PP, vagyis Projekt Prológus eme valós megtörtént esetekről, amikről olvashattok:
• ~ • ~ •
Rejtélyes utazó figyeli feltűnésmentesen aktuális utastársát. Úticélja ismeretlen, ahogy a másiké is, egy a közös bennük:
Szemben ülnek egymással.
Az idegen nem is sejti, hogy a rejtélyes utazó kiválasztotta és bár tekintetét az előtte levő jegyzetfüzetre szegezi, napszemüvege mögül nagyon is próbálja megfejteni őt.
Végül leírja gondolatait és benyomásait, majd aláírja. Mielőtt leszállna, egy mosollyal az idegen elé tolja a gondosan összehajtogatott papírt. Mikor az ismeretlen észbe kap és feleszmélne, ő már messze jár, kiléte, következő úticélja és új kiszemeltje pedig épp oly rejtélyes, mint ő maga.
• ~ • ~ •

AZ UTAZÓ

• MELYBEN AZ ÍRÓ JEGYET VESZ EGY ISMERETLENT TARTOGATÓ ÚTRA ÉS  AZ OLVASÓVAL EGYÜTT FELSZÁLL AZ ÉRZELMEK VONATÁRA•

II. RÉSZ

A lehető legváltozatosabb emberek ülnek a vonaton. Végigszenvedve a világoskék, túlpakolt táskámat az egyik kocsin végül egy kedves hölggyel szemben ülök le. Első benyomásra igazán friss személyiségnek tűnik, lehelletnyi sminkje pedig kiemeli szép arcvonásait, mikor mosolyog. A kor kegyesen megőrizte lágyan göndörödő fürtjei finom ragyogását, a helyében biztos nem festetném a későbbiekben sem. Táskája mellett csupán egy kisebb utazó pak kap helyet, ő maga pedig egy őszi laza kabátot, egy hozzá passzoló viágos mintás pólót és egy kék farmert visel fehér sportcipővel. Valószinüleg nem utazik sok napra, de úgy hiszem valami fontos ügyben tarthat oda. 

Biztosan jóval előtte felszállt a vonatra mint én, szemüvegtokjának támasztott nyitott könyvét félbehagyva kissé fáradtan hátradől behunyt szemmel. 

Ha tehetném, csak annyit mondanék neki, hogy maradjon mindig ilyen menő egyéniség és mosolyogjon sokat.