Tárul a pokol
Kapuja, talpam alatt
A kő felperzselt

Forró levegő
Égeti torkom, bőröm
Leolvadni kezd

Egy pillanatra
Azonban elém tárul
Vétkek oltára

Nagy, karmazsin láng
Nyaldossa oszlopait
Mégsem rongálja.

S az ördög ott
Ül bűnösök testéből
Épült trónusán

Körülötte mint
Könnyeik, patakokban
Bíbor csordogál.

És mielőtt én
Is egy lennék vezeklő
Testeik közül

Egy utolsó kép
Elmémbe ég örökre
Mélyen legbelül

Ahogy felnéztem
A gonoszság urára,
Véren megfagyott,

Vörösen izzó
Szemét rámszegezve
Elvigyorodott.