- Mégis mit vársz? Hazudjak? Hogy oké, tényleg vele voltam éjjel? - kiabált már néhány órája a férfi a síró nő előtt - De nem csaltalak meg!

- É-és…az a…ké-ép… - dadogta zokogva a nő, mire a férfi felkapta a fejét.

- Milyen kép? - kedvese csak a telefonja felé bökött, így felkapta azt az asztalról, a zárolt képernyő kódját beírva (ismerte már ennyire a nőt) és megnézte a képet. Elsápadt, ahogy azt nézte.

Azon ő volt, a vita tárgyát képező nővel egy ágyon. De erre ő miért nem emlékezik? Várjunk. Lehet, hogy jobb is, hogy nem tud erről semmit. A képen látható nő nagyon dekoratív, kacér kisugárzású, ledér perszóna. De ő ezeket megveti. Így gondolkodik a férfi, miközben a szerelme továbbra is ott sír, majd hirtelen elkezdi kiabálni:

- Na? Erre már nem tudsz mondani semmit?! Ott a bizonyíték a szemed előtt! - zokog, a férfinak megesik rajta a szíve.

Most hogy mondja el azt, hogy nem emlékszik erre? Úgy se hinne nekem… Mondja magában, lehajtva a fejét.

Gondolkozik. Azon a napon. A bulira emlékszik. A barátjának volt legénybúcsúja és egy jó nevű bárban voltak. Nem ivott sokat, csak egy-két brandyt. De attól ennyire kiüthette volna magát? Nem hiszem…itt valami titok lappang...

Majd eszébe jutott. Beletehettek valamit az italomba! Amikor a mosdóban lehettem! Így már minden világos lenne. E gondolatok közben megszakítja őt egy köhintés. Ránéz szerelmére és átöleli. A nő hevesen ellenkezni kezd, még mindig sírva és mélységesen megbántva, de gyengébb a férfinál és az pedig nem ereszti. Helyette suttog a nő fülébe lágyan, amitől a másiknak libabőrös lesz a háta:

- Kiderítem, ki akarta ezt az egészet megcsinálni velem. Ígérem - puszit nyomott annak az arcára - Valamit tehettek az italomba akkor - mondja ki a másiknak is a felvetését, majd az előtérbe megy, felveszi a cipőjét és a kabátját, majd benézve még egyszer a nappaliba a nőhöz mondja neki:

- Hamarosan jövök vissza. A bizonyítékommal - és elment.

Pont jókor, mert egy másodperccel utána egy szép váza törött darabokra azon a helyen a falon. A nő nem hitt neki. Akart hinni. De nem ment. Lerogyott a fotelbe utána újra és a karfára hajtva fejét, szép lassan ott érte az álom a sírás közben…