-Mi volt ez a rengés? – lepődött meg Tony.

-Kétlem, hogy Noah volt! – nyitottam ki a ki hallgató ajtaját majd bementem. Üres volt...

-Hol van Lisa? – jött utánam Romanoff mire szellőt éreztem így felnéztem a plafonra.

-Fogságban! Megint... – válaszoltam.

-Akkor most mi lesz? – csatlakozott Rogers hozzánk.

-Kié volt az a szoba? – pillantottam oldalra mire leesett – Legalább tudjuk, hogy a Hydra az okozója mindennek!

-Terv? – sétált be Tony.

-Ha Lisa tényleg a Hydra fogságában van, akkor nincs más választásunk! Háborút kell indítanunk! – jelentette ki a Kapitány.

-Nem támadhatunk csak úgy! Kockázatos mind Lisara, mind a diákokra nézve!

-És ha beépülünk? Titkos akció, senki se tudna róla!

-A diákok rájönnének, hogy miért hiányzik egy tanáruk! Túl feltűnő!

-De egy diák nem annyira! – gondolkozott hangosan mire mindenki lefagyott.

-Te most komolyan kockáztatnád a diákjaink életét a Hydra miatt? – akadt ki Romanoff.

-Valószínűleg nem olyat küldenénk, aki még nem érte el azt a szintet!

-Ugyan, Steve! Ez az első év! Sőt, az első hónap! Ki lenne ennyire jó a diákjaink közül, hogy egy egész titkos akciót feltűnés nélkül végig csináljon?

-Két ilyen diákunk is van! Viszont az egyik kiesett! Szóval nincs más lehetőségünk! – fordult felém mire Tony elém állt.

-Szó sincs róla Steve! – védett meg – Ezt most verd ki a fejedből!

-Ő az egyedüli esélyünk Tony! Brooklyn nem azon a szinten van itt, mint a többiek, ezt te is tudod!

-Megígértem a szüleinek, hogy vigyázok rá!

-Az ígéreted már nem számít! – szólaltam meg – Ezért vagyok itt! A Hydra fenyegeti az egész bolygót! Valakinek meg kell állítani! Nem mondom, hogy én egyedül képes vagyok mindenre... Mégis hogyan lehetne az? De a Földnek szüksége van valakire! És a szüleim meg fogják érteni, hogy nekem kell mennem! Ha tényleg használni fogják Lisa-t, mint egy fegyvert, mindannyian tudjuk, hogy csakis nekem van esélyem ellene!

-De... – nézett rám.

-Nem véletlenül nyomtam le egy hősi szöveget Tony! Tudom, hogy megígérted nekik! De ez most mind felborul! Félsz Pepper-nek elmondani... Tudom, mert én is félek! De ahogy a Kapitány mondta, kettőből egy kiesett, nincs más választás!

-Este leülünk Pepper társaságában! – mondta mire mindenki szeme felcsillant – Ne nézzetek rám így mindannyian! Azt mondtam, hogy beszélünk vele, nem biztos, hogy rá is tudjuk venni! – magyarázta majd rám pillantott. Eltátogtam egy köszönömöt, majd kimentem.

(...)

-Miért vagyunk a temetőnél? – érdeklődött Pepper.

-Így könnyen megérted azt, amit mondani szeretnék! – vettem ki mellőlem a virágot majd kiszálltam a többiekkel együtt – Pepper... Nem akarom hosszan ezt mesélni! A világ veszélyben van a Hydra miatt! Ezért a Bosszúállók terveztek egy küldetést... Be kell épülni a Triskelionba!

-És ez téged hogy érint? – kérdezte mire elindultunk befelé.

-Túl feltűnő ha egy szuperhős épül be! Viszont ha egy tanonc...

-Tony, ugye ez nem igaz! – nézett élettársára.

-Sajnálom Pep! – mondta.

-Ti teljesen megőrültetek? Hogyan lenne egy ilyen akcióra képes Brook? Még csak tizenöt! Engedtem, hogy páncélt csináljatok! Elnéztem, hogy magán akcióként megmenti Lisa-t! Nem küldheted el őt! Hiszen csak egy gyerek! Mit szólna a testvérem és a sógorom? – akadt ki mire én megálltam egy sír mellett.

-Nem szólnának semmit! – jelentettem ki – Nem tudnak már hozzászólni ehhez semmit! Mivel meghaltak! – mutattam a feliratot mire mindketten arra néztek – Amikor elmentünk a Triskelionba Tony-val, akkor nem azért repültünk egészen Washingtonig, mert Fury kiszemezett! Kellett a segítségem a Lisa-t megmentő akció miatt! Miután Rumlow társaságában távoztam Fury irodájából, egy tervet eszeltek ki ellenem... Megtámadtak a liftben! Jó is lett volna ha nincs képességem! Miután mindenkit elhelyeztem egy vízburokba, kinyitottam a lift ajtaját. Egy osztag állt velem szemben csőre töltve. Megadtam magam... Azt mondták, hogy felbosszantottam a Hydrat. Elvittek Pierce helyére... Kihallgattak. Egy élő közvetítést mutattak, ahol a japán Tél katonája éppen fenyegeti a szüleimet. Titoktartást ígértem az életükért cserébe! Viszont utána Tony megmentett, és mikor hazarepültem azután, a konyhában találtam rájuk egy vértócsában! – meséltem mire kicsúszott egy könnycseppem – Meghaltak! Senki más nem alkalmasabb erre az akcióra nálam! Bosszúálló vagyok, hát akkor bosszút is állok a szüleimért! – helyeztem el a rózsát a síron majd kiegyenesedtem. Pepper sírva rádőlt a vállamra majd átölelt. Tony megsimogatta a hátamat majd elém állt.

-Miért nem szóltál előbb Brook? – húzta fintorra a száját – Megoldottuk volna együtt!

-Így is majdnem te kerültél veszélybe, Tony! Én tartottam a számát, de a Hydra megszegte az egyezség rá eső részét! Bűnhődni fognak ezért!

-Abban biztos lehetsz! És mi itt leszünk neked! – karolt át ő is – Most már mi vagyunk a családod! Mostantól mindent elmondasz nekünk! Még azt is, hogy mit csináltál azzal a Stevens gyerekkel... – tette hozzá mire kuncogtunk Pepper-rel – Mindannyian követünk el hibákat! De abból tanulunk! Fejlődünk! Ha sikeres lesz ez az akció, már pedig miért ne lenne az, a Hydra megfizet a tetteiért! És erről te fogsz gondoskodni! Kiszabadítjuk Lisa-t! Megállítjuk a Hydrat! És megmentjük a Földet! Úgy, hogy közben nem lesz semmi bajunk és életben maradunk! – fejezte be majd megpuszilta a homlokom és még jobban magához szorított.

(...)

-Szép napot Brooklyn! – köszönt Fury miközben kinézett az ablakon.

-Fury parancsnok! – álltam meg az asztala előtt.

-Új hajszín? – fordult felém.

-Új élet változásokkal jár!

-Hallottam már ilyeneket!

-Miért hivatott uram? – kérdeztem mire megnyomott valamit.

-Szoba lezárva! – mondta a gépezet.

-A küldetésről van szó! Foglalj helyet! – mutatott a székre mire megtettem a kérését – Gondolom felkészültél...

-Hát, elég húzós pár hetem volt! A tanárok nagyon komolyan vették, ezt a dolgot és minden nap plusz órákat kaptam!

-Nem azt kérdeztem, hogy felkészítettek-e! Azt tudom, hogy megtörtént, mert minden egyes nap beszéltem a tanárokkal! Arra vagyok kíváncsi, hogy te készen állsz-e erre?

-Természetesen uram!

-Ha elkezdi az akciót nincs visszaút! Ezt már mondták a tanáraid is...

-Ne aggódjon uram! Nem fogok visszavonulni! Eléggé nyomós indokom van, hogy végig csináljam ezt az egész küldetést! Bízzon bennem! A lehető legjobb formámat fogom adni!

-Meg kell értened, hogy amikor legutoljára megbíztam valakiben elvesztettem az egyik szememet... Azóta óvatosan játszom!

-Rendben, uram! Semmi baj! Megértem! – bólintottam mosolyogva.

-Minden egyes nap tíz órakor lesz egy találkozója velem itt! Legyen itt pontosan és akkor nem lesz semmi baj!

-Megbeszéltük!

-A részleteket majd holnap mondom el! Elmehetsz!

-Köszönöm!

-És ezentúl hívj főnöknek!

-Rendben, Főnök! – helyeseltem majd az ajtóhoz értem.

-És Brooklyn!

-Igen? – fordultam vissza.

-Jól áll a barna szín! Jól választottál!

-Köszönöm!

-Milyen az irodád?

-Nyugodt, csendes! Teljesen jó!

-Annak örülök!

-Akkor holnap Főnök! – nyitottam ki az ajtót majd elindultam az irodám felé.