Te

Sétálunk. Mindig ez az esti program. Szőke hajadra furcsa fényeket rajzolnak a lámpát. Meg akarom fogni a kezedet, de nem lehet. Mert mi csak barátok vagyunk.

Mintha nem mondanál el nekem valamit. Pedig legjobb barátok vagyunk. Nem értelek, mindig mindent elmondasz. Hosszú ujjaiddal végigszántassz a világosbarna hajadon és sötétkék íriszeidet az enyéimbe fúrod. Bárcsak ne lennénk barátok!

Mész mellettem. Hosszú lábaidat egymás után rakosgatod a macskakövön. Mint mindig most is csinos vagy. Én mindig szépnek foglak látni. Egy kutya ugat mellettünk, és Te erre összerezzensz. Kicsit közelebb állsz hozzám. Ez melegséggel tölt el. A vállunk lassan összeér. Egyre jobban fáj...hogy nem lehetek veled!

Szenvedek. Azt érzed, amit én? Gondoltál már rám már úgy, mint "több, mint barát" ? Nem, ugye? Éreztem én. De te már nem mondasz nekem semmit. Oké, játszunk így.

Eltávolodsz tőlem. Megsértődtél? Mit tettem? Közelebb lépek, de te eltávolodsz. Rájöttél, óóó bazdmeg...rájöttél a féltve őrzött titkomra?! Hogyan? Újra próbálkozom. Utoljára, odalépek hozzád és az ujjaimat lassan a tiéidre kulcsolom. A kezed jéghideg. Mint mindig.

Megfogod a kezemet. Melegség önt el, a vér az arcomba tódul. Hirtelen megállunk. Magad felé fordítassz és a hátamat nekitolod a híd peremének. Mire készülsz? A kezeddel végigsimítassz az arcélemen.

Megteszem, azt amire régóta várok. Ajkaimat kínzó lassúsággal az övére helyezem, ekkor a karjait a nyakam köré fonja. Visszacsókolsz. Tudtam.
_________________________________________
Hellóó Mindenkinek!
Remélem tetszik, ez az apró kis szerelmes valami!❣