Feladom...
Feladom, hogy mindig mosolyogjak...
Feladom, hogy hazudjak másoknak...
Feladom, hogy hazudjak önmagamnak...
Feladom, hogy segítek másoknak...
Feladom, hogy mindenki helyett IS én intézzek mindent...
Feladom, hogy létezzek...
Mindent... Mindent nekem kell intéznem? Mindent nekem kell megoldanom, átküldenem, szólni??? Mindig én legyek a "nagykövet"? A kommunikáció élő megtestesítője???
Miért nem haltam meg tavasszal?
Miért nem lehetett volna az, hogy ezt abbahagyom?
És ugyan...
Ki tudna most segíteni nekem?
Peace???
Ugyan! Még Hope-nak sem tud segíteni!
Chameleon???
Hogyan? Köze sincs a sulis dolgokhoz, a másiknál meg tehetetlen az ügyfél!
Senki sem tud segíteni!
Olyan, mintha 20 millió fényévekre lennék mindenkitől, egy hatalmas, fekete hálóba burkolva, amitől se mozdulni, se beszélni sem tudok!
Semmit sem tudok tenni, mégis meg akarok ettől szabadulni!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro