-Neked is szia! – köszöntem Lisa-nak amikor leült az asztalához.

-Köszöntem! – mormogta.

-A süketek nyelvén? Mert nem hallottam semmit az ajtócsapkodáson kívül...

-Mit akarsz még tőlem Brooklyn? – fordult felém – Nem volt még elég, hogy miattad egy fegyelmi tárgyalást is végig kellett ülnöm?

-Nem, nem volt elég, képzeld! – néztem rá.

-Mit akarsz még? Eltűntetni innen?

-Nem akartam, hogy legyen fegyelmi tárgyalásod!

-Tényleg? – vágott fura arcot – Talán odamentél a drága, aranyos, cuki arcoddal és beszéltél Stark-kal?

-Pont ezt tettem!

-Hát rohadtul nem jött be! – emelte fel a hangját mire a szemében fellángolt a benne szunnyadó tűz. Vettem egy mély levegőt majd leültem az ágyamra.

-Én minden egyes tanárnak mondtam a baleset után, hogy én voltam a béna! Megvédtelek... Nem tehetek arról, hogy Mr. Stark cselekedet az ügyben! Próbáltam leállítani! Nem akartam neked rosszat! Nem akartam, hogy kiszemezzenek téged! Megvédtelek ma, amikor megkérdeztek engem, hogy hol vagy... – tettem hozzá mire felállt és kinyitotta az ablakot – Nem tudom, hogy hol aludtál éjjel, hogy hol voltál egész nap, viszont...

-Nincs semmilyen viszont! – fordult felém majd nekidőlt a párkánynak.

-Társak vagyunk... Akármennyire fáj kimondani, akármennyire nehéz elfogadni egy csapatot alkotunk!

-Mi nem vagyunk egy csapat! – mondta undorodva tőlem.

-Mint mondtam... Nehéz ezt elfogadni! De mind a ketten azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk, hogy hogyan mentsük életeket! Nem okozok neked azzal örömöt, hogy elmegyek innen nehogy azt hidd! Nehéz lesz! De én azért vagyok itt, hogy életeket mentsek! Nem pedig azért, hogy gyerekesen vitázzak veled! Nem vagy annyira fontos számomra! – magyaráztam amikor feltápászkodtam – Az asztalra tettem a bepótolni való anyagokat! Sok sikert hozzá! Ja, és a barátaid nagyon aggódtak érted! – tettem hozzá majd elindultam kifelé – Hallottam, hogy megverted Amerika Kapitányt! Nem semmi! – jelentettem ki mire meglepődött és kimentem a szobából.

Csak sétáltam az emeletek közt... A legalsó szinten kezdtem majd haladtam egyre feljebb és feljebb. Néztem a helyiségeket. Néha meg is álltam és elgondolkoztam az ott történteken. Felértem az osztálytermekhez. Odamentem a szekrényemhez majd kinyitottam. Az ajtón egyből szembe találtam magam a családommal. Apa kuncogva bámult engem a hatalmas szép kék szemeivel míg anya a szerető anyai tekintetét vetette be. Feljebb nézte és megláttam magamat Pepper-rel. A nyáron készült kép volt. A parkban éppen piknikeztünk, én meg erősködtem, hogy csináljunk egy képet. Nem is fogom megbánni, hogy ezt kértem. Megfogtam a könyvemet, amit kikölcsönöztem a könyvtárból majd hozzápakoltam a kémia és a biológia füzeteimet. Megragadtam a rajzra való felszerelésemet is majd elindultam vissza a szobához. Felsétáltam a lépcsőn majd kiléptem a földszinten a lobbiba.

-Brook! – szólt mögülem Tony mire megfordultam.

-Jó estét Mr. Stark!

-Most mié... – kezdte mire megláttam, hogy figyelnek minket.

-Hogy tetszik lenni? – játszottam a szerepem miközben biccentettem a csoport fiú felé.

-Ahh! – vette a lapot – Szeretnék veled beszélni az adataid miatt! Valami keveredés lett és szeretnem ha megnéznéd! – fogta meg a vállam majd bevezetett a liftbe. Amint becsukódott az ajtó Tony meg is állította a felvonót – Hogy vagy?

-Elég jól! Kösz az érdeklődést!

-Milyen vol a Banner-rel történő találkozás?

-Minden a legnagyobb rendben volt! Kaptam érzéstelenítőt és miközben szedte le a réteget kaptam egy stressz labdát, hogy ha kezdene múlni a gyógyszer hatása, akkor azt összenyomjam. A vége felé már kellett, de nem volt olyan erős fájdalmam... És közben beszélgettünk Dr. Banner-rel a faktjairól.

-Rendben van! Nem tudtál meg semmit Lisa-ról?

-Csak annyit tudok, hogy rosszul volt, ahogy mondtam!

-Beszéltem Pepper-rel és a szüleiddel...

-A szüleimmel? – lepődtem meg – Te elmondtad neki a sérülésemet? – akadtam ki.

-Dehogy mondtam el! Apukád meg is ölt volna!

-Anya ölt volna meg!

-Az mindegy! Valamelyik szülőd megölt volna, ez a lényeg! Viszont beszéltem Pepper-rel az érdeklődésed miatt a Stark vállalatnál... Arra jutottunk, hogy mivel a tanárok nagyon dicsérnek téged a minden órára való felkészülésed miatt, Nincs akadálya, hogy hétvégente a cégnél dolgoznál... Kapnál is érte fizetést meg minden! Így közösen felhívtuk a szüleidet és beszélgettünk erről. De ők nagyon ellenzik ezt, sajnálom!

-Jól kezdted a szövegedet, de a vége borzalmas! Mire is számítottam! A szüleim nem akarják egyáltalán, hogy egyetlen közös tulajdonságom legyen a nénikémmel!

-Pepper próbálkozik...

-Nem fog semmit se elérni! A szüleim túl makacsok!

-Szerintem Pepper makacsabb! – mosolyodott mire megfogta a vállamat – Hova tűnt a gyönyörű mosolyod Brook?

-A szüleim sikere, hogy egyetlen egy tettükkel képesek eltűntetni...

-Tudod mit? A hétvégén amikor elmegyünk hármasban a toronyba, film maratont tartunk! És segíthetsz nekem a laborban! Plusz rengeteg fagyit fogunk enni!

-És chipset! – tettem hozzá.

-És chipset, igen! Most már kapok egy mosolyt? – nézett a szemembe mire egy karral szorosan átöleltem és a vállába fúrtam az arcom.

-Köszönöm szépen! Hogy úgy foglalkozol velem, mint a gyerekeddel! Hogy segítesz ha bajban vagyok! És hogy meghallgatsz!

-Valami baj van? – simogatta meg a hátam – Túl nyálas vagy! – jelentette ki mire elröhögtük magunkat.

-Lehet, hogy front lesz... – engedtem el – A víz által hatással van rám az idő változása...

-Megértem! - bólintott majd elindította a liftet, ami a termek folyosóján meg is állt – Jó éjszakát!

-Neked is Tony! – köszöntem el amikor kiszállt is helyet cserélt Mark-kal – Szia!

-Van egy kérdésem... - fordult felém mire megijedtem hátha hallotta, hogy tegeztem Tony-t – Korrepetálnál kémiából? – kérdezte mire kifújtam a levegőt – Egyébként, fel mész? – nyomta meg a földszint gombját mire helyeseltem.

-Miért kéne téged korrepetálni? Banner dicsekedett veled miközben kínzott ma... – kuncogtam.

-Jól van, lebuktam! Csak egy indokot kerestem, hogy randira hívjalak – mosolyodott el mikor kiszálltunk a szintünkön.

-Mark! – néztem rá mikor megálltunk.

-Ez a nevem!

-Ez nem lenne helyes!

-Mi? Hogy egyetlen egy randira eljönnél velem és jól szórakoznál miközben vicceket mesélek neked?

-Nem biztos, hogy nevetnék a vicceiden...

-Egyetlen egy randiról lenne szó!

-Csak egyről?

-Igen!

-Megígéred?

-Az életemre esküszöm! – tette a szívére a jobb kezét – De a randink után nem bírsz majd betelni belőlem, így újat és újat fogsz követelni!

-De nagy önbizalma van valakinek!

-Szóval mi a hölgy válasza?

-Igen!

-Igen mi?

-Elmegyek veled egy randira... Viszont csak is egyre, és nem fogjuk erőltetni a dolgot!

-Mit óhajt a hölgy? – lépett hozzám közelebb.

-A hölgy örülne egy pikniknek a parkban a patak mellet, ahol szendvicseket ennénk limonádéval párosítva.

-Ezt megbeszéltük! – mutatta meg ragyogó fehér fogait – Holnapra megfelelne?

-Teljesen! – egyeztem bele mire közeledett hozzám.

-És az a lobbi! – szólalt meg Happy az ajtó felől mire szétrebbentünk. Én elpirulva elfordultam és Pepper-re néztem, aki biztatva felemelte a mutató ujját – Holnap kezdesz is Stark osztályában! – folytatta mire mind a ketten a gyerekre néztünk. Ohh a francba! Ezt nem hiszem el!

-Pepper? Pepper! – vette őt észre Noah mire Pepper aggódva rám nézett – Milyen jó újra látni téged! – ölelte meg.

-Téged is jó újra látni Noah! – paskolta meg a hátát majd el is engedte.

-Brooklyn hogy van? – kérdezte mire kiesett a cuccom a kezemből így mindenki felém fordult. Idegesen leguggoltam majd összeszedtem a darabokat Mark segítségével. Gyorsan elfordultam majd lehajtottam a fejem.

-Minden rendben? – nézett rám Mark furán.

-Igen, csak... – kezdtem mire rájöttem, hogy így buktam le.

-Brooklyn! – ismert fel Noah majd elindult hozzám – De jó újra látni téged Szerelmem! – ölelt meg majd megpuszilta az arcom.

-Szerelmem? – döbbent le Mark.

-Mark, én... - magyarázkodtam mire az arcán észrevettem, hogy megbántottam.

-Inkább kettesben hagyom a párt! – biccentett majd el is ment.

-De Mark! – indultam utána mire Noah visszahúzott – Mit csinálsz itt Noah? – akadtam ki.

-De jó téged látni! Azt hittem, hogy már nem látlak soha többé!

-Bár az történt volna!

-Ez fájt Drágám!

-Nem vagyok a Drágád! – löktem le magamról a kezét majd a szobánk felé rohantam.