Hajnali öt óra van. Az ébresztő rémes, semmit sem tűrő hangjára ébredtem.

Morogva keltem ki az ágyból, mert tudom, hogy éppen egy órám van, mire elindul az első vonat az iskola felé.

Gyorsan összeszedtem magam, bár tudom, hogy ez csak az állomásig fog kitartani. Ráadásul az idő nem ismeri a lassítást, így eléggé pörgösen indul ez a nap is.

Valahogy összeszedtem a tancuccaimat (mert éjfélig írtam a leckéket, és tanultam), majd elfutottam az állomás felé.

És reggeliről szó sem volt!

Elértem a vonatot, már csak pestig kell mennem! Szerencsére a végállomásra megyek, de ebben az a rossz, hogy én is a végállomáson lakok.

,,De szuper!"

Elértem pestet, nagyjából negyed nyolc van. Elrohantam a sparba, de szomorúan olvastam a nyitvatartási lapot, amin az áll, hogy fél nyolckor nyitnak.

,,Szuper!"

Bevártam a villamost, majd szurkoltam, hogy ne legyenek olyan sokan, vagy éppen hülyék ne legyenek rajta! Ráadásul semmilyen mentőautó se legyen a körúton (mert az Oktogotól tudod, hogy ki fog futni)!

Persze, hogy itt tele van! Persze a múlthéten alig voltak!

Nagy nehezen elértem az Erzsébet körútat, ahol végre leszállhattam!

Befutottam a Sparba, ahol vettem valami reggelit, meg tízórait a suliba, majd egyenesen az iskola irányába futottam.

A villamosra várakozás elvett negyed órát (azaz fél 8-kor ért oda), lassan háromnegyed van.

Muszáj gyorsabban futnom, mert megint le fognak szídni, hogy miért csak ötvenre értem be!

Beértem az iskolába, ahol hanyat-homlok caplattam fel a harmadikra, semmivel és senkivel sem törődve.

Az emelet tetején majdnem megfulladtam a lépcsőzéstől meg a futástól (gyenge a tüdőm, csoda hogy idáig kibírtam), majd valahogy ,,bekocogtam" a terembe.

Az első óra matek, ami azt jelenti, hogy:
- Lent leszünk a gépteremben!- hallom meg Bogi hangját.
-,,De jó!"-morogtam, majd előrángattam a matekcuccomat.

Lefutottunk a terembe, ahol az osztály fele már helyet foglalt.

- Vásárhelyi Eszter. Hol volt idáig?- kérdezi a tanár, mikor megállít az ajtóban.
- Két perce értem be a suliba.
- És mikor kell beérni?
- Tudom, háromnegyedre, de...
- Nincs semmi de!
- De... Messze lakok!
- Én is.
- Merre?
- A Nagyvárad térnél.
- Az nincs is annyira messze! Legalább nem kell egy órát vonatoznia!
- Eszter, fejezd be ezt a viselkedést! Ha nem, akkor itt van az iroda, majd az igazgató úrral megbeszélheted az utazási szokásaidat!- mondta Boszi #2... Azaz Erika néni.
- De Erika néni... Egész éjjel tanultam! Nem nagyon tudtam aludni, mert mikor ágyba estem, a szomszéd kutyája olyan hangosan kezdett el ugatni...
- Merre laksz?
- Vácon. Eléggé messze.
- Sajnálom, ezt nem tudtam.- mondta a tanár, de érzem, hogy ezt nem gondolta komolyan.- De akkor próbálj meg korábban indulni!
- Keljek fel hajnali négykor, vagy fél ötkor?
- Annak nem lenne értelme. Mit csinálnál annyi ideig?
- Nem tudom, Erika néni tudhatja a választ!- vonogattam a vállam Sz. Józsi felé.
- Jól van Eszti, ezt az egy napot megúsztad! Ha holnap is késel, akkor dolgozatot iratok veled!

Ez annyira nem fer! Azért, mert nem pesten van a házunk (inkább albérlet), ezért írok dolgozatot? Azért, mert messze lakok, és nem akarok korábban felkelni?

A mai órán a tanár szúros szemmekkel bámulta az összes mozdulatomat. Nagyon magára vehette a késésemet!

Persze, amikor Hope késik, az sosem számít! Pedig ő nem lakik olyan messze innen! Csak át kell mennie a körúton, vagy egyenesen mennie! Az Astoria nincs messze!

Vége lett az első két órának, ami azt jelenti, hogy töri lesz, amit az ofő tart. Erika néni tuti, hogy beárult, és már előre félek!

Bár az ofő szerintem bejött volna akkor, mert azt hiszem, volt a tanáriban (mert a teremből [is] be lehet oda menni). De nem biztos.

- Kedves Eszter. Megmagyaráznád azt, hogy miért jött oda hozzám Erika néni a minap azzal, hogy feleseltél neki, ráadásul el is késtél?
Az osztály nagy része visszafogott nevetéssel hallgatta az osztalyfőnököt.
- Maga is tudja, hogy hol lakok, ugye?
- Igen, Vácon.
- Pontosan! Innen az egy órányira van, ráadásul az csak az állomás!
- Igen, tudom.
- Nekem onnan a legegyszerűbb ideérnem, mert feleslegesen nem megyek Káposztásmegyerre, vagy Rákospalotára, ha nem kell.
- Ezt megértem.
- Szóval Erika néni azon volt fennakadva, hogy késtem öt percet. Mert messze lakok, és még beugrottam a boltba, hogy tudjak reggelizni.
- Azt itt is tudtál volna venni!
- De össze-vissza ugrálunk, maga után tesink lesz a nagyteremben, és ének is lesz az ötödiken, ráadásul a tesi után. Azaz a földszintről kell oda felfutni!
- Ezt tudom.
- Szóval: Erika néni azon volt fennakadva, hogy késtem.
- Sajnálom, Eszter, beszélek vele! Ez tényleg nem helyén való! Ha jól tudom, Robi is messze lakott, de ideköltöztek. Bogi is folyton a Velencei-tóról érkezik ide.
- És ne felejstük ki Virágot, aki Monorról járt ide (csak elment).
- Igen.

Most sem értem ezt. Ráadásul még plusz leckét is képes volt nekem adni, ráadásul dolgozatot is (még jó, hogy nem dob meg a koszos, büdös papucsával, mint ahogyan azt szegény B. Józsival tette)!

Hamarosan vége lesz a mai napnak. Már csak a föcit és az infot kell kibírni (az utóbbit is Erika néni tartja)! De legalább Törpetanár óráin tudok aludni!

Vége van a napnak. Kiderült, hogy föcin dolgozatra készülünk, így semmit sem tudtam pihenni. Az info meg olyan unalmas és lassú, hogy ott simán be tudok aludni!

Vagy mégsem: a tanár még mindig engem figyel, vizsgál, hogy mennyire vagyok fáradt, vagy valami.

- Eszter, tedd el azt a szendvicset!- szól rám a tanár.- Volt elég időd a szünetben, ráadásul nem hozhatod be!

Igen? A korábbi szünetekben ugráltunk, átöltöztünk tesiről, és nem akartam belehalni abba, hogy még egyszer lemegyek az ötödikről a földszinre, egy nyamvadt szendvicsért!

Ráadásul a tanár a szünet utolsó pillanataiban SEM képes megjelenni!

Vége lett ennek a borzalmas napnak is: hullafáradt voltam, mert alig tudtam aludni. Nem tudtam enni, mert vagy az osztàlyban volt olyan hangulat (pl őrűltek a srácok, és rohangásztak, papírt is dobáltak, és nem akarom, hogy ismét eltaláljanak egy papírrepülővel, miközben alszok [de nem érdekel túlságosan, mert bírom]). Inni sem tudtam, mert otthonhagytam a kulacsomat (elfelejtettem venni, és a suliban vagy nem olyan a csap, vagy pedig lefoglalták), és persze egy kis felszabadultságra se számítsak!

Hullafáradtan mentem a körút felé, hogy vegyek egy energiaitalt, meg vizet, hogy kibírjam hazáig.

Otthon egyből nekiálltam a leckéknek, tanulásnak, pedig ott kellett volna maradnom, mert egy rendkívüli edzés lesz (amin mindenre fény derül, amit az edzők titkoltak).

És nincs nálunk tanulószoba, tesóm szerencsére itt tanul, szóval a suliban nincs maradásom kicsengetés után (az ebéd sem lenne megoldás, mert a menza különösen rossz ebben a suliban).

Szóval alig állhattam neki a leckének, ismét elő kellett kapnom a bérletemet (mert hülye vagyok naponta jegyet venni).

Végre valahára otthon vagyok egy nagyon fárasztó edzés és nap után. De még mindig nincs vége: itt az ideje tényleg a leckével és a tanulással foglalozni!

Hétkor értem haza (mert lekéstem a vonatot, mert késett a villamos), így minden tervem csúszik egy órával.

Megcsináltam a leckéimet, és tanultam egy keveset: nyolc óra van. Ideje vacsorázni, zuhanyozni, és tovább tanulni!

És ez így megy egész héten!

Persze, az én napjaim nem ilyen zsúfoltak, de bevallom, hogy a sulis részeket (kivéve a késést/a következmŕnyeit) valósan írtam meg.

Bár hasonló volt korábban, de az sokkal rugalmasabb volt:))