otthagyott minket... Nem mintha az lett volna a bajom, hogy... A lényeg az, hogy ez nem volt tőle szép, mert mi igenis szobroztunk még egy órát ott a téren és vártunk rá, hogy visszajöjjön!

Müzli időközben elaludt és néha megnyalintva szája szélét, hangosan és édesen szuszogott.

Holnap lesz halloween... Meg lesznek tartva a délelőtti órák, de aztán már csak pihenés... Négynapos hétvége! Juhéj!

Észbe sem kaptam, de a szemeim lecsukódtak.

Még arra emlékszem, hogy valamikor félálomba felkeltem arra, hogy valaki fölém hajolva kikapcsolja a zenelejátszómat és fülest kihúzva a fülemből az éjjeliszekrényre teszi azt. Majd megsimogatja a fejemet és talán még egy puszit is kaptam... Majd még valami pokrócot rám terített, de aztán már csak képszakadás.

Ez az emlékkép viszont visszajött álmomban... És akkor ott kinyitottam a szememet és olyat láttam, amire minden vágyam volt. Szőke hajú, vidám nő hajolt fölém. Ugyanolyan kezelhetetlen fürtök garázdálkodtak arca körül, akárcsak az enyémek. Ugyanolyan kék szemek csillogtak rám, mint amiket a képeken és emlékeimben szoktam látni... Csendben és halkan dúdolt, miközben megigazította a takarómat. De aztán az arca megváltozott. Nem mosolygott. Egy pillanat leforgása alatt legalább három évet öregedett... Arca beesett és hófehér volt. Mosoly helyett szomorúan bámult rám, míg sovány, csont és bőr kezével, ami hideg volt és száraz megsimította a homlokomat. A karkötője csak úgy lötyögött csuklóján. A bőrszíjon fityegő, kutyás medáll lassan himbállódzott minden egyes mozdulatánál.

-Anyu... - Súgtam magam elé keservesen, mire rémülten pillantott rám, majd semmivé lett. Eltűnt. Elporladt. Itt hagyott...

Valami vélemény esetleg? Vagy ennyire rossz? :)