Kabé egy és fél órás az út motorral Brooklyn-ból át utazni Manhattan-ben. A városban beülök egy kis büfébe. A gyomrom teljesen görcsbe rándul amikor az üzenetre gondolok. Jack egy hülye fasz. A város az irányítása alatt áll. Mindenben benne van. Illegális kaszinók a városban, fegyver, drog, ember csempészet. Nőkkel való kereskedelem. Veszélyes alak, az apám még is mindig a seggében lóg. Tavaly kábé ötszázezer forintot fizettem ki helyette! Most vajon még is mi a francot tett amiért még ki akarják nyírni is. A szülő városom. Kurvára utálom ezt a helyet, főleg hogy semmi jó emlékem nincs róla. Apámnak köszönhetően minden kisebb korcsmát, bárt, talán... Még a triptíz helyeket is ismerek. Azt mondta Jack ide küldi az egyik emberét, aki majd elvisz hozzájuk. Jobb lenne ha levenném a kártyámról a félretett pénzem? Talán addig is megnyugodna az az idióta. A bejárat ajtóval szemben ülve, az emberek ki be jarkálnak. Esznek isznak, beszélgetnek nevetgélnek. Én ezek közt csak elveszek. Minden jelentéktelen. Egyetlen dolog van az eszemben most is, még ebben a kurva veszélyes pillanatban is. Az én Kicsikém! A gyönyörű arca, mosolya. Ha eszemben jut a sóhaja kiráz tőle a hideg, a farkam pedig megrándul. Mennyire vágyom már rá! Amikor eljönne a pillanat, valami, vagy valaki folyton közbe rondít.

Észre se veszem hogy már szemben ül velem Tom, csak amikor megszólal.

- Rég láttalak - vigyorog rám. Tom, Jack jobb keze. Mindent ő rendez helyette. Magas vékony alkatú borostás arcú mint mindig.

- Féléve - teszem hozzá.

- Apád kurvára felhúzta Jack agyát - vigyorog. Összefonom magam előtt karjaim majd hátra dőlők.

- Hol van az apám?

- Csak nyugalom Aaron. Mindent idejében. Jó helyen van, ahol lennie kell.

- Mit csinált?

- Lopott Jack-től. Az árut amit szét kellett volna terítenie szépen megtartotta magának.

- Az a hülye fasz... - sziszegem.

- Bizony.

- Mennyi?

- Négy kiló.

- Csodálatos.

- Jah azt elfejtettem hogy a kaszinóból pénzt lopott.

- Esetleg van még valami? - kérdezem kíváncsian mosolyogva.

- Nincs... Azon kívül hogy Jack kurvára ki fogja nyírni. Honnan szerzel négy millát?

- Mennyit? - hökkenek meg.

- Ha nem lesz meg a pénz meg fogja ölni. Valószínűleg téged is - von vállat, semmitmondó tekintettel.

- Vigyél oda! - állok fel, majd elindulok a kijárat felé ő pedig szó nélkül utánam jön.

***

Húsz perc kocsikázás után, megérkezünk Jack villájához. Kábé kétszázhetven négyzetméter területű kétszintes mediterrán hangulatú ház. Az épület majd kétezer négyzetméter területen helyezkedik el. Hátul kábé hat méter magas tujasor, oldalt, pedig beton kerítés biztosítja. Hat hálószoba, három fürdőszoba, kint, és benti medence, jakuzzi, edzőterem. Egy kész erőd. Ha valaki ide beteszi a lábát, valószínűleg élve nem sétál ki. Vagy sehogy sem. A kovácsolt hatalmas kapu kóddal nyílik. Kiszállunk majd, elindulunk a két szárnyas bejárati ajtóhoz. Mindenhol fegyveres őrök, és Jack emberi vannak. Belépünk az ajtón, majd jobbra fordulunk ahol a nappali van. A kanapén üldögél, miközben az előtte lévő üveg asztal hemzseg a pénztől a drogoktól, és a fegyverektől.

- Milyen kellemes meglepetés - dől hátra amikor meglát, vigyorogva.

- Ezt én nem mondhatnám el- hunyorítok rá.

- Köszönd az apádnak - dönti oldalra fejét.

- Térjünk a lényegre. Nincs időm erre a szarságra!

- Oké, oké - vigyorog tovább. Először kíváncsi vagyok valamire! - kulcsolja össze ujjait, majd Tom-ra néz! - Hívd be a srácokat.

- Mit akarsz Jack? Mondom hogy nincs időm erre. Oda adom a félre tett pénzemet, a többit pedig majd megadom amikor elállok dolgo... - fejezném, be ha nem kapok hirtelen ütést a gyomromba. Azonnal össze rogyok. Újabb öklös az arcomba. Felszakad a szám. Vér íze teríti be nyelvem. Fellálok. - Ez meg mi volt? Mire jó ez? - lököm meg az előttem álló velem egy testalkatú zöld szemű sráct, mire újra ütést mérne rám. Kitérek előle majd egy bal horoggal a földre terítem, ekkor a velem egymagas szemben álló férfi egyre közeledik. Azt akarja hogy kiüssem ezeket a faszokat? Oké legyen! Amelyik leghamarabb emeli rám a kezét, azt ököllel torkon ütöm, majd a mellette állónak kirúgom a lábát, így a földre zuhan, és újabb rúgást mérek rá, csak ezúttal arcára. Azonnal kifekszik. A másik kettő kést ránt elő. Mindkettő Óvatosan közelít meg, majd egyikük felém próbál szúrni amikor tenyereimmel össze csapom a kés élet, és kirántom kezéből, majd lefejelem. Az utolsó egyetlen férfi aki remegve tartja a kést kezében. Felém közelít. Készen állok.

- Elég volt! - szólal meg Jack mire a férfi nagyot pislog, bólint és kimegy. Megofordulok hogy szembe nézhessek Josshal. A kezemben lévő kést egyenesen a füle mellé dobom, bele a méreg drága vajszinű kanapéba. Meg sem rezzen. Vigyorog a kurva anyját.

- Ez meg mi a fasz volt mi? - lépek közelebb hozzá és megragadom nyakát. Nevet, kinevet ez hülye fasz.

- Dolgozz nekem Aaron.

- Mi? - lepődöm meg. Egy pillanatra azt sem tudom mit mondjak. Ezt az egészet azért csinálta mert tesztelt? - Mi a faszról beszélsz? - engedem el torkát.

- Gyere ülj le! - csúszik alrébb majd egy pohár Wishkyt önt egy jéggel teli pohárba. - Idd meg! Amilyen feszültség van bennem kurvára elfogadom. Nagyot kortyolok ami miatt kifolyik számból az ital. Megtörlöm szám szélét.

- Orvos akarok lenni... Nem egy gyilkoló gép!

- Nem is ezt kértem! Csak azt hogy dolgozz nekem. Az illegálisan működő box meccseken milliárdokat kaszálhatnál! Te is, és én is jól járhatnánk! Magam elé mosolygok. Szánalmas vagy bazd meg.

- Csak te járnál jól. Nekem nem kell olyan pénz ami más vérén fizetődik ki! Kifizetem apám tartozásának a felét, a többit pedig akkor amikor dolgozni kezdek! - válaszolom határozattan, majd fellálni készülök amikor vállamnál fogva visszaránt.

- Ez... - vicsorít. Kezét nem engedi vállamról. Tom fegyvert tart felém, akár csak Jack a kezében. - Nem kérés volt!

- Mi a fasz... _ sziszegem arcába mire arccsontomba nyomja a fegyvert.

- Ledolgozod nekem apád tartozását, azután elengedlek. Vagy mgeteszed... - kezdi, és ekkor a vérző, össze vert apámat szó szerint berugdossák elém, majd a pasas felemeli a fejét, és kést szegez torkához. - Vagy mindketten meghaltok. De döntesz. Nincs más választásom. Engem is belekevert ebbe az egészbe. Rám néz tekintete retteg. Fél. De nem azért mert fegyvert szegeznem rám. A saját kurva életét félti. A picsába is!

- Oké... Legyen - nézek Jack szemeimbe, mire felnevet leteszi kezéből a pisztolyt, össze csapja tenyereit, és játékosan a hajamba borzol.- Ez a beszéd! - veregeti meg hátam.

- S... Sajná - köhög fel az apám. Fájdalmai vannak az alapján hogy a gyomrát fogja. - Sajnálom - nyöszörgi.

- Meddig tart? Hány meccsen kell részt vennem? - nézek újra Jack-re.

- Nem nem Aaron... - simit végig állán. - Nem az a lényeg hány meccsen fogsz részt venni... - öntelt vigyor ül arcára. - Ha nem az, hogy hány meccsen fogsz játszani.

***

Aria

Hőségre ébredem. A fejem zakatol. Túl sokat ittam, még is jól éreztem magam tegnap. Minden eltöltött perc vele csodálatos volt. Nagyot nyújtozom. Lustán pislogok, majd, az ágyam ajtó felőli oldalára fordulok. Ez csak természetes hogy nincs itt. A plafonra bámulok. Ha nem jön be tegnap Steph akkor mi... Jézusom! Tuti! Úristen most jut eszembe... Én azt akartam hogy... És láttam! Ott voltam előttem teljes egészében. Ha visszagondolok is zavarba jövök tőle. De Steph... Kurvára kikattant az agyam! Úgy beszéltem vele ahogy nem lett volna szabad. Nem kellett volna. Felállok az ágyból. Nagyot nyújtozom, és elmegyek zuhanyozni. Magam köré tekerem a kendőmet, majd kilépek és ekkor kopogtatnak az ajtót.

- Én vagyok kicsim! - szólal meg anya, majd résnyire nyitja az ajtót.

- Gyere csak.

- Megtennéd hogy lehúzod az ágyneműdet? Hozok neked tisztát.

- Persze, csak felöltözöm - törlöm meg hajam mosolyogva.

- Jólvan, majd gyere enni - mosolyog ő is és kimegy.

Kiveszek a szekrényemből egy könnyű ruhát, és felöltözöm, majd lehúzom a takaró huzatot, azután pedig a párnákról, is. Amikor fel emelem az egyik párnát egy levelet találok alatta. Ez biztosan Aaron hagyta.

Jó reggelt Kicsi! Remélem jól aludtál. Nagyon boldog vagyok az első randink miatt. Szerintem egészen jól sikerült.

Hát sikerülhetett volna jobban is... Mondjuk ha nem jön Steph...

Tényleg örülök minden veled eltöltött percnek, de fontos üzenetet kaptam a reggel...

Üzenet? Milyen üzenet?

El kellett jönnöm... Muszáj volt. Az apám miatt, és fogalmam nincs mikor fogok vissza menni. Kérlek. Kérlek ne szólj senkinek. Nem tudsz semmit rólam, nem tudod hogy hol vagyok! Ha esetleg Steph érdeklődne, nem tudod hol vagyok, nem beszéltél velem. Fontos hogy megbízz bennem. Meg kell nekem ígérned hogy titokban tartod, még akkor amikor félni fogsz.

Mi a... - húzom össze szemöldököm értetlenkedve.

De tudd, hogy jól leszek. Nem szabadulsz tőlem! Nem engedlek. Tudod hogy be kell tartanod amit nekem ígértél! Nem kell aggódnod. Nem aggódhatsz miattam értetted? Ígérd meg! Hamarosan találkozunk Kicsi... Vigyázz magadra!

Most mi a franc van? Az apja miatt? Hova? Meddig lesz oda? Mi az hogy nem tudja? Mi az hogy fontos? Akkor ezek szerint veszélyes is! Mi van ha történik vele valami, és én vagyok az egyetlen aki tudja, hogy hova ment? Ha az én lelkemen szárad minden? Ne! Ne! Ne! Nyugodj meg! Nem lesz baja! Tud magára vigyázni. Nyugodj meg! Nyugodj meg! Zakatol a szívem. Mi van ha baja lesz? Ha soha többet nem látom? Látni akarom, és megölelni! Érezni hogy mellettem van! Mi lesz most? Ne szóljak senkinek? Ne szóljak Stephnek? Azért ő csak tud valamit! Csak Aaron mellett volt évekig. De nem tehetem. Azt írta ebbe a levélbe hogy senkinek se szóljak. Nem tehetek semmit. Megőrülök ha nem tudok semmit! Felhívom.... Csörög, de nem veszi fel. Újra hívom... Semmi! Semmi! Nem veszi fel! Nem veszi fel! Mihez kezdjek? Mit tegyek? Tehetetlen vagyok!

Újabb kopogás zavar meg, amitől hirtelen össze rezzenek. A levelet az ágyam alá gyűröm. Megtörlöm szemeim, és fellálok.

- Itt is van a tiszta friss ágynemű - mosolyog rám apa. - Anya Ameliat eteti úgy hogy én jöttem - teszi le mosolyogva az ágyneműt az ágyra. Hamar eltűnnek gödröcskéi amikor észreveszi rajtam hogy piros a szemem. - Jól vagy?

- Persze - bólógatok hevesen. - Csak ez a hülye pollen.

- Értem - ül az ágyra. - De tudod... A horror parkos eset óta alig beszéltünk. - Ha szeretnél elmenni egy pszichológushoz nem gond.

- De hogy is apa! - rázom meg fejem.

- Ez nem szégyen. Nem kell emiatt rosszul érezned magad.

- Hidd el hogy teljesen jól vagyok - ülök mellé.

- Ha szeretnél róla beszélni én itt vagyok.

- Apa... - nézek magam elé egy pillanatra.

- Igen?

- Szerettél már bele olyasvalakibe, akibe egyáltalán nem kellett volna?

- Mi? - tolja fel szemüvegét, szemöldökét ráncolva. Csalafinta mosoly jelenik meg arcán. - Miért? Talán te beleszerettél valaki olyanba?

- Meglehet... Nem tudom - sütöm le fejem.

- És az illető is úgy érez ahogy te?

- Azt hiszem... Igen.

- Akkor mi a baj?

- Az hogy néha kusza.... Nagyon kusza - nézek rá.

- Az életben mindig is lesznek kusza pillanatok. Ezek a pillanatok tesznek igaz emberré. Figyelj Aria... - teszi kezét vállamra. Felnézek rá. - Amit most mondok az nagyon jól jegyezd meg. Az igaz szerelmet semmi sem törheteti meg. Olyan... Mint egy hatalmas védőburok. Erős, szilárd és az igaz érzelmekre épül. Ha valódi az egymás iránti érzelmeitek akkor nincs ami akadály lenne számotokra. Legyenek ellenségek, vagy akár a hozzád legközelebb álló személy. Legyen bárki is az... Nem tud majd titeket elválasztani egymástól - mosolyog.

- Köszönöm apa! - ölelem szorosan át. - Mindig számíthatok rád ha bajban vagyok. Te vagy a legjobb apa a világon. Szeretlek!

- Én is szeretlek téged drágám - szorít magához. - De anya tud róla?

- Még nem.

- Mikor találkoztak? - enged el.

- A szünet elején ismertem meg.

- És mi mikor ismerhetjük meg? - vonja fel egyik szemöldökét.

- Rémelem... Hogy hamarosan.

- Itt él a városban?

- Nem...Az egyik barátnőm mutatott be neki. - Néha... Videó chaten szoktunk beszélni. Egy párszor találkoztunk csak.

- Jólvan. Nem mondom el anyának, Bízhatsz bennem.

- Köszönöm apa... - ölelem át újra. - Nagyon.

- Na én most megyek! Nem zavarlak tovább.

- Te sosem zavarsz... - nézek utána, és mielőtt kimenne rám mosolyog.

Soha nem kellett eltitkolni előle semmit. Régóta tisztában vagyok azzal hogy apás lány vagyok. Mindig elmondhatok neki mindent, főleg amióta víziszonyom van. Sokat segített. Több időt volt velem a nehéz helyzeteimben mint anya. Természetesen ő is mellettem volt mindig, de a kicsik miatt kevesebb ideje volt, és ezért nem hibáztatom... De Aaron. Istenem vajon mit csinál? Jól van? Hol lehet? Remélem semmi baja nem esett.... Erős... Annyira erős. Azt ígérte vissza jön. Tudom hogy visszajön...

Sziasztok drágáim. Itt az új rész remélem mindenkinek tetszett. Vajon mikor jön vissza Aaron? És Ariaval mi lesz? Szegényke meg fog örülni....

Még egy jó hír! El sem hiszem hogy ezt írom nektek, de a Tetováló Művész, előszója, és az első része is készen van!!!! Annyira izgulok miatta, és legszívesebben már most megmutatnán nektek, de még nincs itt az ideje. Puszii nektek 🥰😻😻