Vonaton

Az izzadság egy apró cseppben gördült végig az arcomon, forró kezedre rászorítottam és egy nagyot kortyoltam a langymeleg vízből.
Néztem az elsuhanó búzamezőket és réteket, és azt a pár árnyékot adó fát.
Rám néztél és fáradtan elmosolyodtál. Oldalra döntötted a fejedet, le az ölembe és én pedig a hajadat kezdtem el cirógatni.
Az ujjaim elvesztek a selymes hajadban és az ülés támlájához érintettem a fejemet.
Jól esett a közelséged, még akkor is ha majd' meghaltam a melegben.
A horizont bámultam, az égen egyetlenegy felhő sem volt. Halványkéken övezte be az általam látott világot.

— a világot, amit Te is látsz. A mi világunkat.