~Szeptember első napja~

-Miss Stark! – követtek a diákok – És akkor a bandákat mikor hirdetik ki?

-Holnap kirakom a faliújságra az eredményeket! – válaszoltam sietve a folyosón.

-És akkor a tánc óra az kötelező lesz? – kérdezte az egyik lány.

-Igen!

-És akkor abból is kapunk jegyet?

-Pontosan!

-És mikor kapjuk meg az órarendeket? – csatlakozott egy fiú is.

-Majd Mr. Stark feltölti az adatlapjaitokra!

-És pontosan mikor?

-A nap folyamán!

-És a színház az mennyire lenne komoly? – állt mellém az egyik elsős.

-És az ének vizsgák mikor lesznek? – jöttek utánam a végzősök is.

-Ha nem tudunk játszani egy hangszeren akkor megbuktunk?

-Ha nem tudok táncolni, akkor kérhetek felmentést?

-A végzősöknek lesz táncuk? – mondta az egyik osztálytársam mire beléptem a következő ajtón és becsaptam magam után.

Kapkodtam a levegő után és elkezdett remegni a kezem. A mappa, ami a kezemben volt, az kiesett és hirtelen minden fehér lett majd térdre rogytam. Továbbra is nehezen vettem be a szervezetembe az oxigénben dús levegőt, de lassan megnyugodva ráültem a lábamra. Felemeltem a fejem így észrevettem Wanda-t velem szemben, ahogy elbújt a tükör melletti sarokba. Ohh, szóval a tánc terembe jutottam el...

-Minden rendben? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.

-Mióta véget ért az a nyamvadt évnyitó, az összes diák engem zargat! Olyanokat kérdeznek, amire nem tudom a választ hirtelen! Honnan tudjam, hogy Tony mikor rakja fel az órarendet? Honnan tudjam azt, hogy milyen nyelvvel kezdenek az osztályok az idén? Honnan tudjam, hogy mikor lesz az ének vizsga a végzősöknek? Azt se tudom, hogy mi lesz az első vizsgánk!

-Fizika lesz...

-Tényleg? – lepődtem meg – Az jó! Szuper jó! Mi is Newton harmadik törvénye? – gondolkoztam, de egyáltalán nem jutott eszembe a válasz.

-Az akció-reakció elmélete.

-Ja, tényleg! – adtam igazat mire felállt és megtorpant előttem.

-Biztos, hogy jól vagy?

-Belelátsz mások fejébe... Tudod, hogy mit éreznek! Hogy hogy vannak...

-De attól még udvariasságból illik megkérdezni! – húzott fel majd a kezembe adta a mappát.

-Mióta ismered te az udvariasságot? – kuncogtam.

-Egész nyáron Rogers társaságában voltam...

-Voltunk! Ne felejtsd el! Én is ott voltam!

-Mondjuk az az egy hét Miami jó volt!

-Idén is megyünk?

-Benne vagyok! Na, Ms. Stark! Nem zavarom tovább! Megyek zargatni Mr. Stark-ot az órarend miatt!

-Tessék! – adtam oda az órarendem – De kérem vissza!

-Ez titok, mi?

-P.É.N.T.E.K. fog minket figyelni, Tony nem lesz bent az órákon ha csak nem szabad. Nekünk ki kell dolgozni a tételeket. De nem is tudom... Lehet, hogy az lesz, hogy amikor nekem nincs órám és Tony-nak van, akkor én megtartom. Ezt még lebeszélem vele!

-Igenis tanárnő! – biccentett.

-Menjen a dolgára Maximoff! Estére legyen az eredeti példány az asztalomon! – kértem mikor kinyitotta az ajtót így megpróbáltak az engem zaklató diákok bejutni.

-MINDENKI HÚZZON EL! – kiabálta Wanda majd becsuktam az ajtót. Letettem a mappámat majd a terem közepére álltam és vettem egy mély levegőt majd elkezdtem táncolni.

-Yo no soy un zombi, yo no soy un robot

Hago mi camino y descubro quien soy

Vivo como siento y eso me hace cambiar

Soy diferente única, única – énekeltem mire lefagytam – Mindegy is! – tudtam le ennyivel majd elindult a zene ehhez a dalhoz.

Visszaemlékeztem az egész jelenetre. Mivel akármennyire vártam az ének részét, nem kezdtem el én is a szöveget, csak a koreográfiát csináltam. Playbackeltem, igaz nem nagyon szeretem, de ilyen nulla éneklés vággyal mást nem lehet csinálni. Igaz, csak Violetta részét tudtam szinte fejből, de igazából nem is zavart. Nem színpadon vagyok több száz nézővel egyedül, hanem egy táncteremben... Beállva a végső pózba, meghallottam egy tapsvihart. Oldalra néztem és Rhodey volt az az osztályával. Félénken meghajoltak majd a mappámért nyúltam. Rhodey elégedetten felmutatta hüvelykujját majd kiengedett.

-Miben segíthetek? – néztem az osztályra.

-Csak megnéztük volna a tánc termet... – válaszolta Rhodey.

-Megtanítja majd nekünk ezt a táncot? – kérdezte az egyik diák.

-Persze! Úgy is ti fogjátok majd eldönteni az adott számot, hogy mire táncoljunk!

-Tanároknak is lesz ilyen külön foglalkozás? – nézett fel az egyik fiú mire mindenki kiszakadt a nevetéstől.

-Nem lesz! – ellenkeztem – Viszont majd minden ünnepkor majd elő kell adni egy számot a tanároknak! Én egy musicalre gondoltam, de benne vagyok, hogy csak egy szám legyen! Ezt még majd megbeszéljük. A legközelebbi ilyen darab az Halloweenkor lenne, szóval van két hónapunk! Az idő a mi oldalunkon áll! – mosolyogtam majd biccentve elindultam – Sziasztok!

-Viszlát Ms. Stark!

Mivel a mai napra végeztem, egyből a szobám felé vettem az irányt. Amint beértem, levettem a lábamról a magassarkúmat és leültem az asztalomhoz. Kibújtam a fekete zakómból majd felhúzva a székre a lábam megragadtam a naplómat. Régen mindig azt csináltam amikor nem volt semmi dolgom, hogy csak úgy kinyitottam egy helyen és azt a bejegyzést újra olvastam. És a régen minimum négy évet jelent burkoltan. Ahogy szétnyitottam a két véget, a lapok össze-vissza mentek előre és hátra. Végül megállt a bizonyos napnál, így elkezdtem olvasni:

Ma volt a nyárváró buli... Nem hazudok, kész őrület volt! Azzal kezdődött, hogy Nat alig akart elengedni. Aztán a diákok "megtámadtak". Olyanokat vágtak a fejemhez, hogy kifakadt belőlem az, hogy Lisa miatt haltak meg a szüleim. Igaz, nem miatta, hanem a Hydra Kapitány miatt, de nem nagyon vagyok abba biztos, hogy a két személy teljesen ketté vált-e. Megbántottam! Végre, amikor nem volt köztünk semmi gond, én mindent elszúrtam! De mikor kellett volna neki elmondanom? Natasha és Wanda próbálnak megvigasztalni, de jelenleg is ők aludtak be, én meg fent vagyok mivel a bűntudat mardos... És persze ott van Noah! Azt hittem, hogy ez a napló Noah mentes lesz! Erre... Énekelt nekem, úgy mint a régi sulinkban! Ahol csak mi ketten voltunk... Próbáltam Mark-ra összpontosítani, de ő meg pattogott az izzó féltékenységtől. Így az emlékeim cikázva jutottak eszembe. Mindegy is! Én kiviharzottam, otthagyva Mark-ot és Noah-t... És a sok féltékeny lányt! Remélem a holnapom jobb lesz! Ha már az év utolsó napja gyanánt megtartjuk az évzárót...

Akaratlanul is, de folytattam a napló olvasását. Jól tudtam, hogy mi következik, mivel én írtam. Mégis tartottam az egésztől. És hogy mitől is tartottam:

Hivatalosan is Angelina Brooklyn Stark vagyok! Stark-család új üdvöskéje... Na de akkor a fontosabbik sztori! Minden ment a szokásos módján! Vége lett az évzárónak, így mindenki feloszolva elindult a szobája felé. És a mindenkibe én is beletartozok... Úton a szobám felé hirtelen Noah került elém így majdnem nekimentem. Azt, mondta, hogy beszélnünk kell. Megértettem, hogy ezt miért akarja! Viszont után Mark is átkarolt engem. "Menjünk Brook! Mielőtt még egyszer nekiáll énekelni!" szólt be Mark. És itt az a szikra, ami a két fiú között volt, egyszerűen tűzijátékká vált! Elkezdtek veszekedni úgy, hogy az összes diák minket figyelt. Én próbáltam nekik szólni, de nem nagyon akartak rám figyelni. A kezemben lévő mappát erősen a földhöz csaptam így egy hatalmas csattanás után már mind a ketten rám figyeltek. Mark dühösen vett levegőt majd felém fordulva megszólalt: "Nekem ebből elegem van! Mondd meg neki Brook, hogy kopjon le rólunk és kerüljön el minket!". "Inkább mondd meg neki Brook, hogy hagyjon minket nyugodtan beszélni" ellenkezett Noah. És akkor megint elkezdtek veszekedni. Már nagyon elegem volt, így megmasszírozva a halántékomat, figyeltem a további vitájukat. "Brook! Mondd már meg neki, hogy nekem van igazam!" néztek rám egyszerre. Csak néztem rájuk és álltam a szigorú pillantásokat. Mark-nál itt telt meg a pohár... Láttam az arcán! És vártam is a válaszát hozzá... "Tudjátok mit? Legyetek újra együtt! Engem hagyjátok ki ebből az egész mizériából!"

Hirtelen becsuktam a naplót és nekidobtam az ágyamnak. Letöröltem a kifolyó könnycseppet majd gondolkodva néztem ki a fejemből.

-Tessék Brook! – rontott be Wanda az órarenddel – Lemásoltam és... – mesélte mire ránéztem – Újra olvastad a naplód?

-Nagyon hiányzik! – mormogtam majd kifújtam az orrom.

-Melyik hiányzik? Mark vagy Noah?

-Hát ez egy elég jó kérdés! Nagyon jó kérdés! – gondolkoztam mire Wanda megölelt hátulról.