-Ő is itt van ám! – szóltam közbe – Lehet, hogy nem figyel rátok, de ne beszéljetek úgy a tervleges elpusztításáról, hogy ő is egy helyen van velünk! – akadok ki – Lehet, hogy egy szörny rejlik benne, de ő attól még Lisa! – mutatok az említett személyre mire mindenki szemét forgatva lenéz a földre kivéve Natasha áll magabiztosan – Nat!

-De...

-Te is tudod, hogy milyen, amikor megsemmisítenek! Amikor eltörölnek a felszínről! Átélted ezt te is!

-Ez túl veszélyes!

-Ahogy az is veszélyes volt, hogy New York után beengedtük Loki-t az akadémiára! Két nap alatt csuklóból megölt nyolcvan embert aztán űrlényes megszállást rendezett Manhattan kellős közepén! Ti mégis megengedtétek, hogy itt legyen, és hogy a diákok közelében legyen, sőt még tanítsa is őket! Lisa-t tartod veszélyesnek miután Loki egy óriási mészárlás után idejött? Kiirtotta konkrétan a saját népét!

-Én is itt vagyok! – tette hozzá az említett.

-Most már tudod milyen érzés, mi? Másokról beszélni mikor az illető mellettünk van... Lisa kordában tudja tartani Logi-t! Ha Loki nem hinti el azt, hogy ismerte Lisa anyukáját akkor nem is történt volna ez meg!

-Oh, szóval most már az én hibám?

-Igenis az! – válaszoltam már ingerülten mire közelebb lépett hozzám.

-Ahelyett, hogy engem hibáztatsz, talán arra kéne gyűjtened a bátorságod, hogy használd az erődet!

-Erő nélkül is legyőztem Logi-t!

-De legközelebb nem lesz ilyen könnyű!

-Inkább menjetek ki! – kértem mire mindenki felnézett.

-Brook! – nyitotta a száját a Kapitány mire közbe vágtam.

-Hadd beszéljek kettesben Lisa-val! Ez a dolgom! Vigyáznom kell rá! – magyaráztam mire helyeselve ő és Mr. Barnes ki is mentek.

-Ezt nem tartom jó ötletnek! – suttogta Sam.

-Ahogy én sem, de kötelességem végrehajtani! – csináltam meg vele az egyéni pacsinkat majd ő is kisétált.

-Brook!

-Natasha!

-Csak légy óvatos! – kérte majd megsimogatva a karomat kiindult.

-Csöpi, én... – kezdte Rhodey.

-Te kimész és hagyod, hogy a munkámat végezhessem!

-Nem ezt akartam mondani!

-Végül úgy is ez lett volna a lényege! – puszilkodtam vele majd Loki emelte a kezét – Kifelé!

-Nem is értem, hogy velem miért nem vagy olyan kedves!

-Gondolkozz el! A válasz benne van a nevedben!

-Nagyon vicces! – ment ki idegesen.

-Kint várlak! – lépett mellém Tony majd megölelt – Bármi baj van, csak kiabálj!

-Nem lesz semmi baj!

-Kötve hiszem!

-Menj csak!

-Biztos? Mert itt bent maradhatok!

-Légyszíves!

-Ahogy akarod! – puszilta meg a homlokom majd kisétált.

-Nem akarok veled beszélgetni! – szólalt meg Lisa.

-Én is sok mindent akarok!

-Szeretnék, most már jobb?

-Egy fokkal!

-Akkor?

-Így is úgy is itt lennék melletted! Lisa, légy szíves nézz a szemembe!

-Nem bírok!

-Nem bántottál senkit!

-De akkor is, egy szörnyeteg vagyok!

-Nem te vagy a szörnyeteg! Az Logi!

-De Logi én vagyok! – tört ki belőle a sírás.

-Lisa!

-Hagyjál!

-Lisa!

-Hagyj!

-Nem hagylak!

-Menj el!

-Nem megyek el! Nem hagylak cserben! A barátok egymás mellett vannak! – jelentettem ki mire rám nézett – Belehaltál, hogy rám néztél?

-Menj a francba! – szipogta majd letörölte a könnyeit.

-Nem bántottál senkit!

-De akartam!

-Logi akarta és nem te!

-Logi én vagyok!

-Nem, nem te vagy! Te egy kedves, szerethető, okos, és tehetséges lány vagy!

-Csak próbálsz vigasztalni!

-Tudod, hogy mindig igazat mondok!

-Jó színész vagy!

-Nem tagadom, de barátoknak nem vagyok képes hazudni!

-Ne kelljen felhoznom év végét!

-Fejlődő képes vagyok!

-Így már más!

-Nincs semmi baj! – tértem vissza a lényegre – Nem történt hatalmas tragédia! Maximum Loki egy picit berágott rám, de ennyi!

-Loki menjen vissza, ahonnan jött!

-Fogadd el a segítségét!

-De...

-Lisa, itt már nem lehet, de...

-Akkora a baj?

-Ez nem baj! Elővigyázatosság!

-Persze...

-Fogadd el! Beszélj vele! Meglátom, hogy miben tud majd segíteni!

-Azt mondta, hogy ismerte az anyukámat!

-Igen, tudom...

-Te tudtad? – lepődök meg.

-Csak azt, hogy ismerte... Többet nem mondott róla!

-Ezt is képes voltál eltitkolni előlem? A szüleid után?

-Keményen három órája tudom, és akkor te még ájultan feküdtél itt!

-Jó, most időben elmondtad!

-Tanultam a múltkori esetből!

-Brooklyn!

-Igen?

-Szerinted képes leszek megállítani őt?

-Héé! – léptem az üvegfalhoz – Képes vagy rá! Én hiszek benned!

-Legalább egy ember!

-Lesz ez több is! Fogadd el Loki segítségét! Ha akarod ott leszek melletted, amikor Loki is ott van! Én is segítek neked, amiben csak tudok...

-Akkor használd az erődet!

-Hogy mi?

-Logi egyre jobban hisz magában, mert te nem használod az erőd! Kérlek Brook! Ha tényleg segíteni akarsz, akkor használd a képességedet!

-És ha együtt nem használnánk? – mosolyodtam fel mire ő is felállt.

-Én képtelen vagyok erre!

-Csinálunk együtt egy-két gyakorlatot! Nem használod az erődet, megcsinálod a gyakorlatokat, hogy ne stresszelj, elfogadod Loki segítségét, és folytatod a normális életedet.

-És ha mindezt megcsinálom, de nem tudom leállítani Logi-t?

-Az már legyen az én bajom!

-Miért vagy ennyire magabiztos?

-Mert tudva, hogy én már kerestelek téged két éven keresztül a Hydrán belül és sikeresen megmentettelek többször, tudom, hogy képesek leszünk ketten leállítani őt! Együtt bármire képesek vagyunk! Főleg, hogy ha megvan a köztünk a bizalom. Lisa, bízol bennem?

-Igen! Benned bízok csak magamban nem...

-Pedig itt az ideje! Kérlek tedd meg a kedvemért! – tettem az üvegre a tenyerem mire elkezdte azt nézni.

-Megteszem! – bólintott szipogva majd odatette ő is a tenyerét. Kinyomtam a biztonsági falat, ami köztünk volt így másodpercekkel később már éreztem a bőrét a tenyeremen. Kitártam a karomat majd ő gyengén hozzámért.

-Nem vagy forró! – mosolyogtam majd az ölembe borult és elkezdett újra sírni – Semmi baj Lisa! – simogattam meg a hátát – Semmi baj!

-Megijedtem!

-Tudom! – helyeseltem – Ilyen szituációban még a legbátrabb ember se bírná ki! Hatalmas teljesítmény nyújtották, hogy idáig képes voltál tartani! Logi egyre jobban erősödik... Ezt mind a ketten tudjuk, az a lényeg, hogy tartsunk össze és bízzunk a másikban! Akkor nem lesz semmi gond! Ne felejtsd el, hogy mi vagyunk a gyilkos-duó!

-Csak voltunk azok! Amíg mind a ketten használtuk az erőnket! Na jó! Miért érzem úgy magam, mintha az anyám lennél?

-Mert két fejjel magasabb vagyok és aggódok érted...

-Akkor most már hagyd abba! – engedett el mire kuncogtam – Inkább beszéljünk barátnők módjára egymás mellett!

-Én most megyek, beszélek a többiekkel... – mutattam az ajtó felé.

-Rendben!

-De utána visszajövök!

-El is várom!