ötvenegyperc
23:17
Leragad a szemem. Mindjárt. De nem alszom. Csak bámulok a sötétségbe és érzem, ahogy húz az álom magához.
Gondolkodok. De ilyenkor már nem szabad. Ilyenkor már aludni kell és pihenni. De én nagyon nem akarok.
Ilyenkor már nem döntök nagy dolgokban, mert azok már rossz döntések.
Csak nézem, ahogy a függönyre fura mintát fest az utcai lámpa fénye.
Melegem van és mindjárt elalszom.
De előtte...előtte még álmodozok egy kicsit.
—23:20
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro