-Szia Viz! – köszöntem amikor beléptem a tanáriba – Te ilyen korán?

-Csak rendesen felkészülök az órára... – legyintett amikor leültem az asztalomhoz, ami az övé mellett volt.

-Mivel kezdesz?

-Biológia. Első óra az osztályoddal...

-Én már nem járok az osztályba...

-Mázlista!

-Így, hogy tanár lettem a Bosszúállók megbeszélték azt, hogy dolgozatokra be kell mennem és pótolnom kell az anyagokat... Nem nagy szám! Tavalyi évem vizsgákból állt és a Triskelionba tanultam...

-Emlékszem rá! Te kivel kezdesz?

-Ohh, én csak harmadik órában kezdek! A tanárok mindjárt jönnek, leadják nekem a mai anyagot. Utána lesz időm beszélni Wakandával... Vagyis csak megpróbálom elérni őket! Mert eddig minden egyes nap kinyomtak!

-Egyre furcsább ez az ügy...

-Nekem mondod?

-Szép jó reggelt! – jött be Mr. Rogers.

-Magának is! – viszonoztuk a kedvességet Vízióval.

-Tessék Brook! – tett elém vázlatokat összetűzve – Egy hét múlva kell leadnod a rajzokat!

-Köszönöm szépen Kapitány! – biccentettem majd a mappába beletettem.

-És ahogy megbeszéltük! Az ének óra arra van, hogy legyen egy olyan órájuk a diákoknak, hogy lazítsanak és jól érezzék magukat!

-Rendben! Remélem nem sírva jönnek ki majd az órámról... – húztam fintorra a számat mire kuncogott.

-Majd beszélünk úgyis a szünetben! Majd akkor beszámolsz, hogy milyen volt és esetleg mit szeretnél csinálni.

-Nagyon köszönöm a kedvességet Kapitány!

-Munkatársakkal ez a szokás! – bólintott majd megfogta a saját cuccát és kiment.

-Mi újság veled és Wanda-val? – fordultam az android felé mire furán rám nézett.

-Mi lenne?

-Láttam, hogy hogy nézel rá! – mondtam mire elgondolkozott.

-Szimpatikus egyén...

-Szóval bejön neked! Annak örülök!

-De nem úgy vonzódok hozzá, ahogy te gondolod!

-Én nem gondolok semmit! – vontam vállat mire a Natasha bejött Rhodey-val és Sam-mel – Jó reggelt! – mosolyogtam rájuk majd felpattantam és megöleltem Rhodey-t.

-Nagyon örülök, hogy most már közénk tartozol Csöpi! – simogatta meg a hátamat majd leült a helyére. Hát igen... Szokása már három éve, hogy Csöpi néven szólít... – Majd az osztályommal leszel az ötödik órában. Kiosztanád majd a dolgozatokat? Vagy bemehetek?

-Ha nincs órád akkor nyugodtan bejöhetsz! Akkor készülök egy kis csapatépítő feladatokkal!

-Szuper! Akkor majd együtt megyünk!

-Rendben! És akkor holnap lesz dolgozat, ugye?

-Igen! Afrika gazdaságából...

-Akkor holnap egy órára be kell mennem!

-Pénteken is! – nyomott egy lapot a kezembe Romanoff – A héten olasz nyelv van...

-Tutto bene... – mondtam majd megvizsgáltam a lapot, amin nyelvtan volt leírva – Köszi Nat! – helyeztem azt el az asztalomra majd Wilson felé mentem – Tony küldi! – adtam át neki pár golyót – Azt üzeni, hogy HD minőségű kivetítőre cserélte a gépeket. Viszont belenyúltam egy kicsit így hangvezérlésű...

-Nagyon ügyes vagy Brook, ezzel megkönnyíted a dolgom! Köszi!

-Szívesen tettem!

-Brooklyn! – szólt nekem az éppen bejövő Mr. Barnes – Itt a mai anyag, de most sietek, mert késésbe vagyok! – adta át majd kirohant.

-Semmi baj! – mormogtam majd leolvastam a címet – Rendszerváltás... Szuper! – örvendeztem majd odaraktam a könyvemre.

-Segíthetek tanulni órák után ha kell! – ajánlotta fel Vízió.

-Nem kell, köszi! – öntöttem ki egy pohárba kávét majd tettem bele egy kis tejet két cukorral – Látta valaki Lokit? – néztem körbe mire mindenki ellenkezett. Odamentem Tony asztalához majd összepakoltam a fizika könyvet és a jegyzetét – Az második órám földrajz... – magyaráztam mire egy mappa megjelent az asztalomon – Nem szóltam semmit! – fogtam meg a bögrét és a cuccot majd az ajtóhoz mentem. Megtorpantam a nyílászáró előtt majd vártam egy kicsit.

-Most nyisd ki! – szólt Rhodey mire megtettem és Tony pont akkor lépett be, így kivette a kávét és a fizika cuccot a kezemből majd megpuszilt és továbbment az órájára. Meg is szólalt ezután a csengő így, a tanárok is felálltak.

-A nyomtatóban van a biológia! – mutatott a gépre Vízió majd elsétált mellettem. Mikor Rhodey is kiment utolsóként, leültem a székre mire megjelent előttem egy panel. Megdörzsöltem a szemem majd elindítottam a hívást.

-P.É.N.T.E.K, hogyha nem veszik fel akkor aktiváld a BRK01-et!

-Vettem Ms. Smith! – mondta mire megjelent a képernyőn T'chaka király.

-Üdvözlöm felség! – biccentettem – Angelina Brooklyn Smith vagyok!

-Örvendek Ms. Smith! Miben segíthetek önnek?

-Kérdeznék pár dolgot Ulysses Klau-ról!

-Mi okból, ha megkérdezhetem?

-Jó magam a Bosszúállókkal harcoltam pár hete Ultron ellen Sokoviában... És Ultron Klau-tól szerezte a vibrániumot! Tudtunkkal Mr. Howard Stark azt mondta Rogers Kapitánynak, hogy a pajzsára ment el az összes elem. Akkor Klau mégis honnan szerezhetett akkora mennyiségű vibrániumot? – kérdeztem mire a hívás hirtelen megszakadt – Én is örültem! – fejeztem be majd felpattanva kimentem a szobából.

Megrezgett a telóm így megnéztem az értesítést. Egy szimbólum volt benne egy szöveggel. Zöld út! Ismeretlen szám volt, így nem tudtam, hogy ki küldhette. Sétáltam egyenesen a lift felé mire lépteket hallottam mögülem.

-Elnézést! – szólt nekem mire felé fordultam.

-Igen?

-Mr. Barnes küldött mivel nem működik a projektor a termünkben és filmet szeretnénk nézni...

-Szóltatok P.É.N.T.E.K.-nek? – kérdeztem mikor mellé mentem majd elindultunk a terem felé.

-Mr. Barnes motyogott valamit, de nem nagyon lehet érteni!

-Mert más nyelven van... Első év?

-Igen.

-Akkor majd jövőre érteni fogod! – mondtam mire benyitottam – Sziasztok! – intettem a diákoknak mire viszonozták ezt egy fáradt legyintéssel – Na mi a baj Mr. Barnes? – értem hozzá.

-Remélem te többet tudsz, mint én... – mutatott a gépre mire megvizsgáltam.

-Na jó! Szerencsétek van, hogy én jöttem és nem Mr. Stark! – néztem fel az osztályra mire nagyot nyeltek – Direkt kicserélték a polaritásokat és emiatt nem indul be – magyaráztam a tanárnak majd átkapcsoltam mindent és beindítottam – Nem túl szerencsés megpiszkálni a gépeket úgy, hogy az egész épületet egy mesterséges intelligencia figyeli! Első évesek vagytok, így nem nagyon vagytok még képben a dolgokkal... Ezért akár büntetés is járhat! Szóval! Nem szólok most semmit, de a következő alkalomnál, már igen! – fenyítettem majd kiegyenesedtem – És a Trója meg nagyon jó film! – segítettem a tanárnak mire elismerően biccentett – Találkozunk ének órán! – köszöntem el majd kiindultam.

-Viszlát Ms. Smith! – búcsúztak egyhangúan a diákok.

(...)

-Szép napot! – léptem be a terembe a gitárommal a hátamon.

-Jó napot Ms. Smith! – mondták a többiek mire becsuktam volna az ajtót, de Rogers hirtelen belépett rajta – Jó napot Mr. Rogers!

-Sziasztok gyerekek! – mosolygott rájuk majd mellém állt.

-Segíthetek valamiben? – kérdeztem.

-Beülnék így első órára ha nem baj...

-Nyugodtan! – mutattam a tanári asztalhoz mire oda le is ült.

Ezután el is kezdtem az órát... Gitárral beénekeltünk majd utána csak random játszottunk valami számot, amit szerettek volna. Hogy legyen egy kis feladat is, ezért meg kellett csapat szintén beszélniük, hogy hogyan osztják fel a dalszöveget. Csapatépítő tréning... De egész jól megcsinálták. Néha leesett az állam! A Kapitány egész órában tapsolt csak. Az óra végén a diákok felálltak és kimentek a folyosóra.

-Brooklyn! – szólt nekem Mr. Rogers.

-Hogy tetszett?

-Nagyon jó volt! Hangulatos és praktikus volt egyben ez az óra! Nagyon tetszett!

-Nagyon érzem a 'de' szót...

-Nagyon merev vagy. Feszült és zavarodott egyben. Mondjuk ének órán mindig ezt vettem nálad észre ebben a három évben...

-Tudja... Én művészeti suliba jártam. De New York után nekem megváltozott az életem... Lezártam a múltat, hogy ne kísértsen! És így, hogy gitárt fogok... Ah, mindegy is!

-Nem szégyen ha nem merjük felhánytorgatni a múltat! – simogatta meg a vállam majd kiment.

-Szerintem nem volt olyan vészes a régi suli! – dőlt az ajtófélfának Noah.

-Egyedül a tánc óra hiányzik... – mondtam majd kimentem. Meghallottam, hogy elkezdett zongorán játszani, így megtorpantam.

-Cerca de ti, irresistible

Una actuación, poco creíble

Mírame bien, dime quien es el mejor – kezdte mire megálltam a zongora mellett és néztem hogy játszik –

Hablemos de una vez

Yo te veo pero tú no ves

En esta historia todo está al revés

No me importa esta vez voy por ti – nézett rám majd bólintott, hogy most én jövök.

-Hablemos de una vez

Siempre cerca tuyo estaré

Aunque no me veas, mírame

No me importa esta vez, voy por ti

Voy por ti, voy por ti, voy por ti – húztam el a végét majd Noah mosolyogva a szemembe pillantott – Mi az? Ennyire rossz lettem három év után?

-Nem csak...

-Csak mi?

-Azt hittem három éve, hogy ez a dal tart minket össze... De elszúrtam!

-Attól még lehetünk jó barátok!

-Barátok... Persze! – biccentett mire megpusziltam.

-Szia! – mentem ki.

-Szia Brook! – köszönt Tony mire megragadtam a kezét és behúztam a liftbe – Neked is szia Tony... – folytatta mire elővettem a telefonomat és megmutattam neki a szimbólumot – Ez meg mi? – vizsgálta meg.

-Elértem a wakandai királyt! Viszont, amint érdeklődtem a vibránium mennyisége után, kinyomott. A következő pillanatban megkaptam ezt az üzenetet egy ismeretlen számtól.

-Kódolt?

-Nem lehet róla semmit se kideríteni!

-Mit szólsz egy kis túrához Afrikába?

-Most már nagyon felcsigáztak! – mondtam majd eltettem a készüléket.

-Akkor nyomás!

-Vettem! – emeltem fel a kezem majd a falnak dőltem így a páncélom rám illeszkedett. Tony is megcsináltam ugyanezt majd hátra dőltünk és a levegőben fordultunk egyet majd a tetőn lévő nyíláson kirepültünk és Wakanda felé vettük az irányt.

-Egyébként milyen volt az első napod tanárként? – jelent meg Tony képe előttem.

-Elég jó volt! Rhodey osztályával egész jól mulattunk!

-Azt mondta, hogy nekik kellett írni egy dalt... – kuncogott.

-Ne is mondd! Alig bírtam gitározni a röhögéstől.

-Nem fájt semmid?

-Nem, jól voltam!

-És a kezed nem remegett?

-Nem tudtam volna gitározni, hogy ha remegett volna... Nem volt semmi bajom! Ne aggódj!

-Bocs, csak...

-Az apai ösztönöd riaszt folyamatosan...

-A mim?

-Az apai ösztönöd!

-Nekem nincs is olyanom!

-Hogy nincs? – vontam fel a szemöldököm.

-Na jó! Tényleg van, csak nem mondom, mert még nekem is fura!

-Nem vagyok már kicsi Tony! Tizennyolc vagyok!

-A tanárok egyébként megértik a helyzeted és nem fogják követelni, hogy használd az erőd jövőre!

-Köszönöm!

-Majd az eddigi három évben való használatot fogjuk értékelni...

-Szóval hányast fogok kapni?

-Ember! Egy hatalmas hullámmal érkeztél egy lebegő városra és egy óriási vízburokkal tartottad meg, hogy ne emelkedjen tovább! Az egyedüli, aki nem ötöst adna, az talán Romanoff!

-Akkor már van egy ötösöm! – örvendeztem.

-Hát lehetőleg ne csak egy legyen!

-Megint az apai ösztön szólt belőled – kuncogtam majd leszálltunk Wakanda határánál. A fejünkről eltűnt a maszk, így odasétáltunk a látszólag tényleg szegényes törzshöz.

-Ungubani? – kérdezte az egyik mire Tony felém fordult.

-A Bosszúállóktól jöttünk! – válaszoltam – Tony Stark és Brooklyn Smith! Itt a belépőnk! – vetítettem ki mire kidülledt a szeme.

-A király már várja önöket! – biccentett majd intett így az ő kíséretében elindultunk.

Ő felszállt az egyik orrszarvúra majd mi is repülve követtük őt. Egy idő után átmentünk valamin és így a szemünk elé tárult Wakanda igazi kiléte. Egyből Tonyra néztem. Ő is ugyanolyan meglepett volt, mint én. Csendben követtük a már úgymond ismert idegenvezetőnket, akinek kiderült, hogy W'kabi a neve... Nem tudtam mást csinálni, mint ámulni! Ez még a Stark technológiánál is sokkal fejlettebb! Nincs sin a vonat alatt! Ezt még mindig nem tudom felfogni! A palota elé érve leszálltunk és gyalog folytattuk utunkat. Nagyon tetszett a stílusa! A modernség keveredik az afrikai kultúrával... Elképesztő! W'kabi kinyitott nekünk egy ajtót majd tartotta, hogy bemehessünk. Ez volt a tárgyaló ránézésre. A királyi család előttünk is termett. Kiszálltunk a páncélból majd meghajoltunk.

-Felségek! – köszöntem mire Tony csak csendben volt mellettem.

-Nem gondoltam volna, hogy megérem azt, hogy a Stark-családból három generációval is találkozzak! – mesélte a király mire elmosolyodtunk – Az apja derék ember volt Tony!

-Hát, mindketten máshogy ismertük őt felség! – ellenkezett Tony.

-Viszont Brooklyn! – fordult felém – Nem sok mindenki jön arra rá, mint te! Most már tudjátok Wakanda igazi létét!

-Ezért a hallgatásotokat kérnénk! – szólalt meg a fia.

-Csak hogy tisztába legyünk! – emelte fel Tony a kezét – Mi lesz ha véletlenül elkotyogjuk?

-A Fekete Párduc lecsap az árulókra! És Bastet segíteni fog neki a keresésben!

-Bastet egy fekete párduc, Wakanda védelmezője – magyaráztam Tony-nak – Az ereje harcosról harcosra száll. Gondolom éppen maga a jelenlegi Fekete Párduc!

-Honnan tudsz ennyit? – szólalt meg a király lánya.

-Az akadémián tanulok egyet s mást! Viszont Wakandáról nem sok mindent tudnak mondani... Csak annyit, amennyit elmondtam!

-Akadémia? – ismételt a királyné.

-Bosszúálló Akadémia... Hősök kiképzik a jövő nemzedékét! A hercegnőnek nagyon is ajánlom! És szükségünk van még tanárra is! – fordultam a herceg felé.

-Nem tétovázik a kisasszony! Egyből a lényegre tör!

-Ki tudja, hogy nem kotyogjuk-e el a titkot? Ha maga Fekete Párduc, és a hercegnő ott lenne velünk, akkor figyelhetnének ránk...

-Nem rossz ötlet! – helyeselt velem a király.

-Ne már ubaba! – ellenkezett a lány.

-Legalább tanulsz, mint minden korodbeli!

-De...

-Nem nyitok erről vitát!

-Igenis ubaba!

-Akkor Mr. Stark! – nézett a bácsikámra az uralkodó – Az iskolája gyarapodott két emberrel!

-Köszönjük szépen! – biccentett Tony.