Óvatosan szétnézek a már ismert szobában. Igazság szerint alig változott valamit az évek alatt, sőt mintha minden a helyén lenne.

-Itt vagy J.A.R.V.I.S.? – kérdezem a kezeimet bámulva.

- Szolgálatra készen Ms. Müller. Miben segíthetek?

- Tudnál szólni... – kezdek bele, de ekkor nyílik az ajtó, amin belép Brook – Most már semmi – mondom halkan.

- Itt vagyok – teszi le a rágcsát az íróasztalra mellé pedig az üdítőt.

- Rendben – bólintok, s ezután egy kisebb csönd áll be közénk.

- Nos, milyen volt az eltelt egy év? – ül le mellém Brook.

- Szerintem te is tudod – szuszogom – Pontosan tudod.

- Részleteket igen, de szeretném, ha te mondanád el. Bizalomerősítő gyanánt – magyarázza mire mosolygok.

- Jó – veszek mély levegőt. Fogalmam sincs miért bízok még mindig meg benne ennyire, de most nem túl sok választásom van – Miután Mike elrabolt egy hangárhoz vitt, ahonnan egy csapatnyi HYDRA ügynök kíséretében elvittek Sokoviába Strucker-höz – hunyom le a szemeim, hogy koncentrálni tudjak – Valami cseréről beszéltek. A kopasz fickó engem, Pierce pedig fegyvereket kapott. Rengeteget. Aztán kiképeztek. Nem sokkal később elindítottak egy projektet. Embereknek akartak szuperképességeket adni- válik ijedté a tekintetem, ahogy eszembe jutnak az emlékek – Sokan jelentkeztek. Bele is haltak, mindannyian. Aztán jött Pietro és Wanda. Csodás módon túlélték. Sosem értettem miért. Együtt kezdtünk el edzeni, erősíteni a képességünk, de ők sosem mehettek ki a kastélyon kívülre velem ellentétben. Így telt el az idő. Aztán nem rég megint felolvasták nekem a 10 szót. Azóta nem maradt sok emlékem egészen mostanáig. Megint te húztál ki a bajból – nevetek halkan – Lassan el kéne kezdenem törleszteni.

- Ez a hősök dolga – simítja meg a vállam Brook. – Tudsz még valamit az ikrekről?

- Nem sokat. Nyolc éve árvultak el, de ez benne volt a hírekben is – gondolkozok – Ennyit tudok.

- És mi van veled meg a szöszivel? – húzogatja a szemöldökét vigyorogva a barna lány.

- Mi lenne? – válaszok egy kérdéssel a kérdésére.

- Hát tudod, te meg ő... – néz rám a "mindent tudok" tekintettel.

- Nem, nincs köztünk semmi – vágom rá azonnal.

- De igen, Pietro mondta.

- Tényleg? Mikor?

- Miután elájultál érted jött én meg őutána – mosolyog – Akkor mondta, hogy ők a családod. Egyből leszűrtem – mondja büszkén.

- Na és neked milyen volt az élet amíg távol voltam? – kérdezem. Ha már én meséltem neki is kell.

- Jó volt. Kaptam egy páncélt meg egy kocsit is. Voltam pár bevetésen. – meséli szűkszavúan.

- Komolyan? Ennyi? Ezt nem hiszem el. Mizu a sulival? Mini Thor-ral?

- Ismersz, unalmas életem van. A suli még működik Mark pedig jól van. Tony és Pepper is csípik, ami jó. – mosolyodik el.

- Örülök, hogy nem fogadták rosszul – mondom kedves hangon.

- Igen, tényleg jó – bólint.

- Na és a szüleid? – kérdezem halkan.

- Ehhez semmi közöd.

- Igen, igazad van. Semmi közöm ehhez, de érdekel, mert aggódok érted – mondom őszintén, mire látom, hogy meglepődik.

- Miért aggódsz értem?

- Ha hiszed, ha nem a család nem ér véget a vérrel – állok fel – De még csak nem is muszáj ott kezdődnie – mosolygok lágyan és megsimítva a vállát a fürdőbe megyek.

Az elkövetkezendő pár nap unalmasan telik el. Beszélgetek Pepper-rel, amikor épp nem dolgozik, de leginkább Brook és a többi Bosszúállóval beszélgetek. Elmondom nekik, amit tudok. Pietro kivételével persze. Elég nekem, ha volt szobatársam tudja.

- Na jó, tudja valaki hol van Mr. Banner és Mr. Stark? – nézek körbe, de mindenki fejet ráz.
- Pedig jó lenne, mert ma lesz a buli – szólal meg Steve.
- Megyek is készülődni – állok fel és a fürdő felé veszem az irányt. Amint becsukom az ajtót leveszem a ruháim és a zuhanyzóba állok, hogy lemossam magamról a napi piszkot. Természetesen hideg vízzel, de mikor a bőrömhöz ér azonnal elpárolog.

- Ilyen nincs! – morgom. Már meg se tudok normálisan fürdeni. Talán kicsit melegebbnek kellene lennie a víznek, így elkezdem átállítani, s tényleg egyre több csepp talál el. Mielőtt még kiszállnék a zuhany alól gyorsan megmosom a hajamat is, hiszen tiszta zsír. Miután ez is megvolt elzárom a csapot és megtörölközök.

- Így már sokkal jobb – megyek vissza a szobába, ahol egy fekete, lángmintás ruha vár az ágyon – Ez meg mi?

- Ms. Smith hagyta itt a ruhát a partira. Ajánlatos lenne készülődnie, mert a vendégek egy része már megérkezett. – magyarázza J.A.R.V.I.S., mire felöltözök és beszárítom a hajamat is majd lemegyek a többiekhez.
- Uraim, csatlakozhatok? – megyek oda Mr. Wilson-hoz és Rogers kapitányhoz.
- Persze Lisa. Melyikünket szeretnéd csapattársnak?
- Nincs szükségem csapattársra Mr. Wilson – mosolygok, miközben Steve kirakja a golyókat a háromszögbe és a kezembe ad egy dákót, aminek a végét megdörzsölöm a krétával.
- Hölgyeké az elsőbbség – mosolyog a szőke férfi.
- Jut eszembe – fordulok felé – Remélem nem haragszik a Sokoviában történtek miatt – húzom el a szám.
- Nincs harag. Örülök, hogy ennyire sokat fejlődtél – mosolyodik el.
- Miről maradtam le? – néz ránk felváltva Sam.
- Semmiről – nevetek, majd becélzom a fehér golyót, amit egy határozott és erős mozdulattal a többinek lövöm, amik mindenhova szétgurulnak kis idő múlva pedig le is esnek a lyukakba.
- Ezt meg hogy? – csodálkozik Mr. Wilson.
- Gyakorlat teszi a mestert – kacagok majd visszaadom neki a botot és csatlakozok egy kisebb társasághoz.
- A tábornok elé dobtam, mondom "Boom, ezt kerested?" – ér a történet végére Rhodes ezredes, amit gondolom viccesnek szánt, de csak kínos csend maradt utána – Mondom "Boom, ezt..." Miért is dumálok veletek? Mások imádják a sztorimat.
- Ennyi a történet?
- Igen, ez egy Harcigép történet.
- Hát, akkor nagyon jó volt – próbálja menteni a helyzetet Thor – Humoros – nevet és beleiszik a sörbe.
- Nagyon meggyőző – forgat szemet Rhodey – És Pepper nem is jön el?
- Nem – ráz fejet Tony.
- És mi van Jane-nel? – szólal meg Hill ügynök.
- Hol maradnak a hölgyek, uraim – vágok közbe én is.
- Ms. Potts a cégem szíve lelke.
- Azt se tudom Jane melyik országban jár. A konvergencia miatt ő lett a Föld legfontosabb csillagásza.
- A cégem pedig, a Föld legnagyobb technológiai konglomerátuma. Pepper vezeti.
- Azt rebesgetik, hogy Jane kap egy... Hogy is hívják? Öhm, Nobel-díjat – gondolkozik el Thor, mire Maria, én és Rhodey összenézünk. Gyerekes versengés.
- Igen, biztos nagyon elfoglaltak, különben ki nem hagynának egy ilyen csevejt – néz rájuk az ügynök, majd köhint egy hamisat – Tesztoszteron – mondja közben, amit elmosolyodok.
- Torokcukrot? – kérdezi Rhodes ezredes, miközben elmennek.
- Szóval az egyik elfoglalt, a másik pedig utazgat – támaszkodok a pultnak – Egyik se jobb a másiknál – sétálok el én is - De Pepper-t jobban csípem – fordulok vissza és látom, hogy Tony elmosolyodik.

Nem sokkal a buli után, mikor már mindenki hazament a kis csapat összeül a dohányzóasztal körül.
- De ez csak trükk! – mondja hangosan Clint.
- Nem, dehogy. Sokkal több annál – ellenkezik Thor.
- Ki megszerzi a pörölyt méltó rá, hogy megkapja Thor erejét – mélyíti el a hangját a lövészünk – Ez csak egy trükk.
- Ha az lenne senki más nem tudná megemelni – néz körbe Brook, miközben egy italt szürcsölget.
- De nem is tudják – mondom nevetve.
-Tessék, próbáljátok csak meg – mutat Thor a pörölyére, mire Barton feláll.
- Clint, húzós heted volt. Megértjük, ha nem tudsz teljesíteni – mondja Tony.
- Tudod, hogy már többször is láttam – ragadja meg a nyelet és elkezdi húzni, de nem sikerül megemelni – És még mindig nem tudom hogy csinálod – neveti el magát.
- Kínos csend a jutalmad – szólal meg a milliárdos.
- Kérlek, lássuk te mit tudsz – ekkor Tony feláll és nem törődőm stílusban kigombolja a zakóját.
- Mr. Stark, megérjük, ha Ms. Potts nélkül cserben hagyja a tekintélye – szólok be neki úgy, mint ő Clint-nek, mire mindenki meglepetten néz rám – Mi az? Ő mindenkinek beszólhat, de neki senki? – nézek körbe.
- Sosem hátrálok meg egy kihívás elől – mondja egyenesen nekem címezve – Egyszerű fizika. Szóval, ha megemelem enyém lesz Asgard? – kérdezi, mire nekem megint bevillan a látomásom.
- Igen, hát persze – helyesel a szőke isten.
- Újra bevezetem az első éjszaka jogát – teszi fel a lábát Tony az asztalra a nagyobb erő kifejtése érdekében, de nála sem használ semmit. Ezután Rhodey és ő próbálják a páncéljaik kesztyűjével.
- Úgy látszik a gépek ideje lejárt – nevettünk össze Brook-kal.
- Ideje, hogy a hölgyek is megpróbálják – mosolyog ránk Thor.
- Nem, én először Mr. Rogers-t szeretném látni – nézek az említettre, aki vállat vonva feláll és felhajtva az inge ujját megragadja a nyelet.
- Gyerünk Steve – szurkolunk neki, mire elkezdi húzni és meg is moccan. Thor arckifejezése egyből komollyá válik.
- Akkor most te jössz Lisa – néz rám a volt rajztanárom.
- Rendben – állok fel és óvatosan fogom meg a pörölyt.
- Megértjük, ha nem tudod felemelni. Mardoshat a bűntudat nem? – kortyol az italába Stark.
- Majd meglátjuk – kezdem el emelni a kalapácsot, ami egy picit ugyan de követi a kezem mozgását és egy kicsivel az asztal fölött meg is áll – Nos, miről beszélt Mr. Stark? – nézek rá egy győztes mosollyal – Gyerünk Brook. Neked is meg kell próbálnod – mosolygok.
- Áh, nekem biztos nem menne.
- Épp ezért kell megpróbálnod – buzdítja a bácsikája, mire feláll.
- Jó, de nem ér nevetni – figyelmeztet minket, majd megcsinálja azt, amit Thor minden nap szokott.
- Te felemelted – suttogom, s mindenki tátott szájjal nézi őt.