Téma: Romantikus
___________________________

Mintha gúnyosan nevettek volna az esőcseppek, ahogy szaporán elárasztották az aszfaltot, miközben egy barna hajzuhatag sietve bukdácsolt le az aluljáróban. Piros táskáját magához szorítva próbált nem elcsúszni, miközben versenyt futott az idővel, hogy elérje az éppen induló metrót.Egy keserves pillanatig úgy tűnt nem sikerül, de a záródó ajtók közé egyszer csak egy cipő állt. Majd a kéz is megjelent, kinyújtva kínálta segítségét a sietőnek, hogy gyorsan behúzza magához.

Mégis elérte...

Azonban még mindig így álltak, csak a száguldó metró zajongása hallatszott.
Kellemes parfümaroma és furcsamód a biztonság melegsége járta át érzékeit a zötykölődés közben, de nem mert felnézni, cipőjét fürkészte, ahogy lassan csöpög rá hajából a víz.
Úgy tűnt, megmentőjét sem zavarja különösebben a helyzet, így hát egyikük sem törte meg a nyugodt csendet, egészen a következő megállóig, mikor a metró lassítani kezdett.

A vele szemben álló előre mozdult, kissé beljebb vonta őt a beszállni készülő tömegtől, keze csak ezután csúszott ki óvatosan háta mögül.
Ekkor felkapva fejét megfordult, hogy utána szóljon, legalább megköszönje neki, de az ajtók gyors záródása eltakarta szeme elől alakját.

Csak kabátjának libbenését látta egy pillanatra, mielőtt zakatoló szívével a metró továbbrobogott volna a sötét alagútban...