Mikor jobban leszek végre a kábult állapotból rájövök, hogy nem a hajón vagyok hanem újra a gyengélkedőn. Kezdem utálni ezt a helyet, amennyit itt vagyok, de meg kellene már szoknom, ha ennyit hősködök.

-Hogy érzed magad Csipkerózsika? – hallom meg Mr. Barnes hangját magam mellől.

- Rosszul. Utálom azt a boszorkány csajszit – fogom a fejem, mert fájdalmasan lüktet.

- Kérsz valamit? – dől előre a tanárom, hogy azonnal reagálni tudjon a szavamra.

- Ne aggódjon, csak egy kis vizet kérek – mosolygok – De hideget. A meleg nem tesz jót nekem – teszem hozzá.

- Azt hittem a víz sem tesz jót neked.

- A bőrömnek nem, de nem szabad túlmelegednem vagy meghalok – szuszogom – Veszélyes a tűzzel játszani – vonok vállat s nem sokkal később meg is kapom, amit kértem – Köszönöm – biccentek, de ekkor lekapcsolódik minden árammal működő dolog és a folyosó is sötétségbe borul.

- Mindjárt megnézem mi az – pattan fel Mr. Barnes és elmegy. Persze addig én sem tétlenkedtek. Gyorsan kipattanok az ágyból és a laborok szintjére sietek. Sajnálom Dr. Banner, de használnom kell a cuccait.

Ahogy beérek a terembe majdnem leesik az állam a látványos változáson. Rengeteget újult ez a hely. Gyorsan Dr. Banner asztalához megyek és beledugom a gépébe a pendrive-om. Kellenek az adatok a ruhámhoz.

- Akkor kezdjük is! – indítom el a gépet s lefuttatom a számításokat a tökéletes anyagról és összetételi százalékokról. Az eredményre para-amarid, poliészter és elasztán keveréket ad ki százalékkal együtt. Végre, megvan a ruhámhoz kellő anyag. Gyorsan elküldöm az adatokat egy tehetséges varrónak és mivel a sajátjaimat már hamarabb megadtam így el is tudja készíteni, amit kértem tőle.

- Ezt nem hagyom itt – kapom fel az adathordozót és kifelé indulok, de ekkor eszembe jutnak a Stark okozta sérüléseim, így felkapok néhány adrenalin injekciót. Aljas húzás volt elindítani a locsolót. Ő tudja a legjobban, hogy nem teljesen víz van benne, hanem ha jól tudom valamennyi százalék folyékony nitrogén, amitől felhólyagosodott a bőröm, mint mikor az emberek megégetik magukat.

- Azokra jobb lenne kenőcsöt kenni – szólal meg mögöttem valaki, akit már túl jól ismerek.

- Nem igaz, mert ezek nem rendes égések. A nagybátyád keveréke okozta – szuszogom – Mi volt az előbb az áramszünet? – teszem keresztbe a karjaim.

- Összeraktam J.A.R.V.I.S.-t – mosolyog büszkén Brook.

- Ügyes vagy – mondom elismerően – De várjunk, ki szedte szét?

- Ultron. Ki más?

- Ez egyáltalán nem logikus. Magába is olvaszthatta volna. Ez csak düh.

- Tudom.

- Fél tőle – mondom komolyan – Ultron fél J.A.R.V.I.S.-tól – lepődök meg, de ekkor megszólal a telefonom – Pietro az.

- Vedd fel – siettet Brook, mire megteszem amit mondd.

- Szia Szélvész.

- Lisa. Igazad volt! Mindenben. Ultron tényleg gonosz.

- Én mondtam. Mit mondtam neked? Nem meg megmondtam? Mert én szóltam! És mikor szóltam? Már réges régen! És mit mondtam mi lesz, mikor szóltam? Pontosan azt, ami történt! – hadarom el, s nem hagyom szóhoz jutni a fiút.

- Befejezted? – kérdezi, de hallatszik a hangján, hogy rosszul érzi magát.

- Igen.

- Jó. Az íjász csávó hamarosan ott lesz egy szerkezettel. Ultron azzal készítette el az új testét. Ne hagyd, hogy Stark hozzáérjen. Lehet neki is vannak vele tervei. Ultron-t is ő hozta létre.

- Rendben. Megteszem, amit tudok.

- Mi is ott leszünk hamarosan.
- Okés, szia – köszönök el halkan, majd le is tesszük, s nem sokkal később tényleg megérkezik Clint a Quinjettel, ezért Stark után megyek.

(...)

-Van hír Nat-ről? – kérdezi Mr. Banner mikor beérünk és biccentve köszönünk egymásnak.

- Még nincs, de biztos él különben Ultron már dicsekedne nekünk – állok meg, miközben Stark beszél.

- Lezártam – ugrik le Clint a bölcső tetejéről, s ekkor megérkezik Brooklyn is mellém.

- Csak is úgy nyithatjuk ki, ha sikerül hozzáférni a programjához – támaszkodik meg az eszközön Brook.

- Nem lehet, hogy Natasha hagyott üzenetet? Valami régimódit, kémtechnikával? – fordul az íjász felé Stark.

- Körülnézhetek pár helyen. Megyek, megtalálom – jelenti ki elszántan Mr. Barton és lemegy a lépcsőn, aztán az unokahúgához fordul a milliárdos.

- Ebből most jobb ha kimaradsz Brooklyn – halkítja le a hangját – Nem neked való a jelenlegi küldetés. A gyógyszer nélkül nem.

- Bosszúálló vagyok, kötelességem védeni a Földet, ha veszély leselkedik rá.

- Nekem pedig téged is kötelességem védeni. Nem engedem meg, hogy harcolj!

- Harcoltam már....

- Lisa és Ultron teljesen más súlycsoport! – vág a lány szavába.

- De....

- Nincs semmi de Angelina. Vagy itthon maradsz, vagy felfüggesztelek parancsmegtagadás miatt az akadémián – keményít be a volt osztályfőnöke.

- Készítsd a papírokat! – vág vissza a lány keresztbe tett karokkal.

- Bosszúállónak lenni kemény dolog.

- Az unokahúgodnak lenni is az.

- Itt most nem erről van szó.

- Ugyanazt csináljuk.

- A világ megmentése és a tanulás nem ugyanaz.

- Azt tanulom hogyan mentsem meg a világot Bosszúállók módra.

- Nem vagy Bosszúálló! – emeli fel a hangját az öregebbik Stark hirtelen haragjában, majd nagy levegőt vesz – Még nem vagy.

- Visszafordítható a szövet generálás, hogyha kiég az op-rendszer, amit Ms. Cho a bölcsőbe töltött – sétálok Dr. Banner mellé, mire mindkét férfi furán néz rám s Brooklyn morogva leül – Mi az? Ez egyértelmű – vonok vállat.

- Az van, hogy.... – vakarja meg Mr. Stark a tarkóját s felé kapjuk a fejünket, viszont Banner-nek esik le először mit is akar.

- Nem.

- Mit nem? – kérdezem értetlenül.

- Bízz bennem.

- Nem bízok – tárja szét a karját a doki.

- A hacker, a fickó aki védi a nukleáris kilövési kódokat.... Megvan – vetíti ki Tony J.A.R.V.I.S.-t.

- Helló Dr. Banner – köszön kedvesen az intelligencia.

- Szívesen! – kiált hátulról Brook, amin elmosolyodok.

- Ultron nem azért üldözte J.A.R.V.I.S.-t, mert dühös volt, hanem azért, mert félt attól, hogy mire képes – ülök fel a bölcső tetejére kimondva azt, amit amúgy Stark akart.

- J.A.R.V.I.S. elrejtőzött. Szétdarabolta a memóriáját, de a program megmaradt. Azt sem tudta, hogy odabent van, amíg Brook össze nem rakta – fejezi be a milliárdos.

- Szóval..... Azt akarod, hogy segítsek neked bejuttatni J.A.R.V.I.S.-t ebbe az ízébe? – mutat a bölcsőre Banner.

- Nem, dehogyis. Én segítek neked bejuttatni – jelenti ki könnyedebb hangsúllyal Stark és elmosolyodik- Ez a te asztalod. Jobban értesz a biokémiához, mint bárki más.

- És úgy gondolod, hogy J.A.R.V.I.S. működési mátrixa legyőzheti Ultron-ét? – kérdezek közbe a beszélgetésnek.

- JA.R.V.I.S. belülről már legyőzte a tudta nélkül. Ez remek lehetőség. Létrehoztatjuk Ultron mását a gyilkos hibák nélkül, amiket ő megnyerő személyiség jegyeknek gondol. Meg kell tennünk – válaszol Tony felváltva rám és Dr. Banner-re nézve.

- Szerintem egy próbát megér – ért egyet JA.R.V.I.S. az alkotójával.

- Ez egy időhurok! Egy időhurokban vagyok! Ha nem tévedek pont ebből eredt minden bajunk! – akad ki Bruce, amit teljesen megértek.

- Tudom... tudom. Tudom mit fognak mondani. Sőt, már mondják is – megy közelebb hozzá Tony és a vállára rakja a kezét – Őrült tudósok vagyunk és szörnyetegek. Használjuk ki, fogjunk össze – ekkor Banner lehajtja és megrázza a fejét – Ez nem időhurok. Ez az utunk vége – néz előre Tony. Úgy tűnik ennyi elég volt ahhoz, hogy meggyőzze a tudóst, ezért félre állok az útjukból. Nem szeretek lábatlankodni.

Kicsit távolabb Brook-tól és magam elé meredve kezdek gondolkodni s egyszer csak hatalmas forróság önt el.

-Logi – hallok meg egy idegen hangot a fejemben suttogni, de nem figyelek rá, s kis időre sötétbe borul minden.

- Lisa, minden rendben? – rázza meg a vállam Brooklyn, mire kinyitom a szemem.

- Persze, minden rendben.

- Tiszta vörös vagy és alig tudok hozzáérni.

- Meglepődsz ezen?

- Úgy értem a szokásosnál is jobban – javítja ki magát.

- Logi...

- Oh, nem tudom. Van ilyen néha – vonok vállat, de hirtelen kigyullad alattam a szék, ami Brook azonnal el is olt, hogy Banner és Stark ne vegyék észre – Köszi – szuszogom. Ezután még egy ideig nézzük, hogy mit csinál a két tudós.

- Ez a keretprogram nem kompatibilis – pötyög a gépén a milliárdos.

- A genetikus kódolás 97%-nál jár – fordul felé Banner.

- Három percen belül fel kell tölteni J.A.R.V.I.S. programját – sétálom körbe a bölcsőt befejezve Dr. Banner mondatát, de ekkor belép a kapitány Pietro-val és Wanda-val az oldalán.

- Csak egyszer mondom el....

- Egyszer se mondd – néznek Tony-val farkasszemet.

- Állítsd le! – parancsolja Steve.

- Nem. Nem állítom....

- Gőzöd sincs mit csinálsz!

- És neked van? – szólal meg Dr. Banner mire én hátrébb állok. Ebbe a harcba nem szeretnék belefolyni – Téged nem zavart össze? – pillant Wanda-ra.

- Tudom, hogy mérges....

- Oh, az nem kifejezés. Még a nagy, zöld barátom nélkül is kicsinálnálak.

- Banner, mindazok után, ami történt.... – kezdi megemelni a hangját Mr. Rogers.

- Az semmi ahhoz képest, ami most jön – kiabálja be Stark.

- Nem tudják mi van benne! – szólal meg a fiatalabbik Maximoff. Szerencsére Szélvész is megunja az egészet velem együtt és tönkre teszi az egész gépet.

- Nem, nem. Folytassa – dobja el az egyik kábelt – Mit is mondott? – néz a matek tanáromra, de egy lövés dördül el, ami betöri a szerelmem alatt az üveget és lezuhan Clint-hez.

- Alacsony energiaszint – jelez nekünk a szerkezet.

- Át kell irányítanom – siet oda Tony s látom hogy Steve el akarja dobni a pajzsát, ezért elrugaszkodok, majd egy szaltóval elkapom mielőtt célt érne a vibránium közben Tony meglöki Steve-et, Bruce lefogja Wanda-t és az íjászunk egy pisztollyal jön fel, aztán megérkezik Thor is, aki szó nélkül felugrik a bölcsőre s villámok segítségével túltölti a gépet, amiből kirepül a test, mi meg utána megyünk.

- Elnézést az előbbiért – mondja higgadt hangon – Tényleg. Köszönöm – biccent az asgardi felé.

- Thor, neked közöd van ehhez? – szólal meg a Kapitány.

- Volt egy látomásom. Egy örvényt láttam, ami beszív mindent és a középpontban az volt – mutat a kőre.

- Mi? A kő?

- Az Elme kő. A hat Végtelen Kő egyike, egy az univerzum legnagyobb erői közül. Hatalmas pusztító képességgel.

- Akkor miért volt....

- Starknak igaza volt – vág Steve szavába az istenség.

- Oh, akkor már biztos itt a végítélet.

- Ultron nem tudjuk legyőzni.

- Egyedül nem – néz körbe a lény.

- Miért J.A.R.V.I.S. hangján beszél?

- Mr. Rogers teljesen kiakaszt a kérdéseivel – mondom Brook-nak.

- Shhh, hallani akarom mit mondanak – csitít le, mire szemet forgatok.

- Azt hiszi Ultron gyermeke vagyok?

- Mert nem? – kérdez vissza Mr. Rogers.

- Én nem ő vagyok.... És nem is J.A.R.V.I.S. Én....Én vagyok.

- Remek, mi lehet jobb egy öntudatra ébredt robotnál? Két öntudatra ébredt robot – tapsolok majd leugrok hozzájuk – Kicsit igyekeznünk kellene. Ultron szervezkedik és nem akarom megvárni, amíg véghez viszi a tervét – siettetek mindenkit, mire az új fiúra nézünk.

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Ajánlom, hogy egyszerűsödjön.

- Az emberiség pártján állok, Ultron viszont nem. Ő kiirtaná.

- Na és mire vár? – kérdez vissza Tony.

- Önre.

- Hol?

- Sokoviában – válaszolja Clint – Nat is ott van vele.

- Ha félre vezet minket, és egy szörnyeteg, amilyennek Ultron megálmodta....

- Akkor mit tesz? – néz a lény Dr. Banner szemeibe – Nem akarnám megölni Ultron-t. Ő egyedi, és nagyon szenved, de ez a szenvedés kihat a világra is, ezért mégis el kell pusztítani minden egyes androidját és minden egyes internetes kapcsolódását. Minden perc számít – emeli fel hirtelen Thor pörölyét, mire hatalmas csend támad és elsétál a fura alak.

- Három perc és indulunk – jelenti ki Steve, mire mindenki elkezd készülődni, majd felszállunk a Quinjetre.

-Ultron tudja, hogy megyünk – mondom először kinézve a szélvédőn, majd a csapat felé fordulok – Meglehet, hogy a vesztünkbe rohanunk, dehát erre vállalkoztunk. A sokoviai civilek – nézek Pietro-ra – Ők nem. Nagyon fontos, hogy kimentsük őket. Szeretnék békében élni az életüket. Ez ma nem fog összejönni, de még kell védeni őket és teljesíteni a küldetést. Kiderítjük, hogy mit épít Ultron. Megtaláljuk Ms. Romanoff-ot. Evakuálunk és magunk közt vívjuk meg a csatát. Ultron azt hiszi gonoszok vagyunk – támaszkodok meg a szerkezeten középen – Hogy miattunk rossz a világ. Nem csak az a kérdés, hogy nyerünk e, hanem hogy igaza van-e. – fejezem be s nem sokkal később le is szállunk majd munkához látunk.

Mivel még nem sok teendőm van, így segítek Banner-nek megkeresni Natasha-t.

-Jól vagy? – kérdezi a doki, mikor megtaláljuk a szerelmét.

- Igen.

- Itt a csapat, mindjárt kezdődik az ütközet.

- Gondolom nem találtál a közelben kulcsot.

- Nem. Ezért hoztam őt magammal – lépek elő a takarásból.

- Üdv, Ms. Romanoff – intek egyet, s felmelegítve a kezeim megolvasztom a rácsot, míg lyuk nem keletkezik rajta.

- Na és mi a terv?

- Biztonságos helyre visz minket Lisa – néz rám Dr. Banner.

- De még nem végeztünk.

- Segíthetnek evakuálni, de Dr. Banner nem harcolhat civilek közt – mondom komolyan, majd elindulunk, de egyszer csak megindul felfelé a föld.

- Sietnünk kell.

- Ugye nem fogsz átváltozni?

- Jó okom van megőrizni a higgadtságom.

- Annyira csodállak – mondja Romanoff, majd elkezdenek csókolózni.

- Sajnálom, de nekünk most a másik pasi kell – lököm el az orosz nőt Banner-t pedig a szakadékba rúgom.

- Fejezzük be a melót – néz rám a hölgy, mikor visszaugrik Hulk s ők elindulnak felfelé utánuk pedig én is.

-Hiányoztam valakinek? – olvasztok el egyszerre három robotot, majd az egyiknél a fejét elkapva hozzávágom két másikhoz olyan erővel, hogy az összes szétesik.

- Jó, hogy itt vagy, de jöhetne még valaki – mondja a Kapitány.

- Jó, tiszta a terep – szólal meg a fülesben Clint, miközben mi még a robotokkal harcolunk.

- Ah, dehogy tiszta! – morgom – Egyáltalán nem tiszta! – repülök fel és tűzzel kezdem dobálni az androidokat

- Megyünk és segítünk – mondja Sólyomszem, de meghallom a szerelmem is – Mozgás öreg!

- Mindjárt jön a következő hullám. Van ötlet Stark?

-Hát, semmi jó. Fel kéne robbantani a várost. Akkor nem csapódna be a Földbe. Le tudtok lépni?

- Megoldást kértünk, nem menekülési tervet – korholom le a tanáromat.

- A pusztítás hatósugara minden perccel nő. Választanunk kell.

- Ezek az emberek nem mennek sehová. Ha Stark felrobbantja a sziklát....

- Kimentjük őket. – mondja Steve.

- Mindenki idefent kontra mindenki odalent? Itt nincs min agyalni.

- Nem megyek el amíg vannak itt civilek.

- Nem mondtam, hogy elmegyünk

- Van ennél rosszabb halál is igaz, Ms. Romanoff – halljuk meg Brook hangját s a horizontot egy egyre növekvő vízréteg töri meg.

- Elrontod a kilátást.