-Oké! – vett egy mély levegőt Lisa – Valami ötlet?

-Csak az erőnket lehet használni? – kérdezte Misa – Mivel én csak időpontokat látok és nem tudok semmilyen menő dolgot, mint egyesek... Fegyver meg nem nagyon volt még a kezemben.

-Kérdezd meg! – kuncogott Hamza.

-Kérdezd meg te!

-Talán betojtál attól, hogy meg kell szólalnod a Bosszúállók előtt? – kíváncsiskodott mire kifordultam a hősök felé.

-Elnézést! – emeltem fel a kezem mire rám néztek.

-Igen Brook? – szólalt meg Tony.

-Muszáj képességet vagy fegyvert használni, vagy lehet közelharcba is megtámadni őket? – tettem fel a kérdést mire meglepődtek a tanárok.

-Öööö... Rogers! – fordult felé kérdőn.

-Hát... - vakarta meg tarkóját a katona – A legjobb az lenne, ha megmutatnátok, hogy jelenleg mennyire vagytok képesek használni a képességeiteket, de ha nem olyan az erőtök, vagy talán nem vagytok benne biztosak, akkor nyugodtan lehet! – nézett a társaira majd ők elégedetten bólogattak.

-Rendben! Köszönöm szépen! – biccentettem majd visszafordultam.

-Köszi – mosolygott rám Misa mire viszonoztam a gesztusát.

-Terv? – pillantottam körbe mire a többiek ijedten ellenkeztek – Akkor... Hamza! Te képes vagy mágneses erőteret létrehozni, ugye?

-Igen! – helyeselt.

-Akkor szépen létrehozol egyet, ezzel lebénítva a robotokat! Utána... Amint nézem – számoltam meg a robotokat – Ahha... Három robot jut egy emberre. Az nem jó! Akkor! Miután lebénultak a robotok, mindenki kinéz magának tetszőleg hármat és azt elintézi! Mindenki érti?

-Attól, hogy még külföldiek vagyunk, beszélünk angolul... - mormogta mellettem Lisa majd felálltunk egy vonalba.

-Készen álltok? – kérdezte a stoppert megfogva Romanoff ügynök mire bólintottunk. – Akkor felkészülni! Három, kettő, adjatok nekik! – jelentette ki majd a robotok bekapcsolódtak.

Ahogy megbeszéltük, Hamza létrehozott egy erőteret ezáltal a robotok bekrepáltak. Hallani lehetett, hogy Tony panaszkodik a gépei miatt, de azt félretéve megrohamoztam egyet. Megfogtam a vállánál és átugrottam felette majd felemelve a kezem vizet lőttem rá, ami által kilukadt a mellkasa. Továbbmentem a legközelebbihez, ahol a lábai között átcsúsztam és megrúgtam a lábát így térdre esett. Megfogtam a fejét majd vízzel eláztattam, szóval könnyen bekrepált. A harmadikhoz futva gyorsan be kellett csúsznom, hogy nehogy eltaláljon Lisa tűzgolyója. Ahogy pattanásból próbáltam felállni, megéreztem, hogy húzódik a bal kezemen a bőr, így odakapva megvizsgáltam. Hát, nem sikerült kikerülnöm a tüzet.

-Jól vagy? – guggolt le hozzám Mark – Megsérültél?

-Csak megégett a felkarom... - mondtam mire megnézte.

-A tűzgolyó?

-Az... Nem vettem észre és belementem...

-Minden rendben Brooklyn? – kérdezte kintről Rogers kapitány.

-Jól vagyok! – álltam fel mire bólintott egyet.

-Te lesérültél! – mormogta mellettem Mark.

-Hagyjad! – emeltem fel a kezem majd kilőttem az utolsó ellenséget.

-Három perc, négy másodperc – nyomta le a stoppert Romanoff ügynök – Nem rossz!

-Elég jó! – helyeselt az időt látva Mr. Barton.

-Üljetek le és nézzétek a többieket! – szólt Dr. Banner.

-Dr. Banner! – fordult felé Mark – Brook lesérült... Megvizsgálná?

-Mi az, hogy megsérült? – ijedt meg Stark.

-Jövök! – ragadta meg az elsősegély dobozt a doktor majd leültetett – Hogy történt?

-Nem figyeltem eléggé... Eltalált a tűzgolyó. Ennyi!

-Legközelebb jobban figyelj oda Brook! Tony nagyon megijedt... - suttogta majd fertőtlenítette a sebet.

-Látszott rajta!

-De alapból szép volt! Karate?

-Mindenféle...

-Minek jöttél egyáltalán ide? – kuncogott.

-Mert fő a biztonság!

-Értem! – vette elő egy krémet majd bekente, de amint hozzáért felszisszentem – Bocsánat!

-Csak hideg! Nem csinálta rosszul!

-Ugye jobb kezes vagy?

-Az vagyok!

-Akkor van még esélyed a további felméréseken...

-Ez az én formám... Az első adandó alkalommal le is sérülök!

-Mindenkivel előfordul! Viszont – vette elő a fáslit – A Kapitánynál már van egy pontod, hogy nem akadályozott meg a sérülés!

-Tényleg?

-Natasha kedveli a harci tudásodat! Tetszett neki, hogy nem csak az erődet használod, hanem harci mozdulatokat is beleteszel. Szerintem megnyerted ezzel! Viszont Tony nagyon harcol érted, hogy az ő osztályába maradj...

-Már az első matek órán csak engem szólított fel...

-Nem lehet, hogy csak te jelentkeztél?

-Valószínű... De a többieket is kell kérdeznie mert, ha nem teszi akkor a matek faktból korrepetálás lesz...

-Csak rá fog jönni! De figyelj! Egy hét múlva már véglegesek lesznek az osztályok. Ha addig panaszkodsz még, hogy kivételezik veled, akkor amikor megbeszéljük, hogy kihez menjél, ezt felhozom...

-Köszönöm szépen!

-Tudom, hogy nem ezért jöttél ide... Hogy Stark papucsa legyél – mondta ki mire elröhögtem magam majd megigazította a kötést és felállt – Állj ki magadért! Azután békén hagy...

-Köszönöm Dr. Banner! – biccentettem majd én is odamentem a többiekhez.

-Belehaltál? – emelte fel Mark a jobb szemöldökét.

-Ne szólj be! – hurrogtam le.

-Mi történt veled Brook? – nézett rám Jessica.

-Semmi, csak a tűzgolyó...

-Csak a tűzgolyó... - utánzott Hamza – Kórházba is kerülhettél volna, ha nem hajolsz le!

-Megvagyok! Csak azt nem tudom, hogy kit lőtt le Lisa, ha már nem volt ott senki...

-Arra akarsz célozni, hogy direkt rád lőttem? – akadt ki Lisa.

-Nem célzok én senkire!

-Nem tehetek arról, hogy béna vagy és belefutsz a tűzbe!

-Te irányítod a tüzet... - fordultam felé.

-Most már nyíltan támadsz!

-Én csak következtetéseket vonok! Nem tehetek arról, hogy te vagy erre a legesélyesebb!

-De nem tagadod, hogy szerinted én voltam!

-Nem mondtam azt, hogy szerintem te direkt engem céloztál!

-Most mondtad!

-Nem mondtam ilyet!

-Ohh, ugyan! Ne játszd a szegény sebesültet, mert nem áll jól!

-Nem játszok semmit!

-Dehogynem! A jónak mutatod magadat, hogy mindenki szeressen!

-Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, de egyáltalán nem vagyok olyan, amilyennek gondolod! Te képzelsz be dolgokat!

-Szóval most már képzelgek is? Tudod mit? Játsszuk le! – emelte fel már a lángoló öklét mire utánoztam csak az enyémnél víz volt.

-Hűtsd le magad! Nem akarom én megtenni!

-Talán félsz, hogy a cuki kis pofid is meg fog égni?

-Elég lányok! – lépett közénk Hamza – Fejezzétek be, mert különben az igazgatóiba kell mennetek! – mondta mire elernyedtek a kezeink.

(...)

-Te felfogtad, hogy Pepper megölhet emiatt? – csukta be az ajtót Tony.

-Nem történt semmi! Csak megégettem magam! Semmi bajom!

-Biztos?

-Jól vagyok! Pepper meg nem fog megölni, mert nem a te hibád...

-Attól még meg fog ölni!

-Az is igaz! – gondolkoztam el – Majd ki kell, hogy álljak melletted!

-Látod!?

-Nem kell megijedned minden egyes pillanatban, amikor valamit csinálok! – magyaráztam mire a karomhoz kaptam mivel meghúztam.

-Ha folyamatosan meg fogod húzni a karodat, akkor fel fog szakadni a seb és vérezni is fog!

-Tudom...

-Megbeszéltük?

-Kivételezel velem!

-Nem is! – kuncogott.

-Egyáltalán nem... – helyeseltem – Végül is csak az óra kilencvenkilenc százalékában velem foglalkoztál, hogy ezt értem vagy nem értem! Vannak még harmincan rajtam kívül! Nem csak egyszemélyes az osztályod!

-Mire akarsz célozni?

-Próbálj meg velem is úgy viselkedni, mint egy átlag diákkal! Mint például Marta-val...

-Kivel?

-A lány, aki mellettem ül matekon...

-Ja, az az alacsony vöröske...

-Nekem mennem kell! – mentem el mellette majd kinyitottam az ajtót.

-Brook! – szólt mire visszafordultam.

-Igen?

-A közelharcnál lenyűgözted Romanoff-ot meg Rogers-t... A lövészetnél azt mondta Barton, hogy nem vagy olyan rossz, de fejlődnöd kell... Az állóképességedet Rhodey és Wilson dicsérte. És Thor azt mondta, hogy az erődet biztosan irányítod!

-És te mit gondolsz?

-Számít a véleményem? – lepődött meg.

-Te vagy a nagybácsim és nem Amerika Kapitány!

-Közelharcnál biztosabban használod a tested, mint az erődet... Ami persze jó, de meg kell tanulnod, hogy nem mindig elég a puszta kezed! Lövészethez nem tudok mit mondani, mert én is J.A.R.V.I.S. segítségével célzok – mondta mire kuncogtam – Az állóképességed fantasztikus, le a kalappal őszintén! És szerintem félsz használni teljesen az erőd... Piti feladatokat mutattál meg Thor-nak, mert tudtad, hogy az biztos! Oké, az elején még én se villognék a helyedben! Viszont holnaptól lesznek a felmérők a faktokra... Menj és pihen!

-Tök jó nagybácsi vagy! – öleltem meg.

-Te meg tök menő unokahúg! Büszke vagyok rád!

-Na nekem most már tényleg mennem kell! – engedtem el – Jó éjt! – mentem ki majd nekimentem valakinek – Bocsánat!

-Mi mindig így futunk össze? – röhögött Mark.

-Hát... Nálam ez a szokás!

-Hogy van a karod?

-Jól, köszönöm!

-Épp vacsizni megyek... Velem tartasz?

-Nem szoktam vacsorázni, bocsi!

-Ohh...

-Én most mentem... Majd holnap!

-Lesz holnap?

-Ne legyen holnap?

-De... Legyen!

-Elkérhetem Brooklyn-t egy picit? – karolt át Pepper mire Mark biccentett majd elment – Ki ez a jóképű főnyeremény?

-Senki!

-Senki? Biztos? Mert ahogy egymásra néztek, nem az látszik...

-Pepper!

-Most miért? Noah-ról mindent elmondtál!

-De az Noah...Ez Mini-Thor...

-Mini-Thor? – kuncogott a megnevezésen.

-Mark Stevens alapból...

-Jobb a Mini-Thor!

-Figyelj! Most mennem kell, mert holnap felmérőt írok, viszont hol... Holnap is kell tanulnom...

-A hétvégéhez mit szólsz? Elmegyünk a toronyba!

-Rendben! – bólintottam majd megölelt.

-Mi ez? – látta meg a kötésemet – Brook, te megsérültél?

-Nem Tony hibája! Az enyém! Én nem figyeltem eléggé!

-Mi történt?

-Csak megégettem magam egy picit! Ne aggódj! – engedtem el.

-Ne menj el! – parancsolta mikor elindultam.

-Rossz lesz a felmérőm! – magyaráztam miközben tovább haladtam.

-Angelina Brooklyn Smith!

-Szeretlek Pepper!

-Én is... – mormogta majd beléptem a folyosóba és egyből benyitottam a szobába.

Hála égnek egyedül voltam, így elővettem a jegyzeteimet majd leültem az asztalhoz. Felkapcsoltam a kislámpát majd a fülesemet bedugtam a fülembe és elindítottam egy random lejátszási listát Spotifyon, majd nekiálltam tanulni.