AZ UTAZÓ

• ~ • ~ •

III. RÉSZ

Egy fiatal, kellemes kisugárzású f
érfi ül velem szemben, könyvébe merülve. Ha jól saccolom, egyetemista lehet, aki a húszas évei elején jár és az az érzésem, hogy nagyon érett és művelt.
Innen nem látom jól a könyv címét, mert lefele tartja a könyvet, de többször is elmosolyodik, miközben olvassa, amitől furcsa mód nekem is mosolyognom kell.

Nem sokkal később mintha valami sürgető gondolata támadna, előkapja laptopját és gyorsan gépelni kezd valamit. De szerencsére nem tart sokáig, utána rögtön el is rakja és szinte megkönnyebülten merül bele újra könyvébe. 

Hamarosan jön a kalauz és kéri a jegyeket. Testvérem, aki mellettem utazik helyettem is bemutatja a jegyünket, így zavartalanul írhatok tovább. 

Megint elmosolyodik, de egyik kezét kissé szája elé emeli, mintegy ösztönösen leplezve mennyire jól szórakozik...hihetetlen mennyire bele tud merülni abba a könyvbe, de akárhogy erőlködöm, ennél feltűnésmentesebben nem tudom megnézni a címét.
Még jó, hogy napszemüveg van rajtam…….
Azt hiszem kék a szeme. Talán a humora is kiváló. Annyira hasonlít valakire, akit ismerek. Annyira….de nem jut eszembe…
Mindenesetre most már igyekeznem kell kevesebbet odapillantani, mert a végén azt fogja hinni, hogy stírölöm...