Sziasztok drágáim! Tudom kicsit elkéstem, és picurit rövidebb lett ez a rész is de ahogy tudom hozom a kovit.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves kis olvasómnak. Hatalmas puszi nektek 🥰 🥰 🥰 🥰

Aaron

Igen, tudom. Retteg. Fél attól hogy mit műveltek azzal a kis szarházival.
Legszívesebben kitörtem volna ott a nyakát, amiért hozzá mert érni ahhoz, ami enyém. Meg is tettem volna ha Tom nem állít meg. A mai napunk, ami egyébként azt hittem csodás lesz, Zach miatt tönkre ment. Aria enni se bírt, én pedig miatta nem tudtam enni. Elakartam vinni pár helyre de nem akarta. Folyamatosan azon jár a feje mi lesz valaki meglát minket. Hadd lássanak csak! Miért is kell még mindig titkolózni? Hamár szóba jött a titkolózás, természetesen arra is kíváncsi honnan van a sok sok pénz. Elmondtam neki egyértelműen hogy mit csináltam. Nem akartam, de így alakult az apám miatt.

- Gyerünk beszélj! - szólal meg hirtelen. - Azt kérted jöjjünk egy csendesebb helyre... - néz körbe, miközben elhúzza száját. - Mondjuk nem tudom egy bár mióta számít csendesnek, de nem is ez a lényeg. - Hol van Nathan? És ami a legfontosabb mit tett vele az a fickó?

Elkényelmesedem, majd hátra dőlők a kanapén.

- Mondtam már hogy nem halt meg Aria... - nyakammal körözök egyet, és megkönnyebülök amikor kiroppan.

- Ez nem elég... Aaron figyelj! - nyalja meg száját és egyik lábát átteszi a combomon, hogy közelebb kerüljön hozzám. Azonnal ráfogok majd simogatni kezdem. - Befolyásos a családjuk. Nathan bácsikája nyomozó - halvány mosoly kúszik arcomra. Meglepődik rajta. Szinte beleremeg abba ahogy most ránézek.

- Az a kör amiben én mozogtam egy pár napig, nem befolyásos bébi... - hajolok ajkaihoz. Levegőt sem bír venni. Úgy érzem a menten felfalom őt. - Hanem egyenesen veszélyes! - gyönyörű szemei tágra nyílnak. Újabb mosolyra görbül szám. Annyira védtelen amikor így fél.

- De... - kezdi.

- De? - döntöm oldalra fejem.

- Kérlek csak mondd el mit tettél vele.

- Legyen annyi elég hogy életben van.

- Nekem ez nem elég... - hal el hangja.

- Nekem se! - húzom hirtelen az ölembe. Kezei mellkasomra huppannak. - Nem adtam vissza a bugyidat Kicsi! - vigyorgok, mire elkerekednek szemei. A bár sötét csak a led fények világítják be, és a pultnál lévő hideg fény, mi pedig olyan sarokban ülünk ahová sehogy sem látnak be.

- Akkor kérem vissza! - válaszolja szúrósan. Vállára helyezem kezeim, majd végig símitok egész hátán és formás fenekénél fogva magamra húzom.

- Az már az enyém!

- Vicces... - forgatja meg szemeit - De tényleg kérem vissza! - nyújtja ki tenyerét.

- Én pedig tényleg nem adom vissza! - húzom magamhoz tarkójánál fogva, és megcsókolom. Nyelvemmel utat török szájában, ő pedig akkorát sóhajt hogy az egész teste megemelkedik. Felmordulok, mikor apró kezével próbál elnyomni kezével. Szabadon lévő kezemmel össze fogom csuklójait, a másikkal kezemmel pedig nem engedem el tarkóját. Édesen töltöm meg száját a nyelvemmel. Szinte már háború zajlik a nyelvünk közt, amikor alsó ajkamba elég erősen beleharap. Felszisszennek, és így egy pillanatra levegőhöz hagyom jutni. Próbál szabadulni mindkét fogásomból de mindhiába.

- Rossz kislány vagy... Aria? - nevét mélyen dörmögő hangon ejtem ki, mire megfagy köztünk a levegő. Már nem fincákol, de nem is néz a szemeimbe. - Azt kérdeztem... - hajolok füléhez és végig surulok rajta fogaimmal. Halk nyögést hallat. - Rossz kislány vagy?

- Én... - nyel nagyot, miközben sűrű pillái megremegnek. - Nem - csóválja fejét. - Kérlek Aaron, eressz el! És ne tereld a témát. Oké? - halvány mosoly jelenik meg arcomon. Elengedem csuklóját. Igaza van...

Végül is csak terelem a szót, de akkor sem fogom elmondani mi történt.

- Szeretnél haza menni?

- Ez meg hogy jön ide? - ráncolja össze szemöldökét. - Hallod egyáltalán miről beszélek? Én csak féltelek téged Aaron - fogja kezei közé arcom. - Félek attól hogy hülyeséget csináltál valamit, ami..

- sóhajt zavartan, miközben kétségbeesetten néz rám.

- Te ezzel a dologgal ne foglalkozz. Oké? Eleget szenvedtél miatta amíg távol voltam, és én... - simítok végig haján. - Én mindent kézben tartok.

- Mit jelent az hogy mindent kézben tartasz? - kérdezi teljesen higgadtan még is érzem a félelmet hangjában. Fél hogy olyat teszek ami miatt soha többé nem láthatjuk majd egymást.

- Nem akarom hogy ezen rágódj. Nem kell hogy azon a faszkalapon rágódj! - nézek rá biztatóan, és ekkor olyan melegség áraszt el, amire nincsenek szavak. Erősen magához ölel. Arcát nyakamba fúrja. Minden porcikája hozzám simul. Nyugtalanul piheg, én pedig átölelem őt. Az a kibaszott ellenállhatatlan illata a polúsaimba fészkelődik. Már megszoktam hogy haján végig símitok, és kicsit fura hogy nem érzem hosszú selymes haját. Hiányzik, és hiányozni fog az az Aria aki akkor volt. Nem lesz ezek után már olyan. Én sem lehetek már olyan mint azok előtt. Az én hibám. Miattam történt vele ez a sok szarság. Hagytam hogy az a csöppnyi érzelem amit éreztem az apám iránt irànyitson, és ez lett az ára.

- Haza viszlek, és később majd találkozunk. Egyenlőre ne mondd el hogy haza jöttem. Ne tudja senki oké? - szállítom ki ölemből.

- Mi? Miért? Hová mész? - ráncolja össze homlokát. Egyenlőre jobb ha nem tudja hová megyek. Én akarom az utolsó döfést bevinni.

- Estére vissza jövök.

- Estére?! - akad ki, amikor kisétálunk a helyiségből.

- Ne aggódj Aria, vissza jövök estére oké?

- De...

- Kérlek... - fogom meg arcát. - Csak ne kérdezősködj - lágyul el hangom mire kétségbeesetten dörgöli arcát tenyerembe. - Ígérem hogy visszajövök! - nagyot sóhajtva bólint. Most nem tehet mást. Ez személyes ügy. Kész. Felülünk a motorra, majd hazaviszem őt. Kábé Annie háza előtt kiteszem őt. Magához szorít majd úgy csókol meg mint akit soha többé nem láthat. Össze szorul a szívem ahogyan rám néz, de ezt az érzést hamar átveszi a bosszú sötétsége. Mint amikor hét ágra süt a nap, de egy komor felhő eltakarja, majd dörögni kezd. Bennem ilyen háború zajlik. Vívódom ön magammal. Mit kellene tennem? Hagyjam hogy csak Nathan simán elsétáljon azok után amit tett? Egyszerűen képtelen lennék rá. Akárhányszor lehunyom a szemem Ariat látom magam előtt kikötözve védtelenül. Elborul az agyam. Nem tudo mitévő legyek. Mar én sem az vagyok az, aki ezek előtt. Mi lesz a tanulással? A halott anyámnak tett ígéretemmel. Mi lesz velem... El fog nyelni a sötétség. Érzem. Az agyam mindaddig ezen kattog amíg meg nem érkezem Ronald villájához. Tom a villa alatti egyik erődítménybe hozta Nathant. Hazudtam azzal kapcsolatban hogy megverték. Nem engedtem Tomnak hogy hozzá nyúljanak. Ő az enyém. Leszállok a motorról, az udvarban. A nap már lemenőben van. Lassan, lassan besötétedik. Ronald már vár rám. A lépcsőn felsétálva az emberei közt utat török magamnak. Mint mindig most is a nappaliban ül a flancos kis kanapéján, és a az asztalt borított pénzt számolja. Most a lánya is mellette ül. A körmét reszelgeti.

- Nahát fiam! - húzza mosolyra száját rám sem nézve. - Ennyire hiányzott ez a hely?

- Inkább ugrok le egy szikla szírtről, mint hogy hiányozzon ez a szarkupac! - dőlők a boltívnek össze font karokkal.

- Vigyázz a szádra bajnok! Ez az otthonom! Ne merj róla így beszélni vagy kitépem a golyóidat! - széles vigyor ül arcomra, majd megcsóválom a fejem.

- Hol van Tom? - kérdezem miközben újra megrándul a gyomrom, és a vigyor szépen eltűnik arcomról.

- Oda lent a barátoddal. Hallottam mit csinált a ki szaros! De... Azt is ahogy elintézted! Gratula hozzá fiam! - és most mellkasa szinte dagad a büszkeségtől. Tom szerint mindig is vágyott egy fiú örökösre de nem jött nekik össze, főleg miután a felesége meghalt. Azt mondta Tomnak minden vágya hogy mellette maradjak. Szeretne, és eleve fiaként tekint rám a tartozás dolog óta. Szeretne megtanítani mindenre, amit csak tud. Meglepődtem amikor Tom azt mondta hogy Jack azt is megfontolná hogy átadja halála után az egész kócerájt.

- Az semmi ahhoz képest amit most kap tőlem - hangom sejtelmes. A torkom száraz. A kezem ökölbe szorul, és a vér az ereimben forrni kezd. Megdörzsölöm orrnyergem majd rájuk sem hederitve elindulok az udvarra ahol egy csapó ajtón keresztül lejutok az alagsorba.

Aria

Ahogy hazaérek anya azonnal elkezd kifaggatni hol voltam mit csináltam. Nem nagyon van kedvem magyarázkodni ezért egyszerűen azt mondom hogy Annie-vel töltöttem a napot. Mondanom sem kell mennyire kiakad azon hogy nem szóltam neki. Apa persze a konyhába hív magához mondván segítsek neki zöldséget pucolni. Szépen elkezd ő is faggatózni miszerint tudja hogy a titokzatos pasimmal voltam. Elmesélem hogy kaptam tőle egy szép gyűrűt amit levettem amikor a ház elé értem. De azt azért nem hogy miket művelt velem. Bár a mai napunk nem úgy telt el ahogy elterveztük de akkor is azt mondtam hogy tökéletes volt. Mi mást mondhattam volna? Apa annyira megértő velem, hogy arra szavak nincsenek. Mellettem van mindig amikor szükségem van rá, és pont emiatt szorul el a szívem, mert most folyamatosan hazudnom kell neki. Szeretném neki kiönteni a lelkem... Elmondani, hogy szerettem bele ebbe a seggfej Aaron-ba, hogy Nathan megfenyegetett és majdnem megerőszakolt, hogy Aaron megmentett a karmai közül és olyan biztonság érzetét nyújt nekem mint egy oroszlán a kölykeinek. Hogy ha kellene szemrebbenés nélkül áldozna fel értem az életet. Hogy már nincs bűntadom amiatt amit Steph-el műveltem még is szorongok még mindig miatta. Szeretném a nővéremnek is elmondani, hogy mi zajlik bennem.... De még nem lehet. Nem állok rá készen. Ott hagyom apát majd amikor benyitok a szobámba majdnem elkiáltom magam, mert a drága barátnőm az ágyamban fekszik és a telójat nyomkodja

- A francba Annie! - suttogom, kezem a mellkasomra nyomva, miközben bezárom magam után az ajtót. - Mióta vagy itt, és hogy jöttél be?

- Kábé fel órája és apukád engedett be. Azt mondta tudja hogy neked falazom - ül fel. Szemeim tágra nyílnak. Olyan lazán dobálózik a szavakkal mintha csak egy tollpihe lenne.

- Úgy nem mondtál neki semmit Aaron-ról? - ülök mellé.

- De hogy is! De mit értett azalatt amit mondott? Te mit mondtál neki?

- Csak annyit hogy van egy pasim de egyenlőre nem szeretném bemutatni senkinek - piszkálom körmöm mire, összeráncolja szemöldökét.

- És ezt bevette?

- Igen, és örüljünk hogy megelégszik ennyivel is.

- De... Valami nem oké - rázza meg fejét. - Ő hol van?

Bárcsak tudnám hová ment. Csak reménykedni merek abban, hogy nem csinál nagy hülyeséget. Van egyfajta érzésem, és ha nem csal akkor tuti hogy Nathan után ment. Legalábbis oda ahová az a férfi vitte. Nem tudom mit tettek Nathan-el vagy mire készülnek... De remélem hogy nem ölték meg, és nem azért mert én tenném meg vele saját kezűleg, hanem mert féltem Aaront. Amióta visszajött teljesen kicserélődött. Nem akarom őt elveszteni pont most amikor végre megkaptam. Rettegek attól hogy olyat tesz aminek súlyos következményei lesznek. Ráadásul miattam! Nem akarom hogy miattam tönkre tegye az életét. Magát okolja mindenért. De hát ez nem az ő hibája! Fel kellett volna vállalnom mindent. Elmondani apának ami kettőnk közt van, és hogy Nathan megfenyegetett. Akkor most nem történt volna meg mindez. Nem tudom mit tegyek...

- Aria? Hahó! - ráz meg vállamnál Annie. - Minden oké drágám? - fogja meg arcom. Elszorul a torkom. Hirtelen könnyek szöknek szemeimbe.

- Semmi sem oké - hal el hangom ahogy arcom tenyerembe temetkezik és zokogni kezdek. El kell mondanom neki mi történt.