A mindennapjaink része, hogy tervezünk, céljaink vannak, amiket meg szeretnénk valósítani és gyakran már elégedettek vagyunk, ha egy-két év távlatában tudunk gondolkozni.
Én saját magamon észrevettem ugyanezt és elgondolkoztam rajta, vajon ha nem egy, hanem 20 kerek évet előre tekintenék, akkor vajon hogyan látnám magamat?
Egy részről nagyon érdekes, másrészről nagyon nehéz is volt már az, hogy beleképzeltem magamat abba a szituációba, abba a néhány pillanatba.
Ti már elgondolkoztatok ilyen mélységben a jövőtökről?

Húsz év múlva egy nem is olyan messzi galaxisban…

Az ember tervez. Felkel és az első gondolata, hogy mit fog csinálni aznap. Egész nap ezen rágódik, néha persze eszébe jut a jövő. Előre tekint egy héttel. Két héttel. Néhány évvel. Nem szalad előre. Hiszen még van ideje, itt van a jelenben és a motivációs szövegek is mind azt mondják, a pillanatokat élje meg. 
Miért is aggódna? Miért is gondolkozna annyit a távoli jövőn, amikor annyi dolga van még a jelenben? 
Túl siető világban élünk, túl elfoglaltak vagyunk, hogy egy ilyen gondolatmenetet megengedjük magunknak. 
Pedig csak bele kéne néznünk a tükörbe. Hiszen ezek mi vagyunk és mi leszünk. 
~~

Belenézek a tükörbe. 
Kócos a hajam, táskásak a szemeim és fáradt a tekintetem. Ma le kell adnom egy cikket. Rendet kell raknom. Ha szerencsém van, akkor nem felelek matekból. Utálom a fizikát. 
Sóhajtva nyúlok a csaphoz, hogy megmossam az arcom. 

Belenézek a tükörbe.
Kócos a hajam, táskásak a szemeim és fáradt a tekintetem. Ma be kell nyújtanom egy projektterv javaslatot. El kell pakolnom a gyerek után. Ha szerencsém van, akkor akciós a boltban a csirkefarhát. Utálom a dugót.
Sóhajtva nyúlok a csaphoz, hogy megmossam az arcom. 

Kinyitom a hűtőt. 
Tegnapról maradt virsli. Ketchup, majonéz, mustár. Teljes kiőrlésű bio rozskenyér, 100%-os gyümölcslé. 
Jó lesz. 
Kényelmesen pörgetem a telefonomon a híreket. Rengeteg a fertőzött, készül a vakcina. Valami politikus van ismét terítéken és egy kutatás szól Dzsingisz kán feleségének megerőszakolásáról. Elrabolták Lady Gaga két kutyáját. Ez a foci nekem kínai és Mick Schumacher új autója sem csigáz fel. A füvezés nem számít testmozgásnak és felmerül a kérdés, vajon mi Magyarország legjobb kajája. 
Mire egyáltalán választanék egy olvasnivalót, már mennem is kell órára. Gyorsan elpakolok magam után és elvonulok a szobámba előkészülni. 

Kinyitom a hűtőt. 
Tegnapról maradt felvágott. Felbontott saláta. Az anyósom kovászos kenyere. Dobozos üdítő. 
Jó lesz.  
Bekapcsolom a kis kütyüt a pulton, hogy olvassa fel a híreket, miközben beindítom a kávéfőzőt és nekilátok a fiaim uzsonnájának elkészítéséhez. Nobel díjat kap a nanorobot program fejlesztőcsapata. Elon Musk szerint nem drága az űrturizmus. A focit még mindig nem értem - hiába magyarázta már el százszor az idősebb fiam -  és a tesóm már mesélte, hogy Lewis Hamilton lesz a Mercedes csapatfőnöke. A füvezés testmozgásnak számít és felmerül a kérdés, vajon a Harmadik Klíma- és Gazdasági Válság mikor éri el Európát. 
Mire választanék egy hallgatnivalót, már indulnunk is kell. Gyorsan bepakolok a mosogatógépbe és a pultról felkapva a kávéspoharamat a táskámért indulok. 

Nem úsztam meg a felelést. 
Szerencsére azokból a feladatokból kérdezett a tanár, ami jól megy. Felháborítónak érzem, hogy egyes tantárgyakból annyi a tanulnivalónk, mint az összes többit együttvéve. Három faktom van és májusban érettségizem, hagyjanak már békén a rajz ppt-vel meg a hittan beadandóval. 
Hétfőn témazáró dolgozat bioszból és egy nyolcszáz szavas esszé kell irodalomra novellaelemzésből. De jó, a hétvégémet megint szánhatom erre pihenés helyett. 
Nagy nehezen végigszenvedem a napot, majd kisétálok a konyhába valami normális kajáért, utána pedig felhívom egy barátnőmet, hogy kitárgyaljuk a kedvenc sorozatunk legújabb részét, mert ez az egyetlen dolog, amire néha időt tudok szánni a tanulás mellett. 

Nem úsztam meg a dugót. 
Szerencsére nem késtünk el, de félúton már elküldtem magamban mindenkit melegebb éghajlatra. Felháborítónak érzem, hogy egyes emberek két utcányira laknak és mégis kocsival közlekednek, ráadásul egyedül ülnek benne. Nekem van 2 gyerekem és még el is kell jutnom munkába, hagyjanak már békén az értelmetlen indokokkal meg magyarázkodással. 
Hétfőn lesz egy konferenciám és elő kell terjesztenem egy két évre előre szóló innovációs stratégiát. De jó, a hétvégémet megint szánhatom erre pihenés helyett. 
Nagy nehezen végigszenvedem a napot, majd elugrom a közeli pékségbe valami normális kajáért, miközben felhívom egy barátnőmet, hogy nincs-e kedve velem tartania pénteken egy ebédre, mert ez az egyetlen dolog, amire néha időt tudok szánni a rohanás közepette és a munka mellett. 

Egy percig némán élvezem, ahogy a meleg víz a hátamon csordogál. 
Megmosom a hajam, közben az egyik percben Diana Damrau-t megalázó hangmagasságban éneklem az éjkirálynő bosszúáriáját, a másikban fergeteges alakítást nyújtok az Arctic Monkeys dobosaként. 
Miközben mosom a fogam és elvégzem a szokásos esti rutint, végig gondolom a mai napot és eltervezem a holnapot. 
Mielőtt kilépnék a fürdőszobából, hogy eltegyem magam holnapra, még visszapillantok a tükörképemre.
Vizes a hajam, az arcom még fényes a krémtől és kissé fáradt a tekintetem. De a mosolyom nyugodt. Nyugodt, mert még sok időm van. 
Vajon ugyanígy fogok a tükörbe nézni húsz év múlva is? 

Egy percig némán élvezem, ahogy a meleg víz a hátamon csordogál. 
Megmosom a hajam magamban dúdolva, nehogy felébresszek valakit. 
Miközben mosom a fogam, végig gondolom a mai napot és eltervezem a holnapot. 
Mielőtt kilépnék a fürdőszobából, hogy befeküdjek az ágyunkba és végre hozzábújjak a férjemhez, még visszapillantok a tükörképemre. 
Vizes a hajam, az arcomon pedig tisztán látszanak az évek és igencsak fáradt a tekintetem. De a mosolyom nyugodt. 
Nyugodt, mert tudom, még van időm. Ha kevesebb is, de van. 
Mert ez vagyok én, húsz év után is....