-Elnézést! – jött nekem a Kapitány – Ahh! Brooklyn! Pont téged kereslek!

-Bajban vagyok? – néztem rá félve.

-Beszélhetnénk négy szem közt?

-Persze! Természetesen... Tudja, ha nem is akarnék, akkor is meg kell tennem, mivel a felettesem és ugye engedelmeskednem kell magának, szóval, igen...

-Akkor gyere! – ment be egy üres terembe majd becsukta az ajtót – A tegnapiról szeretnék beszélni...

-Ohh!

-Stark összehozott egy gyűlést Lisával, ahol az összes tanár ott volt... Mindenki a te pártodat fogta...

-De maga nem! – jöttem rá.

-Sajnálom!

-Én nem figyeltem eléggé! Nem is tudtam arról, hogy Tony összehív egy gyűlést! Nem akartam Lisát ilyen helyzetbe, hozni! – hajtottam le a fejem.

-Tudom! Viszont valamit kéne tenni Stark aggódásával!

-Mire céloz?

-Bannerrel beszéltünk már erről! Ha ilyen jól fogod megcsinálni a teszteket, nagy valószínűség van arra, hogy vagy az én csoportomba, vagy Thoréba kerülsz... Ismersz mindkettőnket, hogy milyenek vagyunk! Tudom, hogy Tonynak néha vannak kirohanásai... De ő egy jó ember!

-Igen, tudom!

-Megbeszéltük? – nézett a szemembe.

-Nagyon sajnálom, hogy miattam Tony plusz munkát csinál maguknak! Én ezt nem akartam! Nem is gondoltam, hogy idáig elfajulna a dolog! Én nem figyeltem oda rendesen! Sajnálom!

-Nem tőlem kell bocsánatot kérned... – ellenkezett.

-Hanem Lisától!

-Pontosan!

-Köszönöm szépen Kapitány! – biccentettem majd kimentem a teremből.

Elindultam a spanyol teremhez majd bementem és leültem a helyemre. Csöndben vártam a többieket meg a tanárt is. Miután Ms. Romanoff belépett a terembe, mindenki csöndbe maradt. Leült az asztalához majd kinyitotta a jegyzeteit. És jött a szokásos plusz-mínuszos felelés... Pedig még egy hete se vagyunk itt! Na mindegy! Szerencsésen megúsztam a szóbelit így ezután továbbmentünk az anyaggal. Ahogy rajzon és fizikán is... Utána bioszon játszottunk egy kicsit a fogalmakkal és aztán jött a földrajz. Thor beléptekor sugárzott az örömtől. Nem tudom miért, de nagyon pozitívan állt hozzá a tanításhoz. Végül is érdekes óra volt, mivel behozott valami dobozkát és az meg kivetített mindenféle jelenséget az űrben. Tudtam, hogy nem a Tesseract volt az, mivel nem volt kék. Így egyre kíváncsibb lettem, hogy mi az és hogyan működik. De az óra után meg mehettünk edzésre. Szokásosan felálltunk egy sorba és vártuk a késő Tonyt. Én addig elkezdtem nyújtani, mire a többiek meg követtek engem. Hát így történt az, hogy én vezettem le a bemelegítést. Mire végeztünk, addigra Tony is megérkezett.

-Jól van gyerekek! – tapsolt egyet – A mai nap bizalomgyakorlatokat csinálunk! Nagyon fontos egy csapatban, hogy mindenki megbízzon a másikban! Ezáltal lesz meg közöttük a kapocs, amivel erősebbek lesznek! Oké! Párosával álljunk össze, és mivel páratlan az osztálylétszám, így... Brook! Gyere, te leszel velem!

-Rendben! – sétáltam mellé.

-Az első feladat nagyon egyszerű lesz! A szokásos, hogy a társad hátradől és neked el kell kapnod! Brook – nézett rám majd felemelte a kezét. Hátrafordultam majd becsukott szemmel elborultam így Tony kezébe estem – Akkor most én jövök! – tolt vissza mire helyet cseréltünk – De kapj el! – parancsolta.

-Elkapom! – jelentettem ki mire ő is megcsinálta majd visszatoltam a helyére.

-Akkor most a többiek! – fordult feléjük majd ők is elkezdték – Hogy van a kezed?

-Meglehetősen jól, köszönöm!

-Hege milyen?

-Nem tudom! Tegnap óta nem vettem le a kötést... Dr. Banner ma vizsgálja meg órák után.

-Rendben! Ki az a Mini-Thor? – kérdezte mire kidülledt a szemem így halkan elröhögte magát.

-Pepper...

-Elmondta! Szerinte eléggé jól néz ki...

-Thor osztályába jár...

-Ez az a gyerek, aki tegnap szólt Brucenak, hogy megsérültél?

-Nem mondok semmit!

-Szóval ő az...

-Csináljuk inkább a következő feladatot! – ráztam meg a fejem majd folytattuk az órát.

Az első óra végén elindultunk a közös edzésre. Amint beléptünk a terembe, egyből csoportokba vergődtünk. Mivel én vezettem a csapatot így elől álltam. Pár perccel később Mark is csatlakozott hozzám és így a feladatoknál is együtt voltunk. Ott az volt a feladat, hogy a társaddal együtt kell használnotok az erőtöket. Nekünk jó volt mivel a víz és az elektromosság eléggé jó kombó. Thor külön meg is dicsért minket, hogy jó volt az összhang köztünk. Utána persze elmentem átöltözni. Bepakoltam a szekrényembe majd ahogy kiléptem az ajtón valaki nekem jött és majdnem hátraestem volna, ha nem kap el.

-Ez már kezd idegesíteni! – néztem Markra miközben visszahúzott így centik választottak el tőle.

-Engem addig nem, amíg ilyen helyzetbe kerülsz... – húzta mosolyra a száját mire hátrébb léptem – Megyünk enni?

-Persze! – bólintottam majd el is indultunk az ebédlő felé.

-Milyen volt a napod?

-Átlagos... Neked?

-Romanoff elkapott!

-És?

-Nem kaptam semmit mivel nem volt olyan rossz, hogy kapjak egy mínuszt, de olyan jó se voltam, hogy kapjak egy pluszt... Ennyi!

-Milyen nyelv?

-Orosz...

-Ohh! Mi spanyollal kezdtünk...

-Az sokkal könnyebb! Mi beleugrottunk a mélyvízbe!

-Hát... Lehet, hogy kiszemelt titeket... – vontam vállat amikor beléptünk a kantinba.

-Remélem nem! Ha így folytatja, érzem, hogy meg fogok bukni nála!

-Csak is az orosz miatt? – kérdeztem amikor beálltunk a sorba és elkezdtük a tálcára felrakni a dolgokat.

-A német miatt is! Olyan sok torokhang van benne, hogy azt hiszem, hogy ha beszélek mindjárt hányok!

-A spanyolban is sok a torok h...

-Nem is!

-Csak is azért gondolod ezt mivel még nem voltál Spanyolországban! – vettem el az én adagomat majd megvárva Markot elindultunk.

-Tényleg?

-Az amerikai spanyol sokkal egyszerűbb! Nem használnak torok h-t, és nem ejtenek ki pösze sz betűt.

-A spanyolok ejtenek ki pösze betűket?

-Mutassam be?

-Kérlek! – kuncogott amikor leültünk.

-Lássuk... Miben van mindkettő? Megvan! Van egy banda! A Gente de Zona – ejtettem ki spanyolosan – Viszont szerintem a Gente de Zona egyik legjobb száma a La Gozadera...

-Beszélj még spanyolul – könyökölt az asztalra – Nagyon jó hallani!

-Nem beszélek spanyolul! Inkább egyél!

-Légyszi!

-Hogy vagytok embik? – ült le közénk Joe, az osztálytársam.

-Átlagosan – kezdtem el enni mire Mark egy "ezért még fizetni fogsz pillantást" vetett rám.

-Tényleg! Mi volt tegnap Lisával?

-Igazából nem is találkoztam vele a felmérő után... De elvileg a tanárok összegyűltek beszélgetni vele.

-Ne már! – röhögte el magát Mark – És mi volt?

-Nem kapott semmit, de bocsánatot kell tőle kérnem! Miattam került ebbe a helyzetbe, pedig nem is érdemelte meg!

-Hiszen megdobott egy tűzgolyóval! – akadt ki Joe – Téged célzott!

-Nem engem célzott! Én nem figyeltem! Lisa nem tett semmi rosszat!

-Csak minden egyes jel azt mutatja, hogy direkt csinálta! – helyesbített Mark.

-Abbahagynánk szegény Lisa ostorozását?

-Új téma?

-Szerintetek ti maradtok a régi osztályotokba? – kérdezte Joe.

-Én biztos! És te, Brook?

-Én biztos, hogy másik csoportba fogok kerülni... – hajtottam le a fejem.

-Ne már! – hisztizett Joe – Te vagy a legjobb osztálytársam! És te legalább érted az anyagot és válaszolsz helyettünk ha kussba van az osztály!

-Ideje lesz tanulni... – vontam vállat majd megnéztem az időt – Nekem mennem kell! – kaptam be az utolsó falatot – Dr. Banner már vár rám és utána meg skandináv mitológiai szintfelmérőt írok...

-Arra én is jelentkeztem! – állt fel Mark is – Elkísérlek!

-Nem vagyok tíz éves, hogy bárki is elkísérjen az orvoshoz! És egyébként Mr. Stark ott lesz... – mormogtam a végét.

-Hány éves is vagy? – vágott vissza.

-Ő az osztályfőnököm, és kötelessége ott lenni! – tudtam le ennyivel majd a tálcát a tartóra tettem és elindultam a tanári felé.

Beszálltam a liftbe majd mentem egy szintet lejjebb. Kinyílt az ajtó így én is kiléptem a felvonóból és továbbmentem egyenesen. Kikerülgetve az embereket nemsokára oda is értem a keresett szobához. Kopogtam majd vártam egy kicsit.

-Smith! – biccentett nekem Romanoff ügynök – Segíthetek valamiben?

-Dr. Banner itt van?

-Brook? – jött az ajtóhoz Banner – Remek! Az orvosiba menj be, én mindjárt jövök!

-Rendben! Viszlát Ms. Romanoff! – köszöntem el majd bementem az egyel arrébb lévő ajtón.

-Szia Brook! – szólalt meg a vizsgáló ágytól Tony – Pepper is mindjárt itt lesz...

-Rendben! – ültem fel az ágyra – Hogy vagy?

-Lehet, hogy egyszemélyes faktjaim lesznek... - kuncogott.

-Kettő – javítottam ki – A tanár és a diák együtt két személyt alkot!

-Ki is a tanár? – nézett rám mire elröhögtük magunkat és Pepper belépett.

-Hol van Bruce? – állt mellém a nénikém.

-Azt mondta, hogy mindjárt jön – válaszoltam.

-Itt vagyok – jött be Dr. Banner – Na, Brook! – sétált hozzám majd elkezdte leszedni a fáslit – Valami panasz van?

- Viszket... - mondtam.

-Az a jó, ha viszket!

-Mivel azt mutatja, hogy a sejtek újra fejlődnek...

-Szép volt! Figyelj, nem hazudok!

-Minden egyes nap le fog szedni egy újabb réteget?

-Sajnálom!

-Ohh! Semmi baj! Mikor kezdjük?

-Szerintem holnap már le lehet szedni egy réteget...

-Ugyanilyenkor? – kérdezte Pepper és Tony egyszerre.

-Szerintem ehhez nem kell közönség! Brook kap egy kis érzéstelenítőt és onnan már az én feladatom. Nem kell nektek is jönnötök!

-Még szép, hogy kell jönnünk! – erősködött Pepper.

-Hiszen mi vagyunk a hozzátartozói! – helyeselt Tony miközben felállt.

-Jól vagyok! – szólaltam meg.

-Most a felnőttek beszélgetnek Brook! – tartotta a számhoz az ujját – Itt kell lennünk vele! Ő még csak egy gyerek! Fél... Megijedt! – mutatott rám mire kidülledt a szemem. Hogy mi? Én megijedtem?

-Én vagyok Brook orvosa! Én tudom, hogy neki mi a jó! És neki magány kell abban a pillanatban!

-De...

-Tony! Ebben a percben is kiküldhetnélek innen! Ez az én terepem! És nem a tiéd!

-Rendben! – egyezett bele Pepper – Köszönjük Bruce, hogy odafigyelsz Brookra!

-De... – kezdte Tony mire Pepper elhúzta őt a terem másik végébe és elkezdtek susmorogni.

-Köszönöm! – biccentettem mikor Banner visszajött hozzám.

-Jössz eggyel!

-Rendben! – kuncogtam majd bekente égési krémmel a heget, de most nem kötötte be – Gyorsabban gyógyul, ha oxigén éri. Ezt akarta mondani?

-Minek jársz te ebbe az iskolába? Mindent tudsz!

-Ohh! Sok mindent képes vagyok még tanulni!

-Azt meghiszem! Na, mehetsz is! – jelentette ki mire leszálltam az ágyról – Óvatosan még az erőnléti feladattal!

-Vettem! Köszönöm szépen Dr. Banner! – mentem Pepperékhez – Végeztem!

-Nagyon jó! – fordult felém Pepper először – Akkor én mentem is vissza dolgozni! – puszilt meg majd kiment. Tonyra néztem mire elkezdett vizsgálni.

-Szidást kapok?

-Te összehoztál egy tanári gyűlést mikor Lisa nem tehet semmiről? Komoly?

-Nem tehet semmiről?

-Én nem figyeltem!

-Én inkább megyek – ment ki Banner.

-Lehet, hogy te nem figyeltél rendesen, de...

-Ez az én hibám volt! Lisa nem tehet semmiről!

-Ez nem igaz! Látta, hogy ott vagy! Tudta, hogy arra céloz amerre te vagy!

-Én mentem bele a golyóba!

-Jó! – fogta le számat – Vita befejezve! Felnőttnek mindig igazat adunk! Szia! – ment ki.

-De ha a felnőttnek nincs igaza?! – akadtam ki – Kit álltatok? Senki se hall engem!