A második változat:
Jó olvasást!

Gyógyulás II.

Az utcán vidáman táncolt végig a lány, miközben a reggeli friss levegőt élvezve kedvenc dalát énekelte magában. A város még csak most ébredezett, az emberek lehajtott fejjel siettek munkába, a gyerekek álmosan vártak a buszmegállóban, egy anyuka békésen tologatta a babakocsit a járdán. A parkban egy idős néni sétáltatta a kutyáját, szemüvegén keresztül bölcsen szemlélve a világot.

- Jaj, de aranyos kutyus, hogy hívják? - hajolt le a békésen üldögélő állathoz, majd megvakargatta annak barna buksiját. Egy pillanattal később már ment is tovább mosolyogva, zsebredugott kézzel. Nem húzta fel magát rajta, hogy sem a kutya, sem a néni nem foglalkoztak vele, még csak rá sem néztek. Amúgy sem várt választ, tudta, hogy nem látják és nem is hallják.

- Jó reggelt! - köszönt a pékséget nyitó kötényes férfinak, aki minden reakció nélkül pakolt tovább.

- Helló! - integetett egy beszélgető társaságnak, mikor eltáncolt mellettük.

- Uram, a táskája nyitva van! - a következő percben már egy siető, telefonáló, öltönyös fiatalember mellett szedte a lábát. Magában szurkolt neki, hogy vegye észre a nyitott kapcsot, aztán kénytelenül elhúzta a száját, mikor az a lendülettől szétnyílt és az összes papír kiesett belőle. A férfi szitkozódva hajolt le a földön heverő iratokért, majd idegesen bedobálta őket aktatáskájába. Órájára pillantva viszont csak hóna alá kapta az egészet és rohanni kezdett a buszmegálló felé. A lány újból fellelkesedve utánaszaladt és hangosan biztatta gyorsabb tempóra. Az öltönyösnek épphogy sikerült felugrania az induló járműre, hogy ismét telefonjába merülve, kifejezéstelen arccal folytassa útját munkájába.

A lány még hosszan integetett neki, ujjongva, ugrálva a siker okozta örömtől. Csak mikor már messze járt a busz, támaszkodott térdére kifulladva, hevesen dobogó szívvel. Miután valamelyest kifújta magát, átsétált az úton kedvenc boltjához, egy fánkozóhoz és a kirakatot kezdte el szemlélni nagy tudálékosan. Pillantása aztán saját tükörképére esett és szusszanva megállapította, hogy óvatosan font haja ismét kibomlott. Megforgatta szemét, majd beletörődve kibontotta és egy sima copfba fogta össze.

- Ez olyan unalmas. - döntötte oldalra fejét sajnálkozva. Pedig a múlt héten minden reggelét azzal töltötte, hogy egy anyukát figyelt a ház ablakából, ahogy kislányának olyan csodálatos hajkölteményeket varázsol. - Charlotte, ne forgasd a fejed, mert ferde lesz a fonás! - mondta mindig a csacsogó gyereknek.

Addig neki sem volt neve, de azóta ő is Charlotte-nak hívja magát. Úgy érezte, hasonlít a kislányra, de megmagyarázni nem tudta. A betűket még sokáig ízlelgette és a kiejtést a kirakat üvege előtt gyakorolta. Majd egyszer ő is bemutatkozhat valakinek...

Sokáig azonban nem rágódhatott a történteken, mert tarkójára felkúszott az az ismerős bizsergés, amit mindig akkor érzett, mikor történt valami. Félresöpörve minden eddigi gondolatát megfordult és szemlélni kezdte az utcát. Hamarosan meg is látott egy kisfiút, aki sírva, lehorzsolt térddel ült a fűben, mellette felborult motorja. Gyorsan odaszaladt a pityergő gyerekhez és leguggolt elé.

- Ne aggódj, már itt is vagyok! - mosolygott szelíden és kezét a kis sebesült vállára tette.

Néhány másodperc múlva a térden levő sebből nem maradt más, mint egy apró heg. A kisfiú még szipogott egy ideig, aztán rádöbbent, hogy nem is fáj semmije. Már nem. Felállt és motorjára visszaülve boldogan suhant tovább a park betonján, mintha mi sem történt volna. Charlotte pedig elégedetten könyvelte el a nap első sikerét. Mikor hozzáért a kisfiúhoz, egy pillanatra ő is érezte a térdében a fájdalmat, ami rögtön el is illant. Az ilyen esetek már egyáltalán nem okoztak neki gondot, inkább afféle bemelegítés volt, mégis szívesen tette, hiszen ez volt a dolga. Meggyógyítani az embereket úgy, hogy átvesz a fájdalmukból. Erre azért volt képes, mivel ő maga egyáltalán nem érzett fájdalmat, csak azt, amit átvett. Talán ez lehet a magyarázata annak, hogy miért van egyedül a saját világában.
             
                            ~~~~~

Az óra hamarosan négyet ütött. Sokan hazaindultak a munkából, a gyerekek a kapuk felé özönlöttek az iskolából. A diákok délutáni programjaikat vitatták meg, az anyukák pedig magukban ötleteltek, hogy mit főzzenek vacsorára. Az egész város megbolydult a hosszú nap után, mindenki haza akart érni.

Charlotte csak ült a padon és kezeit maga köré fonva figyelte, ahogy a nyugvó napfény a mellette lévő fát aranyozza be. Bár szíve már nyugodtan dobogott, mellkasa még mindig sajgott az nemrég befogadott fájdalomtól. A fájdalomtól, amiből nem tudott eleget átvenni, hogy elég legyen. A tarkójába valósággal belenyilalt a jel és azonnal tudta, hogy nagy baj van. Talán ha gyorsabban futott volna, odaért volna...Egyszerűen nem tudta kiverni fejéből a nő pillantását.

- A szemembe nézett...egyenesen a szemembe - hajtogatta magában újra és újra felidézve a zöldeskék írisz vesébe látó pillantását, ami teljesen magához szögezte, nem engedte el, míg a fénye ki nem aludt egy másodperc múlva.

Nagyon ritkán történt vele ilyesmi, de az összesre emlékezett. Mindegyik elméjének legmélyebb zugába van bezárva és örök árnyékként tanyázik ott. Hogy ne szabaduljanak ki, próbál minél több jó dolgot magába szívni és a szeretet fonalából arany hálót szőni, amit kivetve a világ szebbé válik. És ha már nem tud változtatni ezeken a szörnyű emlékeken, tanul belőlük, hogy legközelebb már erősebb legyen.

Ezt az öt percet is erre fogja használni, hagyni fogja, hogy átáramoljon rajta az összes fájdalom, az összes érzés, majd szépen utat enged nekik, hogy maguktól visszamenjenek oda, ahol nem emésztik tovább.

Aztán megerősödve, frissen, egy új mosollyal az arcán feláll és tovább sétál, köszön a kutyát sétáltató néninek, a babakocsit toló anyukának, a boltot záró péknek és mindenkinek, akik ugyan nem látják, nem hallják, de titkon, saját tudtuk nélkül érzik, hogy ott van velük és őrangyalként vigyázza minden lépésüket. 

Remélem tetszett nektek ez a két szösszenet, kíváncsi vagyok mi a véleményetek és ti hogyan élitek meg a gyógyulást.
Addig is vigyázzatok magatokra és boldog adventi készülődést! ❤

Üdv. Moon