Hányinger

Fulladok. A visszafojtott érzelmeim, a harag és a csalódottság miatt felkavarodik a gyomrom. Az arcom kipirul, számba harapok.
Nem sírok, nem sírok - mondogatom. A kezem ökölbe szorul, a körmöm a tenyerembr váj. Légszomj. Sírok. Fáj. A könnyek peregnek a forró arcomon. A szemfestékem fekete csíkban kenődik el a szemem alatt. Belemegy a szemembe. Csíp.  Hányni akarok.
Meg akarok könnyebbülni. Miért nem megy?? Fáradt vagyok, kimerült. Eldőlök az ágyamon és sóhajtok. A kezeim erősen fogják a lepedőt. Szinte eltépem. A szememet lehunyom. Egyedül érzem magamat.  Megcsaltál, mondd miért?!

Táncoltunk. A banda egy hisztérikus rock számba kezdett és te üvöltve énekelted. Én a kezedet rángatva próbáltam bekapcsolódni. Sötétbarna hajad izzadtan omlott a homlokodba, és a szürke szemed homályosan csillogot. Részeg vagy. Én is az vagyok, de nem az italtól. Te részegítesz meg! Mámor vagy...
- Én most megyek, egy kicsit, okkké?! - próbáltál átölelni, de inkább vállbavertél.
- Jövök veled.
- Nem kell, pisálni megyek. Meg hányni - nevetett fel öklendezve.
Elment. Rossz érzés kerített hatalmába. Utánamentem. Ahogy benyitottam a fiú WC-be egy lánnyal smárolt. Óóh, nem is. Egy melltartó nélküli lánnyal.
- Baszd meg magad! - suttogtam. Kirohantam az apró helyiségből, amelyből émelyítő szagok áradtak. Hányás, ital, női parfüm és férfi pacsuli. De ennyi. 7 hónap. 7 szájbakúrt hónap. Tök jól elbasztad. Utállak!
- Hé, hazavigyelek? - fogta meg a kezemet a legjobb barátnőm. Hátulról a pasija öleli át.
- Nem, megleszek - mondtam, de amint kiértek kiszakadt belőlem a zokogás, és az utcára hánytam az elfogyasztott italt. A hányás kesernyés ízét éreztem a számban.
‚‚ Ez csak egy álom. Csípj belém, legyen vége! ’’ - suttogtam, és könnyes szemmel téptem a hajamat. A szemeim előtt viszont csak egy szürke szempár égett homályosan. És folyamatosan.
_________________________________________
Üdvözletem!
Remélem tetszett, ha igen akkor szerintem már mindenki tudja, hogy mi a dolga!❣