Gyorsan elköszönünk, és a többiek összeszedéséhez vesszük az irányt. Tae és Kook még mindig arról a játékról beszélnek, mikor beérünk egy kisebb utcába.
Csak későn vesszük észre, hogy a sikátor mindkét végét elállták. Ezek azok az alakok, akik keresték Jimint. Vagyis az egyikük.
Morogva, farkas alakban vesszük körül mindhárman a jelen pillanatban legvédtelenebb tagot. Nagyot vonyítva hívom a többieket is, tudom, hogy meghallják.
Az az öt-öt felénk közeledő ember pedig nem méri fel rendesen, milyen veszélyt jelentünk rájuk.

Én támadok. Utánam a legfiatalabb is becsatlakozik, de a két omega közelében marad. Hope és Jin egyszerre érnek, mellettük pedig két ismeretlen farkas is lohol, és a segítségünkre siet. Alig kell öt perc, és fölénybe kerülünk. Ekkor fut be Suga, és vele a rendőrség.
A támadókat letartóztatják, minket kihallgatnak.
A három legfiatalabbat kérik először, majd Hoseokot, engem, és Seokjint. Yoongi értesítette őket, és mint kiderül, alapból is ide jött, hogy a jelenlegi helyzetről beszámoljon.
A két ismeretlent utoljára hagyják, addig meg tudom köszönni nekik.

- Nincs mit! Hallottuk a hangod, és a két társad közelében voltunk. Ők pedig elmondták, hogy a családtagjaik bajban vannak - visszakoz Minseok.
- De azt nem mondták, hogy van egy omegátok. Ráadásul férfi! - lelkendezik mellette Jongdae is - Olyan kis cuki vagy! - fordul teljesen zavart párom felé, aki féloldalasan ölemben ülve teljesen hozzám simul.
- Köszönöm, azt hiszem!
Jin ekkor lép ki a kis helyiségből, hogy átadja a helyét valamelyik új ismerősünknek.
- Mi mehetünk haza - lép elénk - Jól vagy, Chim?
- Jól. Remélem.
- Nem lesz baj, oké? Csak pihenned kell! - guggol elénk.
- Oké...

Jin még vált pár szót az energikus párossal, és ráveszi őket, hogy hálából legalább egy ebédre jöjjenek el.
A hazaút csendben telik.
Otthon pedig mindannyian lefürdünk, és a nappaliban gyűlünk össze.

- Jimin, elmeséled, miért kellett menekülnöd? - kérdez óvatosan Hope.
- El. Jogotok van tudni... Addig azt hiszem tudjátok, hogy egy bárban voltam táncos. Az a hely... nem működött teljesen legálisan, de sosem volt gubanc vele. Egy este, mikor zárva volt, berontottak ezek az emberek. Valami maffia szerűség, akik megfélemlítik a környékbelieket, és kifosztják őket. Bent voltam aznap este, mert a főnök beszélni akart velem a fizetésemről. Minden alkalommal, mikor plusz munkám volt, kaptam bónuszt, de így is látta, hogy nehezen döcög a szekér. Megesett persze, hogy ő is igénybe vette a plusz szolgáltatást, de tartotta magát az árhoz, és ha valaki visszélt a helyzettel, azt azonnal feljelentette. Velem mindig tisztességesen bánt a saját keretei közt. És aznap este, mikor betörtek, megölték. Engem elbújtatott, mondhatni kicsempészett, én pedig hívtam a rendőröket. Mielőtt kiértek volna, elkaptak, aztán nem emlékszem tisztán. Valahogy sikerült elszöknöm. Vonatra ültem, és itt ébredtem. Most pedig a rendőrség elfogta pár tagját a bandának, és ezzel a többi is meglesz. Addig pedig nem tanácsos elhagynom a házat.

- Mindannyian így érkeztünk ide - szorítom magamhoz - Ez a ház a szüleimé volt. Az anyám is omega volt. Vicces, mert van rengeteg olyan ember és farkas, akik sosem látnak egyet sem, én meg hát, ismerek kettőt, egyet pedig ismertem. Anyám meghalt, mikor kicsi voltam, ez itt gyakran megesik. Két öcsém és egy húgom volt. Apám jóval idősebb volt anyámnál, és mikor meghalt, nem engem tettek meg a csapat vezetőjévé, ami logikus, hiszen még kölyök voltam a szemükben. Elűzött az új alfa. Ide menekültem, és hetekig nem mertem kijönni a pincéből, majd a házból. A testvéreimmel nem tudom, mi lett, de biztos vagyok benne, hogy nem bántották őket. Béták voltak, jól jöttek a falkának.

- Utána Namjoon megtalált engem - sóhajt fel Jin - Hasonló a történetem, mint itt nagyjából az összes. A szüleim városi orvosok voltak, akiket ide jelöltek ki egyfajta körzeti orvosnak. Minden farkasnak közelessége öt évente jelentkezni az éppen kihelyezett személyeknél. Itt születtem, és egészen kicsi koromtól kezdve segítettem be a rendelőben, ezért is van egy kis befolyásom a környéken. Egy nap új csapat jött a területre. A szüleim nem voltak hajlandóak behódoli nekik, hanem ugyanúgy végezték a munkájukat, ezért megölték őket. Akik mellettük álltak, vagy meghaltak, vagy beálltak az új falkába. Én pedig inkább elszöktem. Fogtam az autót, az összes műszert, leleteket, kartonokat, és eljöttem. Nem kerestek, de féltem tőlük. Nam talált meg, mikor kifogyott a benzin az autóból, és ott fagyoskodtam. Haza hozott, és új családot kaptam tőle.

- Mi voltunk a következők - Suga majdhogynem belevág az előző utolsó mondatába. Mi pedig lélegzet bisszafolytva figyelünk. Sosem mondta még el, velük mi történt - Egy kicsit másként keveredtünk ide. Anyánk elrejtette Taét a falka többi tagja elől. Mi nem a jópofi dokihoz szaldunk típusok voltunk. Farkas alakban, barlangokban, nyers hússal, meg nem kevés fajgyűlölettel és előítélettel éltünk. Szar volt. A saját öcsémről kellett hazudnom. Még apánk is védte, pedig egy konzervatív rohadék volt. És egy nap kitudódott. Apámat és anyámat széttépték, cserébe én mindenki mást megöltem. Senki nem szórakozhat a családommal - meredt maga elé olyan gyilkos tekintettel, hogy egy pillanatra hátrahőköltem - Szóval, ha még egyszer idejönnek, nem a rendőrséget hívom!

- És minket is Namjoon hyung talált meg - csatlakozik be Taehyung is izzó szemekkel - Befogadott, de az addigiak miatt nem mertem mondani, mi vagyok. Seokjin hyung összefoltozta Sugát, nekem pedig megtanították, milyen, ha van családom.

Hoseok a fejét vakarva poslogott körbe.
- A helyzet az, hogy én csak elvesztem. A csapatom elhagyott, mert teher voltam. Otthagytak sérülten, törött lábbal a hóban megfagyni. Jin hozott haza. Nam pedig megengedte, hogy maradjak - von vállat.

- Egy idióta vagy, de családtag - vigyorgok rá szélesen, közben Jiminie pociját simizem, amit eddig észre sem vettem, viszont láthatóan megnyugszik tőle, így folytatom.

- Én árva voltam - suttogja Kook a lehető leghalkabban - Célpont a nevelőintézetben. És megszöktem onnan. Elmenekültem. Akkor talákoztam Taéval, aki nem tudta, hogy kell automatából csokit venni. Segítettem neki, beszélgetni kezdtünk, és összebarátkoztunk. Azt mondta, az ő családjában lehet helyem. Nem hittem, de annyit erősködött, hogy eljöttem vele. Ameddig az örökbefogadásom nem lett meg, addig nem is nagyon jártam ki a szobámból.

- Látod, Chim, mind ugyanolyanok vagyunk. Nehéz múlttal. De ez ellen nem lehet tenni. Nem felejthetjük el, mert a részünk. De túlléphetünk rajta, mert már megtörtént.
- A mai nap is csak egy lesz a sok közül.
- Az a nap lesz, mikor megkaptuk az első képünket a kicsikénkről - pusziltam szerelmem hajába.

- MI?! - Jin azonnal csillogó szemekkel néz minket - Kaptatok képet? És nem mondtátok? Had nézzem~!
- Mi is! - kiált fel egyszerre a TaeKook páros.
- De... még kicsi... és bent van... Nem? Hogy lehet róla képetek? - pislog Hope.

Jiminie csak rám néz, mintha csak engedélyt kérne.
- A kabátzsebemben van - suttogom fülébe.
Hatalmas mosollyal pattan fel ölemből, és rohan is ki az előszobába. Hallgatom szapora dobogását, és boldog vagyok. Minden rendbe jön. Tudom.

A Mochim hamar visszatér a két kicsi képpel kezében. Yoongi elszivárgott valahová, gondolom, nem az ő ízlése.
Chim boldogsággal a szemében nézi az egyik sötét felvételt. A másik körbejár a szobában, majd megállapodik Jin kezében, aki magyarázni kezdi a három értetlenkedőnek, mit kell rajta látni.

Egy halk kattanásra kapja fel mindenki a fejét. Suga áll szeretett kamerájával a kezében, és a szobaajtóból fotóz minket. Egy ritkán látott vendég bújik meg arcán - egy igazi, boldog, cicás mosoly.
- Jiminről még nincs képem - von vállat - A picinek meg kelleni fog egy babakönyv. Abba pedig fotók. Na mutassátok azt az új kölyköt! Hogy néz ki a következő rendbontó?

Mind meglepett kí váncsisággal figyeljük Yoongi arcát, ahogy a kezébe veszi a képet Chimtől. Először tüzetesen megvizsgálja, csak aztán vigyorodik el, bár próbálja leplezni.
- Kár, hogy Taéról nincs ilyenem. Csak onnantól van albumba szedve, hogy ide költöztünk.
- Van album? Ez de aranyos! - hajol kicsit el tőlem Jiminie, ezzel veszélyesen egyensúlyozva térdemen.
- Óvatosan! - húzom vissza teljesen mellkasomra.
Mochim édes kis nevetéssel dől rám, és kapaszkodik meg pólómban, mert átölelni nem tud.

Hosszan beszélgetünk még. Elvagyunk, mint a befőtt, s csak éjfél után kerülünk ágyba, akkor is azért, mert Jimin, Tae, meg Hope is elaludt közben.

A mai napon gondolkozva fekszem párom mellett. Félkönyéken támaszkodok, hogy lássam kis babaarcát, ahogy felém fordulva, engem ölelve alszik. Hol csak ölelem magamhoz, hol hajával játszok. Nem csak ő ijedt meg ma. Féltem, nagyon féltem, hogy elveszítem. Őt, és a családom többi tagját is. Féltettem a babánkat, de még azt a két idegent is egy kissé.
Már jobban meg is értem Jimint. Az az ember, ha nem is mindig a legjobb módon, a gondját viselte. Szörnyű egy szeretett személy halálát végignézni, főleg, ha az erőszakos. És el sem tudom képzelni, milyen lehetett otthagynia.
Az is ijesztő kissé, hogy Jimin rá tudta venni Sugát a történetük elmondására. Meg, hogy az alfa ennyire védi őt. Bár, más még soem volt, és ne is legyen közvetlen veszélyben, de azért Yoongi elég közveszélyes.

- Jin... - a mellettünk lévő szoba ajtaja elől halk suttogást hallok.
- Felébredtél?
- Igen... nem tudok aludni nélkületek - Hope megfogalmazására összehúzom a szemöldököm.
- Suga?
- Beengedett, de hiányzol!
- Megyek! - sóhajt egy aprót a legidősebb, de hanglejtéséből tudom, hogy mosolyog.
- De ma csak alvás!
- Uhm... oké...
A lépcső reccsen egy halkat. Csak Jin papucsának a csosszanásait hallom még addig, míg el nem tűnnek a pince felé. Ott rendezte be Yoongi a birodalmát. Elfoglalta az egészet. És ezek szerint hangszigeteltté tette. Mondjuk, így már értem, minek neki az a hatalmas franciaágy.

Chim még jobban hozzám préselődött. Belegondolva, hogy pár hónap, és a pocakja miatt nem lesz ilyen könnyű, azonnal ledőlök, és amennyire csak tudom, magamhoz láncolom. Édes! Imádom!

-----
Cím: Mackótestvér
-_- Asszem most jó.