Vendégek                         cetliegyperces

Hangosak voltak. 
Betódultak tizedmagukkal az apró, ételszagtól fülledt helyiségbe és kiabálva, zajongva sajátították ki a kis étterem vendégszeretetét. Mindenfélét rendeltek szinte eszeveszett sietségre késztetve az eddig mosolygós személyzetet. Nagy hanggal tárgyalták ki aztán a világ ügyes-bajos dolgait öblösen röhögve a néhány közbeiktatott, olcsó viccen. Távozásuk a vihar utáni megnyugvásként ért fel. Mint a mennydörgés a pusztítás után, úgy halkult el a vendéglő, hogy aztán újra meghitt, békés csend telepedjen az asztalokra, mintha mi sem történt volna.