Úgy érzem, hogy kedvenc csapatom is megérdemel egy kis részletet:))

Amilyen gyorsan csak lehetett, elmentem a kis csapatom, a Black Gang gyülekezőhelyére.

Amint megláttam a szokásos kis helyet, csodálkozva realizáltam, hogy hét óra négykor még egyetlen egy tag sem jelent meg.

Ott álltam még két percig, majd arra gondoltam, hogy a másik helyre vándorolhattak.

Elmentem, de amint odaértem, visszafordultam, mivel egy árva lélek sem járt arrafelé - pláne a Black Gang.

Visszamentem az első számú helyre, ahol megláttam Peace-t, aki éppen a fülesével bajlódik.
-Szia!- karoltam át (csak a szokásos Black Gang, meg osztályköszönés).
-Szia.
- Többiek?- tettem fel a szokásos kérdést.
- Nem tudom, majd jönnek.- kaptam meg a szokásos választ.

Lassan megérkezett az egyik Immortal girl is, majd a tesitanár ment el előttünk.
- Ez? Ez lenne a tesitanár? Ez a pálcika?- kérdezte egy ember, aki odament a csapathoz, majd mesélt egy tíz percet.

Amint elment, megjelent Hope is.
- Azt hittem, hogy támadni akar, úgy tartotta a kezét!- magyarázta meg az utolsó lépéseinek futássá alakulását.

Lassan megjelent a másik Immortal girl, majd (végre) elmehettünk a másik helyre (amihez már egyszer elmentem).

Ott is csak beszélgettünk: avagy hallgattam, ahogyan a Black Gang tagok dumálnak, és elmesélnek mindenfélét az emberekről (pláne az egyik Immortal girl rokonáról), majd nagyon lassan, de elindultunk az iskola felé.

Fura, hogy ma egy kicsit mindenki más - vagy csak én vagyok más... Pláne Peace miatt, aki egy picit furcsa... De az okát nem tudom.

Amikor már megjártuk a büfét (és a sornál, illetve az asztaloknál összegyűjt az osztály 1/3-a), felmentünk a terembe.

Persze, mindenki beelőzött (mert sokat hezitáltam, hogy vegyek-e cukrot, vagy sem).

- Kérsz?-nyújtom az egyik cukrot Hope felé.
- Igen.
- Vigyázz, ragad!- figyelmeztettem, amikor végre le tudtam szedni a kezemre ragadt papírt.

-Peace, bal vagy jobb?- kérdezem, miután megkevertem a kezemben lévő cukrot.
- Bal.-mondja.
Kinyújtom a bal kezemet (amiben semmi sem volt), majd a jobb alá helyezem.
- Köszönöm, de nem kell.- felelte Peace.
- De nyugodtan fogadd el!
- Mi volt a balban?
- Semmi. Tessék, itt a cukor.
- Majd később megeszem.- mondta, majd elrakta.

Visszamentem a helyemre, és lehajtottam a fejem (nehogy valamit félreértsenek az osztálytársaim).

Az órák csigalassan teltek. Kivéve az egyik eleje, amikor a mesét olvasók összegyűltek, hogy az ofő elmondja azt, amit kell (csapatok, időpont, osztályok, öltözködés, viselkedés).

Két csapatra leszünk osztva. Félek, hiszen van egy ember, akivel nem szeretnék egy csoportban lenni, az pedig nem más, mint Máté. A srác, aki a Boldogságot játszotta az Érzelmek háborújában. Azóta félek tőle!

Két osztálytársban reménykedek (de szerintem ebből csak Peace marad meg, hiszen a másiknak rövid a meséje - szerinte). De persze senkivel sincs bajom, csak velük jobb lenne!

És persze volt egy kissé fura pillanat: a tanár mellett álltam, mellettem Peace. Egyszer, VÉLETLENÜL ráléptem a lábára (xd).

Aztán visszamentünk a helyünkre, és folytatódott az óra.

Továbbra is nagyon lassan teltek az órák, kivéve a munkavédelem (ami után kaptam egy lelkifröccsöt Peace-től [pedig nagyon nem akartam, hogy bármelyik osztály megtudja ezt rólam]), meg a tánc (ami hála Peace-nek gyorsabb lett, mivel asszem a negyedét eltáncolta xd).

Eddig a percig (pedig kereken 19 óra van) cseng bennem Peace szavai, és még mindig bánt a dolog, és érzem, hogy (ismét) sírni fogok miatta.

Tudom, nem én tehetek róla, de mégis bánt, hiszen sejtem, hogy mit érezhet, és a ,,mellékhatását" nap mint nap látom/hallom (főleg tegnap).

Vége lett az óráknak. Úgy éreztem, hogy most aztán muszáj lesz odamennem az osztályhoz egy köszönésre.

Ezt két embernél tudtam elérni: Intelligent Ivett (bocsi, nálam rajtamaradt xd), meg Peace (és még mindig érzem őt* xd)

*: valamiért szoktam érezni mások illatát, vagy éppen a karjukat a hátamon (most vállát az arcomon xd), és az illatukat is érzem.
(Volt, hogy anya felmosott, és mindig Chameleon illatát éreztem xd).

Aztán elmentem. Otthon pedig ment a szokásos lecke-ügy (pedig a csoportba mindent leírtam), meg az, hogy kiválasszam a kis csapatomat a munkavédelem leckéhez.

Na, az meg is van, már csak holnap meg kell kérdezni őket xd

És most itt tartok: lelkileg roncsként, de mosolyogva, ugyanakkor visszafogott sírással (még mindig Peace miatt) írom ezeket a sorokat xd