Sokkal jobban érzem magam végre, és már a lázam is elmúlt. Bár még fáj a torkom, de fizikailag erősebbnek érzem magam, ezért most már lemegyek reggelizni. Lezuhanyzom mivel jól ki izzadtam magam, majd felöltözöm. Jó érzés kicsit rendbe szedni magam az elmúlt hetek után. Főleg hogy az ágyat nyomtam. Ki lépek a szobám ajtaján, majd elindulok lefelé, és az asztalnál helyet foglalok... Ezúttal a jól megszokott saját helyemre ülök amit Aaron szépen elsajátított.

Elkényelmesedem, majd apa elém teszi a friss pirítóst bacont, és tükör tojást.

- Jobban vagy drágám? - kérdezi miközben végig simít hajamon.

- Igen, és csak akkor leszek igazán jól ha megeszem ezt a finom reggelit. Az elmúlt hetekben nem volt étvágyam. Farkas éhes vagyok!

- Akkor jó étvágyat kincsem! - tolja fel szemüvegét, majd a ölébe veszi Ameliat. Tényleg alig tudtam enni valamit, és ebben nagy szerepet játszott a torok fájás is. Most is fáj de már tűrhető.

Jó ízűen majszolom a pirítóst, és a bacont, amikor Aaron velem szemben hirtelen leül.

- Jó reggelt Kicsi!

- Neked is... - nyelem le a falat tojást meglepődve, amit épp a villára szúrtam. - Jó reggelt!

- Úgy látom sokkal jobban vagy - mosolyog miközben végig mér, én pedig jól láthatóan félre nyelek amikor ezt észre veszem.

- Igen... Jobban vagyok.

- Vajon mi az oka? - kulcsolja össze tenyereit, és állát megtámasztja rajta.

- A gyógyszerek, és a pihenés... Aaron. Mi más?

- Nem is tudom... - néz rajtam újra végig és csak akkor jövök rá igazán a kis játékára amikor az asztal alatt rá szorít combomra. Szemeim azonnal kipattanak, és levakarom magamról erős kezét.

- Aaron... - sziszegem.

- Igen? - piszkálódik tovább én pedig közelebb hajolok arcához,és elmosolyodom.

- Ha nem hagysz nyugodtan meg reggelizni... Esküszöm hogy olyan helyre szúrok a villával amit még a kórházban sem fognak tudni helyre hozni! - hunyorítok rá, mire ő az ajkaimat kezdi bámulni, és sajátjába harap.

- Mi lesz akkor ha én teszek veled olyat, ami után megszólalni sem fogsz tudni? - lágy hangon... csilingelve válaszol. És ebben a pillanatban tényleg elakadnak szavaim, mert annyira zavarba hoz azzal hogy megállás nélkül szégyentelenül méreget, hogy arra sem figyelek fel hogy a nővérem mellém ül. Csak akkor eszmélek fel amikor Aaron bokán rúg.

- Hogy vagy hugi? -néz rám mosolyogva Steph.

- J-jobban - rázom meg fejem. - Sokkal jobban.

- Annak örülök. És... Köszönöm a múltkorit! Szeretlek! - ölel át. Azonnal viszonzom, és csalódottan nézek magam elé, mert akkora hülyeséget csináltam a tegnap éjszaka amit életem végéig bánni fogok.

- Én is szeretlek téged! - mosolygok rá.

- Akkor ha jobban vagy elmehetnék a plázába. Vehetnék egy két jó cuccot.

- Hát...

- Nah... Aria! - dönti oldalra fejét Aaron gúnyosan. - A nővérednek nem modhatsz nemet!

- Bizony így van! - helyesel Steph. Nagyot sóhajtok amikor Aaron szemeibe nézek. Kellett neki ebbe bele szólni.

- Oké legyen. Miért is ne?

- Szuper! - vesz egy falat pirítost a szájába. - Ha kajáltunk el is indulhatunk oké? - néz rám tele szájjal.

- Rendben - bólintok, és tekintetem a tányéron maradt ételre szegezem. Innen már nincs visszaút...

***

- Induljunk már Aria! - kiált fel Steph harmadjára, és nagyot sóhajtva igazítom meg hajam, majd lemegyek.

- Oké kész vagyok. Mehetünk!

- Nah végre! - néz ram Steph, majd amikor kisétálunk az udvarra, Stephanie, és én össze nézünk, mert egyetlen kocsit sem látunk.
- Anya! - fordul vissza Steph. - Hol vannak az autók?

- Ohh teljesen kiment a fejemből! - csap homlokára. - Az apáé szerelőnél van, az enyémet pedig elvitte dolgozni.

- Értem... - túr hajába.

- Akkor még sem megyünk? - kérdezem, és magamban egy igen szóért könyörgöm.

- Megoldjuk hugi! Ne izgulj. - Tudod mit! Ültél már valaha motorra?

- Hogy én? - mutatok magamra meglepődve. - Soha!

- Oké, akkor majd Aaron behoz téged én pedig megyek Tara-val.

- Ácsi! Miért én? Miért nem te mész vele? Én pedig a barátnőddel? Vagy miért nem megyünk együtt vele?

- Azért mert ki kell próbálnod új dolgokat hugi! - kacsint rám, majd Aaronh-oz sétál. - Vigyázz rá bébi! - puszilja arcon Aaron-t, aki egyik kezét dereka köré fonja.- Finoman bánj vele oké?

- Bízz bennem! - öleli át miközben veszélyesen mosolyog rám.

- Én elindulok lassan, majd út közben felvesz Tara.

- Jól van, ott találkozunk! - bólint Aaron, Steph pedig elindul.

- Nah mi lesz Kicsi? - sétál körbe mint valami ragadozó, és felül a motorjára.

- Te sem gondoltad komolyan hogy én felülök mögéd! - fonom össze karjaim.

- Miért gondolod így?

- Azért mert én nem fogok oda felülni!

- Miért? - dől előre hogy közelebb hajoljon arcomhoz. - Máshová szívesebben ülnél?

- Jesszus! - akadok ki szavai hallattán, majd tenyerem arca irányába lendítem, de elkapja a csuklóm, és közelebb húz magához.

- Nyugi! Tudom hogy ez lesz első alkalmad... - siklik rajtam végig tekintete. - Vigyázok rád!

- Akkora egy barom vagy Aaron! - próbálom kiszabadítani fogásából csuklóm, de semmi értelme.

- Nyugi nyugi! - vigyorog rám. - Én a motorozásra gondoltam. Elképedve nézek rá, és legszívesebben megfojtanám. - Nah ülj már fel! - rángat a motor üléshez miközben ő már kényelmesen elhelyezkedett rajta. Át emelem a lábam az ülésen, majd összefont karokkal szúrós tekintettel bámulok előre. - Gyerünk ne durcizz Kicsi, karolj át!

- Azt várhatod! - sziszegem.

- Oké! - indítja be a motort, majd hirtelen elindul és lefékez.Ahogy előre billenek ilyedtemben azonnal átkarolom, mire felnevet.

- Elég hamar meggondoltad magad!

- Ohh kussolj már! - vágom tarkón, mire újra nevetni kezd. A visszapillantó tükörből elém tárul tökéletes mosolya.. a gödröcskéi, és azok a fekete szemek, amikkel rám néz a tükörből. Hideg zuhanyként ér amikor kezét az enyémre helyezi.

- Bízz bennem Kicsi... - cirógatja ujjával a kézfejem. - Nagyon óvatos leszek.

- O-oké - hal el hangom, amikor biztatóan rám mosolyog, majd hátra fordul hogy segítsen felvenni a motor sisakot, és elindulunk.

Az út elején olyan erősen szorítom őt hogy már a kezeim is bele sajdulnak, de aztán megnyugszom és lazán ölelem őt. Olyan magabiztosan megy... És ettől csak jobban biztonságban érzem magam.

Amikor megérkezünk a pláza elé elengedem őt, és lesegít a motorról, majd a sisakot is leveszi rólam. Széles mosolyra húzza száját hirtelen.

- Mi az? Mit nevetsz?

- Semmi, semmi! - nevet miközben a hajam megigazítja. - Kis torzomborz... - fogja meg arcom, és édesen mosolyog. Elpirulva nézek magam elé, és próbálom a mosolyom elrejteni.

- Nahát milyen gyorsan ide értetek! - kiált messzebbről Steph majd elindul felénk. Aaron lassan húzza el kezét arcomról. Kétségbeesetten néz rám... Mintha sajnálná hogy nem érhet tovább hozzám. Hamar távolabb áll tőlem majd a közelgő nővéremnek hajába csókol. Eszembe jut amikor homlokon csókolt. Nem akarom ezt érezni... Még is vágyom rá. A francba is!

- Veszek neked egy szexi rucit Aria! - szökken mellettem kislányosan Steph.

- Nekem elég lenne egy egyszerű farmer is.

- Nem nem! - csóválja fejét.- Én választok neked, és hidd el tetszeni fog!

- Reméljük... - sóhajtok, majd kinyílik előttem a pláza ajtó, és a klíma hideg levegőjétől hirtelen kiráz a hideg. Körbe nézek... Szokásosan hemzseg ez a hely.

- Oda megyünk ruhát venni ahol magamnak is mindig veszek. Ott vannak a legjobb cuccok!

- Ahogy szeretnéd - válaszolok. Nekem tök mindegy csak menjünk haza. Kellemetlenül érzem magam, főleg hogy Aaron is itt van, és ha csak rá pillantok... Az elmúlt éjszaka jut eszembe.

- Te menj oda a próba fülkébe, és maradj ott! Én választok neked egy két dolgot.

- Oké. - sóhajtok a buzgó nővéremre, majd beballagok a fülkébe. Pár perc sem telik el amikor Steph a kezében lévő fehér ruhával érkezik meg.

- Tessék próbáld fel!

- Rendben - veszem át tőle a ruhát, majd elhúzom a függönyt. Leöltözöm, és magamra húzom a térd alá elő fehér váll nélküli ruhát... ami lassan lassan lecsúszik rólam. - Ez milyen méret Steph? - húzom vissza magamra a ruhát.

- M- és méret. Miért kicsi? - húzza el résnyire a függönyt.

- Hogy kicsi? - fordulok felé. - Hatalmas! S méretben kell. Vagy Xs méretben.

- Jajj bocsi! - vigyorog. - Azonnal hozok neked egy kisebb méretet.

- Tudod nem igazán tetszik ez a ruha... Alig takar valamit - mutatok a vállam és a mellem köré. Kicsi melleim vannak és nem szeretem az ilyeneket.

- Persze hugicám! Azonnal hozok neked valami mást - mosolyog én pedig bólintok. Körbe körbe nézek a fülkében unalmamban, majd újra elhúzom a függönyt, de csak résnyire, mert látom ahogy Aaron is a női ruhák között nézelődik. Biztos Stephanie-nak akar valamit venni.

- Itt vagyok! - lép elém hirtelen, mire összerezzenek. - Ez milyen? Hogy tetszik? - Tart elém egy comb hosszúságú fehér ruhát amit kék apró virágok díszítenek. Váll résznél gumis, és lejebb is lehet húzni.

- Ez nagyon szép. - mosolygok. - Tetszik.

- Örülök neki, akkor tessék felpróbálni! - vigyorog, én pedig boldogan húzom magamra a ruhát. És tényleg elégedett vagyok a végeredménnyel. Nem szűkül rám teljesen de mégis kiemeli az alakomat
Ez vagyok én... Igazán.

- Nah milyen? - lépek ki, majd körbe forgok. Steph mosolyogva néz rajtam végig, Tara-val együtt.

- Nagyon csinos vagy hugi - fogja meg kezem.

- Köszönöm - nézek magam elé, majd hirtelen Aaron égető tekintetével találkozom. Egy pillanatra egymás szemeibe nézünk... Csak egy röpke pillanatra de mindent elmond tekintetével.

- Akkor ez marad ugye? - kédezi Steph.

- Igen, marad.

- Oké hozok neked valamit még... Valami vadabb darabot is! - dörzsöli össze tenyereit.

- Már csak ez hiányzott... - sóhajtok homlokom dörzsölve, majd vissza ballagok a próba fülkébe. A ruha hátulján lévő cipzárt sikeresen felhúztam, de most még is bajlódók vele. - A francba már! - sziszegem, miközben épp hogy sikerült lehúzni. Nagy levegőt veszek hogy meg nyugodjak, és újra harcba szálljak a cipzár ellen, amikor valaki óvatosan elkezdi lehúzni azt. Felnézek a tükörbe, és meglátom őt. Engem néz... A lassan elé táruló testem. Azonnal megfordulok majd leszidni készülöm, de ő a falnak nyom és belém fojtja szavaimat nyelvével. Olyan mohón kezd csókolni olyan erősen szorítja testem az övéhez, mintha ez lenne élete utolsó pillanata. Próbálom elnyomni őt magamtól. Próbálok szabadulni szorításából... Próbálok ellenállni csókjainak. De olyan mint a méreg. Minél többet kapok annál erőtlenebb leszek.

- Aaron... - hajolok el tőle hogy levegőt vegyek, és többet is mondanék de nem engedi, mert újra csókolni kezd, és én újra elhajolok tőle. - Aaron, elég! - suttogom miközben tenyerem szája elé teszem. Fekete szemei vágytól fűtve mosolyognak rám. Megrémülök megszállott tekintetétől. Mit tettem? Mi lesz most?

- Ebből sohasem elég Kicsi...

- Fejezzük ezt be! Oké... Még... Még leállhatunk... Még nem késő!

- Még nem késő... Még leállhatunk... - suttogja ajkaimra miközben torkomra enyhén rá szorít. - Nem tudok le állni... - cikázik tekintete szemeim közt. Én remegek! Annyira remegek!

-Már késő Kicsi...