Jobbrahúzó

Diszkrét gondolatok.
Minek sírok és minek örülök?
Nem tartozik másra.
Egyedül rád meg rám.
De ez a "rád" ez változik.
Nem folyamatosan, de mégis.
Behunyom a szememet.
  Sötétség.
Kinyitom.
Teljes üresség.
Hitegessem magamat?
Szőjjek magam köré fiktív álmokat.
Tegyem még rosszabbá, hogy csak pár kibaszott pillanatra legyen jobb?
Aha, tedd.
Hogy jobb legyen.
De csak annyira, amíg behunyom a szememet és újra kinyitom.
A szívembe vastüskeként nyílal be a megbánás és a hiányérzet.
Mi lenne, ha megtalálnám önmagam és a valótlan, gyermeki álmokból kiszakadva megízlelném.
A hús és vér, fájó
VALÓSÁGOT.

Mert a szívem jobbra húz.
_________________________________________
 

Helló!
Mert én is jobbra húzok.