Emlékeim a nyárról

A novellát a ‘ Szólíts a neveden ’ című film és
könyv ihlette.

Oliver. Ki tudnám e mondani anélkül, hogy milliónyi emlék meg ne rohamozna?
Nem.
Oliverhullám. Oliverkajszi. Oliverillat. Oliverlobogó.
A Lobogóban lementem a sziklánkhoz, a kő beszívta a finom meleget, így az esti órákban is hűvös volt. Csak remélni tudtam, hogy az ing nem veszi át teljesen az illatomat. A tengerillatú levegőbe szippantva Oliver jutott eszembe.
Olivertenger.
Éreztem még az ajkaimon égni a csókját, éreztem a kezét az arcomon. Éreztem, ahogy az ő testét is lassan annyira ismerem, mint a sajátomat.
Éreztem; érezni akartam.
- Oliver - suttogtam a fülledt, esti levegőbe. Az ‘Oliver’ név pedig, ahogy egyre többször és gyorsabban mondtam úgy változott át, és végül már nem is azt mondtam, hogy Oliver, hanem azt, hogy Elio.
A szememet lehunytam és hagytam, hogy úgy érezzem Oliver itt van velem. Megfogja a kezemet és megcsókol. Érzem a bőrének az illatát, a puhaságát.
Hazafelé egy kajszit dobáltam a kezemben. A puha gyümölcs kívánatosan ücsörgött a markomban. Beleharaptam, az ízéről is Oliver jutott eszembe.
Este, amikor a kamilla illatú paplanban feküdtem, magam mellé húztam a Lobogót, az arcomra raktam és belesuttogtam.
- Oliver...Mikor szólítasz újra a neveden?

_________________________________________
AmericanSatan333❤❤❤
Remélem tetszik!