-Fáj? – dőltem neki az ajtófélfának. Loki gyorsan felém is kapta a tekintetét, de megnyugodva leült majd letörölte a vérző sebét.

-Volt ennél fájdalmasabb sérülésem is!

-Magadra vess!

-Magamra? – fordult felém – Miért is vessek magamra?

-Arról volt szó, hogy annyit mondasz neki, hogy ismerted a szüleit! Nem kellett volna elmondani, hogy te ölted meg őket!

-Készen állt rá!

-Dehogy állt rá készen! A lehető legrosszabb pillanatban mondtad el neki!

-Miért is? – kérdezte mire beljebb mentem és leültem mellé.

-Mert pont a mai nap gyilkoltad meg a szüleit... Lisa emiatt nem tartja a szerelem ünnepét! És pont a mai nap szakított Pietro-val!

-Szakított a Gyorsasággal?

-Igen... Okot még nem tudok, de majd úgyis meg fogom tudni!

-Bajban vagyunk Brooklyn!

-Egyelőre te még nagyobban vagy, mint én!

-Kéne a képességed! Lisa így biztos nem fog visszajönni az önismereti órákra!

-Mint mondta, magadra vess! – löktem meg vállból.

-Emlékszem amikor legelőször megláttalak...

-Neki nyomtalak a falnak!

-Nem az volt az első alkalom!

-Akkor mégis mikor volt? Talán titokban követtél engem?

-Ott voltam amikor Odin neked adta az erőd – vallotta be mire lefagytam – Lehettél talán egy hónapos...

-Olyan korán megkaptam már?

-Engem bíztak meg, hogy figyeljem a fejlődésed – mosolyodott el.

-Mi az?

-Mi?

-Miért van az arcodon az a mosoly?

-Csak eszembe jutott, hogy konkrétan már akkor a munkádat végezted, amikor még Lisa se tudta, hogy ki ő maga, rólad nem is beszélve. New Yorkban is direkt azért támadt meg téged egy chituri... Biztosnak kellett lennem, hogy uralod-e már az erőd!

-Tizenöt voltam!

-És?

-Simán meghalhattam volna!

-Ott voltam nem messze! Ha nem sikerült volna, akkor közbe lépek! Megtámadtam New Yorkot, de attól még a kötelességemet végig viszem!

-Nagyon fura ezt a te szádból hallani!

-És miért?

-Mert mindig bennem volt a kétely irántad! De most érzem, hogy igazat mondasz!

-Tényleg szükségünk lenne rád!

-Ne használj többesszámot, ha nem is úgy gondolod!

-Nem fogom kimondani!

-Akkor inkább ne mondj semmit! A hazugság rossz dolog!

-Mondja ezt az a lány, aki az egész iskola előtt titkolta, hogy ki is ő valójában!

-A hazugság és a titkolózás két külön dolog! Én csak megkíméltem a többieket az igazságtól, mert felesleges volt tudniuk, hogy ki számomra Tony! Ez nem hazugság! Az az, amit te csinálsz!

-Kellesz Lisa-nak!

-Tudom! De egyelőre azt hiszi, hogy Jessica tud neki segíteni. Én támogatom ezt a barátságot! Jessica ott van számára, amikor én nem tudok! Majd, ha már tényleg nem lesz semmi más esély, én ott leszek! A közelében vagyok most is csak biztos távolságból.

-Hogyan lett abból az apró, gyenge kislányból, egy ilyen bölcs felnőtt nő?

-Jó tanárom volt! És nem rád céloztam...

-Nem is tanítottalak téged!

-Csak kémkedtél utánam tizenkilenc éven keresztül...

-Csak tizenhét!

-Sokkal jobb! – kuncogtam - Így most olyan fura rád néznem!

-Miért?

-Mert nem gondoltam volna, hogy az őrült New yorki gyilkos ilyen aggódóan vigyázott rám!

-Nem volt olyan könnyű! Néha megijesztettél!

-Két éve nem csak te ijedtél meg!

-Tavaly jobban aggódtam...

-Akkor megértesz nem?

-Nem kell róla beszélni! Tudom, hogy min mész keresztül!

-Akkor mégis miért erőlteted annyira, hogy használjam az erőmet?

-Mert nem csak Lisa erősebbik fele készül kitörni!

-Mire célzol? – vontam fel a jobb szemöldököm.

-Mikor is volt utoljára rohamod?

-Tanév első napján.

-Brook!

-Tegnap este... – mondtam meg az igazat.

-A benned szunnyadó víz ki akar törni! Nem sokáig bírod te is!

-Arra akarsz célozni, hogy nekem ugyanaz a bajom, mint Lisa-nak? Ez egy picit különös?

-Pedig az igazat mondom!

-De a gyógyszer...

-Leszedálta egy kis pillanatra...

-Akkor nekem miért nem beszél a bennem élő "szörny"?

-Mert te nem úgy működsz, mint Lisa!

-De attól még ugyanaz a bajunk? – értelmeztem – Mindent értek!

-Nem hiszel nekem?

-Tíz perce vagyok itt és azért jöttem, hogy leápoljam a sebed, de ehelyett előadtad, hogy úgymond egy égi védelmezőként figyeltél egész életemben és most meg azt mondod, hogy velem is az, mint Lisa-val... Ennél furább tíz percem még nem volt az életemben!

-És amikor...

-Jó, nem kell felhozni még ennél is furábbat! – állítottam le – Ha nekem elszabadul az erősebbik énem, akkor engem ki állít meg?

-Saját magad!

-Wow! Multifunkcionális vagyok!

-Ennyi év után, csak most látod be?

-Köszönöm, hogy egész eddigi életem alatt védelmeztél! Tartozom neked!

-Használd az erődet!

-Egy undorító alak vagy! – toltam el röhögve az arcát, hogy ne is lássam – De tényleg! Komolyan gondoltam.

-Felemelted a mjölnirt! Most már asgardi vagy, azaz egyre több dolog köt minket össze...

-Örültem eddig, hogy elkerültük ezt a témát!

-Méltó vagy... – nézett rám.

-Egy normális lány vagyok csak! – pillantottam a szemébe.

-Ha Logi...

-Múltkor is elintéztem! – vágtam a szavába.

-Nem biztos, hogy legközelebb meg lehet majd állítani egy poroltóval! – emlékezett vissza mire mind a ketten mosolyra húztuk a szánkat.

-Hívhatlak keresztapának?

-Miért akarsz te annak hívni?

-Mert születésem óta vigyáztál rám, mint egy jó szülő. És mivel isten vagy... Meg alapból Tony a nevelőapám. Szükségem van egy keresztapára is, aki mindig lesi az össze mozdulatomat fentről.

-Nem leszek a keresztapád! – ellenkezett.

-Már az vagy! – dőltem hátra.

-Nem vagyok az!

-Nem kellett volna elmondani, hogy vigyáztál rám!

-Touché! – biccentett majd a szembe lévő falat kezdtük el bámulni.

~két és fél hónappal később~

-És akkor most jön Carter! – néztem meg a névsort majd minden résztvevő fel is ment a színpadra – Fények! – kértem mire bekapcsolódtak a lámpák – Öt, hat, hét és nyolc! – számoltam be majd a zene el is indult.

Noah jól el is kezdte a dalt énekelni, azzal a sajátos magabiztossággal, amivel kell is. Letettem a mappámat a mellettem lévő székre majd pár mozdulattal emlékeztettem a fellépőket, hogy mit kell csinálniuk. Noah is ment a kutatásokra jobbra is, balra is, de mindig nekem énekelte a dalt. Tudtam, hogy nem vagyunk egyedül, mivel a többi évfolyamtársunk is, ha nem próbáltak, akkor a nézőtéren figyeltek. Nem is akartam nagyon örömet okozni Noah-nak, mert Mark mellettem ült. Mind a két saját számát lepróbáltuk majd végül a zene megállása után mindenki tapsolt.

-Szép volt Noah! Tartsd meg ezt az energiát, és akkor holnap a lányok szíve irántad fog majd dobogni! – mondtam közömbösen mire elhervadt a mosoly a szájáról.

-Semmi szuper a hangod, szívdöglesztően adtad elő, vagy akármi? – kérdezte.

-A főpróbának vége srácok! – tapsoltam egyet – Az este pihenjetek sokat és holnap meg mindent adjunk bele! További jó pihenés nektek!

-Köszönjük szépen Ms. Stark! – indultak el.

-Lisa! – szóltam neki mire visszafordult – Beszélhetünk?

-Persze, miről szeretnél?

-A próba alatt, láttam, hogy egy kicsit feszült vagy... Minden oké?

-Persze! Köszi, hogy érdeklődsz, de nincs semmi baj! Szokásos fáradtság.

-És igyál vacsora mellé egy meleg teát mézzel! A végén rekedt volt a hangod!

-Igenis!

-Jó pihenést!

-Neked is! – biccentett majd tovább sétált.

-Azt mondtad, hogy biztos el fogja neked mondani! – jelent meg mellettem Loki a semmiből.

-Lehet, hogy nincs is semmi baja...

-Ezt te sem hiszed el!

-Igazad van, én sem hiszem el! – fújtam ki a levegőt – Majd csak elmondja, ha lesz valami!

-Azt csak hiszed!

-Még hiszem keresztapu! – helyeseltem majd belemerültem az adatokba.

-Ne hívj így!

-Igenis keresztapu! – bólintottam majd kuncogva el is tűnt – Jó pihenést neked is Brook! Köszönöm Brooklyn meg is lesz! – válaszoltam magamnak majd én is elindultam be.