Margaréta

A szemed elé tetted a kezed és azt mondtad:
- Nagyon sütni a Sonne! - törve beszélted a magyart, erős osztrák akcentussal.
- Ja, meleg van - vigyorogtam, és bár tudtam németül, a faszom se akart átváltani. Te pedig ott ültél a kék felsődbe és néztél, a nagy lenkék szemeiddel.
- Eigentlich Gábor, hol vagyunk? - a halvány, napszítta rézvörös hajadat minduntalan az arcodba fújta a szél.
- Itt. Hol lennénk, cicám? - ízlelgetted a szót: cicám.
- Cicám? - ejtetted ki furán.
- Az - túrtam bele a szinte fekete hajamba és végignéztem, ahogy megküzdessz egy méhhel. Úriember vagyok, nem segítek.
- Hilfst du mir? - néztél rám durcásan.
- Nem - mit keresel itt, cica? Egy ilyen bunkóval, mint én.
Csak mosolyogtál élettel telve.
- Tudok magyarul - nevetted el magad.
- Mein Deutsch ist auch perfekt - jöttem én a vallomással. Piszkáltad a margarétás zoknid szélét, amit már akkor kiszúrtam, amikor ma reggel a Kormoséknál találkoztunk.
_________________________________________
Csak úgy. Hogy csillogtassam a némettudásom.

die Sonne — a nap
eigentlich — tulajdonképpen
Hilfst du mir? — Segítesz nekem?
Mein Deutsch ist auch perfekt. — A németem is tökéletes.