-Hogy sikerült? – szólalt meg Steve amikor leszálltunk a gépről.

-Letagadom, hogy a rokonom! – rohantam le a lépcsőn majd bementem a bázisra.

-Nem is csodálom! – nézett végig az említett emberen majd követett engem.

-Undorító! És én még többször terveztem, hogy bemutatom neki Henry-t!

-Nem tudhattad!

-Dehogynem! Tudhattam volna! Telepatikusan többször is beszéltünk... Akkor is már részeg volt. Tudom, hogy magát hibáztatja, de ez már förtelmes!

-Mi az a csomag a pólója alatt?

-A hája!

-A mije? – döbbent le.

-Dagadt lett! Amint látod, Asgard hőn szeretett királya, alkoholista létére elhízott!

-Nagyon rosszul lehetett!

-Akkor sem az alkohol a megoldás!

-De megérthetnéd!

-Ezen nincs mit megérteni! Szétcsúszott! Lehetne egy családja! Ott voltam neki! Barátai is voltak! Volt lehetősége kibeszélni a bajait! – vettem le a táskámat majd a többiekhez értünk.

-Ne legyél hozzá ennyire szigorú!

-Nekem is annyira nehéz volt, mint neki! Ugyanazt veszítettem el, mint ő! Ugyanazt! De én kihasználtam a segítséget!

-Beszélj vele! Megérdemli, hogy tisztázzátok ezt! – veregette meg a vállam.

-Beszélhetnénk Brook? – állt meg mellettem Thor.

-Magatokra hagylak titeket! – ment el Steve majd Thor-ra együtt leültünk egy padra.

-Henry-nek hívják, ugye?

-Igen – válaszoltam.

-Nagyon szép neve van! És csak te...

-Együtt neveljük őt Tony-val és Pepper-rel. Én is segítek nekik, és ők is nekem.

-És hány éves?

-Öt.

-Van róla képed? – kérdezte mire elővettem a telefonomat és megnyitottam a galériát.

-Ez pont tegnap készült... – mutattam meg – Csináltam pitét és tiszta habos lett az arca!

-Cuki!

-Köszi!

-Nagyon helyes kisfiad van! – adta vissza a készüléket – Nagyon sajnálom!

-Én sajnálom! Kiakadtam! Alaptalanul...

-Nem! Volt hozzá okod! Nézz végig rajtam! Ideje volt, hogy valaki észhez térítsen!

-Gyere! Scott mindjárt kipróbálja az eszközt! – álltam fel majd odamentünk a többiekhez – Mi tart eddig? – kérdeztem.

-Még beállítanak dolgokat... – fordult felém Tony – Megnéznéd őket, légyszi?

-Már megyek is! - indultam el - Ez aztán az időutazós szerkó! – ámultam amikor beértem a szobába.

-Én is ezt mondtam az előbb, de nekem se válaszoltak! – állt mellém Rhodey miközben Bruce a Pym-részecskét próbálta berakni a helyére.

-Hé hé hé! – állította le őt Scott – Vigyázz! Vigyázz!

-Nagyon vigyázok! – nyugtatta őt a tudós.

-Persze, a bumfordi Hulk kezeddel!

-Óvatos vagyok!

-Ezek Pym-részecskék, oké? És mivel Hank Pym a csettintés óta már nem él, ennyink maradt! Ezzel kell beérnünk! Nem állítunk elő többet!

-Scott! – szóltam neki – Nyugi van!

-Bocsi! Majdnem mindenkinek jut belőle, de csak egy útra! Ennyi! Ennyi az összes! Plusz a két teszt út... – magyarázta majd el helyezte a részecskéket, de véletlenül ő nem volt óvatos és emiatt összezsugorodott majd vissza – Egy teszt út! – javította ki magát.

-Istenem! – mormogtam majd az ajtó felé fordultam, ahol Clint támaszkodott.

-Oké... Még nem állok készen rá! – jelentette ki mire Clint nyitotta a száját és nekem is felcsillant a szemem.

-Én igen! – fordultam felé mire rám néztek mindannyian – Bevállalom!

-Biztos jó ötlet ez? – fordult felém Bruce mire magabiztosan bólogattam – Ez lehet veszélyes is!

-Miért? A Ragnarök nem volt az? – vágtam vissza így Scott hálálkodva kikapcsolta a ruháját majd helyett cserélt velem.

-Én akartam menni Brook! – állt meg előttem Clint amikor a ruha már ráment a testemre.

-Nem csak te akarsz egyes dolgokat! Te mindenképpen visszautaznál a többiekkel míg én nem!

-Ez veszélyes is lehet!

-Nagyon is jól tudom, mivel én fejlesztettem ki ezt a nyamvadt időutazást! – hoztam fel mire helyeselt.

-De miattam nem lenne kár... Neked ott van a fiad! A húgod! Tony-ék!

-Clint, elég! Hagyd abba a magad ócsárlását és törődj bele, hogy amit tettél az rossz és azzal is helyre tudod tenni a rossz döntéseket, hogy félreállsz a frontvonalból és nem kockáztatod az életed, hogy miután a családod visszajön apa nélkül maradjon! – szúrtam le mire mindenki kidülledt szemmel néztek minket – Sajnálom! Nem úgy értettem!

-Semmi baj! Igazad volt! Mindenben! – adott igazat majd ki is ment a helységből.

-Brook, lehet, hogy az időugrás miatt egy kicsit kótyagos leszel, de ne törődj vele! – terelte a szót Bruce.

-Álljunk meg! – kérte Rhodey – Tisztázzunk valamit! Ha képesek vagyunk arra, hogy visszamenjünk az időben, akkor akár a csecsemő Thanos-t is... – gondolkodott majd mutatta a végét, hogy mit csinálna vele.

-Először is ez borzalmas! – ellenkeztem – Anyaként mondom, hogy ez egy szörnyű tett lenne!

-Ő Thanos!

-Másodszor pedig! Az idő nem így működik! A múlt megváltoztatása nincs hatással a jövőre!

-Vissza megyünk aztán megszerezzük a köveket Thanos előtt! – szólalt meg Scott – Így nem kerülnek hozzá! – tette hozzá mire Rhodey vele értett egyet – Probléma megoldva!

-Bingo! – mormogta Rhodey.

-Ez nem így működik!

-Én úgy tudom igen!

-Honnan veszed? Ezt hol hallottad? – kérdezte Bruce.

-Star Trek, Terminátor, Időzsaru, Időről-időre, Időcsavar, Valahol valamikor...

-Vissza a jelenbe! – vágott közbe Scott.

-Vissza a jelenbe! Bill és Ted zseniális kalandja! Ezt mondják az összes filmben, amiben időutazás van!

-Die hard! Ja nem! Az nem olyan... – javította ki magát Scott.

-Ez ismert tény!

-Nem tudom, miért hiszi ezt mindenki, de ez kamu! – jelentette ki Hulk.

-Gondolj bele! – kértem – Ha visszautazol a múltba, akkor máris a múlt lesz a jövőd! A korábbi jelenet, pedig a múlt lesz! Amire nem lehet hatásos a kialakult jövőd!

-Pontosan! – értett velem egyet Nebula amikor befejezte a ruhám beprogramozását.

-A Vissza a jövőbe egy rakás baromság? – hitetlenkedett Scott.

-Mehetünk! – mutatott előre a mellettem álló nő majd kiindultunk.

-Hohoho! – látott meg minket Tony – Arról volt szó, hogy Lang megy!

-Változott a terv! – vontam vállat.

-Nem! Ezt nem! Nem engedem Brook! – állt elém.

-Mennem kell!

-Miért?

-Mert mindenki az én ötletem miatt van itt és nem kockáztathatom Lang-et! Az én tervem, én is próbálom ki!

-És Henry?

-Lesz egy fiad is, ha nem sikerül!

-Brooklyn!

-Sikerülni fog! – toltam arrébb majd felmentem a gépezet tetejére.

-Jól van Brook! Készülj! – jelentette ki Bruce mire a sisak ráment a fejemre – Három, kettő, egy – kapcsolta be a gépet majd be is szívott a kvantum kapu. Össze-vissza áramlott a testem míg végül minden világos lett és lezuhantam az erdőbe.

-Mi a franc! – masszíroztam meg a hátam majd levettem a sisakomat.

Kisétáltam a fák közül mire megpillantottam egy pokrócot kosárral meg mindennel. Egyből felismertem a helyet. Ez volt Mark-kal az utolsó randink helyszíne. És pont ebben a pillanatban meghallottam a kuncogást. Hát persze! Ilyenkor találtuk meg a közelben lévő kis tavacskát és fürödtünk benne. Megragadtam Mark pulcsiját majd megszagoltam. Hirtelen a fejemre ment a sisak és visszaszívott az gépezet. Pillanatokkal később lihegve estem térdre már a saját időnkben.

-Brook! – ijedt meg Tony majd mindannyian felfutottak hozzám.

-Hé! Hé! Hé – nyugtatott meg Nat – Nézz rám! – fordította felé a fejemet – Jól vagy? – kérdezte miközben felhúzott a földről.

-Igen! – lihegtem – Működik! – szagoltam meg a pulcsit így újra éreztem Mark illatát – Működik!

-Ez az! – borult a nyakamban Tony – Hazahozzuk! – suttogta nekem.

-Mind a kettőjüket! – simogattam meg a hátát.

(...)

-Szóval a hogyan működik – elemezte Steve amikor a kövek megjelentek a panelen – Két kérdés maradt... A mikor és a hol! Itt szinte mindenkinek akadt már dolga legalább eggyel a végtelen kövek közül.

-Vagy fogalmazzunk úgy, hogy szinte mindenkit kinyírt egy, a végtelen kövek közül – helyesbített Tony.

-Engem nem! – ellenkezett Scott – De persze én azt sem tudom, hogy miről beszéltek!

-Akárhogy is, csak egyetlen egy útra elegendő Pym-részecskénk van! Brook és Pietro így sem tud jönni – jelentette ki Bruce – És a kövek rengeteg helyen megfordultak a történelem során!

-A mi dimenzióban – egészítettem ki – Úgyhogy nincs túl sok hely, ahová visszafordulhatunk!

-Meg kell válogatnunk a célpontokat! – folytatta Clint.

-Így van!

-Szóval! – tette zsebre a kezét Steve – Kezdjük az Aetherrel! Mit tudtok róla? – nézett rám és Thor-ra. Én felálltam, de Thor egy helyben ült.

-Bealudt? – kérdezte Nat.

-Dehogy! – ellenkeztem – Szerintem meghalt! – viccelődtem majd felálltam – Gyorsan elmondom, amíg nem eszmél! Legyetek vele türelmesek! Éppen most dehidratálódik... – mormogtam majd megjelent a mellettem lévő panelen a kő – Szóval! A valóság kő az Aetherben található... Az egy folyékony anyag, amit Asgardban rejtettek el és 2013-ban találták meg. Jane Foster volt...

-Mi van Jane-nel? – ébredt fel Thor.

-Mondd el amit tudsz az Aetherről! – veregettem meg a vállát mire levette a szemüvegét.

-Hol is kezdjem? Az Aether... Először is nem egy kő! Valaki az előbb kőnek nevezte! – mutatott Steve-re mire furcsán rám nézett. Legyintettem neki majd Thor-ra néztünk – Inkább egy olyan halálos trutymó, vagy mi... – cseppentett a szemébe – Úgyhogy ezt valakinek majd helyre kell raknia! Ne mondjuk, hogy kő! De mesélek egy érdekes sztorit! Az Aetherről... A nagypapámnak sok-sok évvel ezelőtt el kellett rejtenie a sötét tündérek elől... Huhh! – játszadozott – Azok nagyon parák! Szóval Jane egyszer – mondta mire megjelent a képe a panelen – Ohh! Itt van! Na szóval, Jane egy... Öööö... Régi szerelmem! Képzeljétek, egyszer beledugta a kezét egy sziklába és aztán az Aether bevette magát a testébe. Jane meg nagyon-nagyon beteg lett, úgyhogy muszáj volt Asgardba vinnem, vagyis a hazámba... Ott megpróbáltuk meggyógyítani... Akkoriban randizgattunk és otthon bemutattam Jane-t az anyámnak... Aki meghalt! És... Egyébként, Jane-nel már nem is járunk, úgyhogy... De leszarom! Van ilyen! Semmi se tart örökké! – folytatta mire mutattam neki, hogy hagyja abba, de nem vette a lapot – Ő az egyetlen, ami...

-Ülj le! – karoltam át.

-Még nem végeztem! Az egyetlen ami állandó az életben, az állandó változás!

-Szupi! – tapsolta meg Tony – Tojást ennél? – jött ő is mellé.

-Nem! Egy Bloody Mary-t kérek! De alkohol nélkül! Látnom kell Pöttöm Brook-ot! – jelentette ki majd visszaült a helyére.

-Ugye tudja, hogy fiad van? – suttogta Tony nekem.

-Persze, hogy tudja! – fordultam felé.

-Akkor...

-Az alkohol elvonás ilyen hatással van az agyára! Hagyjad!

-Te rokonod! – tudta le ennyivel.

-Ha az én rokonom, akkor gyakorlatilag a tiéd is...

-Nem! Csak a tiéd... – tudta le ennyivel.

-Mordály! – szóltam neki mire rám nézet – Mesélnél a hatalom kőről?

-Quill a hatalom kőről egy dolgot mondott... Morag – mesélte Mordály.

-Az egy ember? – kérdezte Bruce.

-Nem! – ellenkeztem – A Morag egy bolygó! Quill volt ember!

-Komoly? – értetlenkedett Lang – Egy bolygó... Mármint a világűrben?

-Ohh! Odanézzenek! – sétált oda Mordály – Olyan mint egy izgatott kutya kölyök! Érdekelne a világűr? Érdekel a világűr? Elviszlek én!

-Mordály! – szóltam le – Ő még új ebben!

-De most...

-Nem szívatjuk az újakat, ezt már megbeszéltük!

-Megölöd a mókát! – szidott le mire megdobtam egy pálcikával.

-Nebula! Thanos-on, Gamora-n és rajtad kívül senki se tudja, hogy hol van a lélek kő! Hallgatunk, ha készen állsz beszélni róla!

-Thanos a Vormiron találta meg a lélekkövet – mondta Nebula.

-Az meg miféle hely? – kérdezte Natasha.

-A halál birodalma – válaszoltam Nebula helyett, mivel láttam, hogy fárasztják őt az emberek – A világmindenség központjában. Hallottam róla történeteket Loki által...

-Thanos ott ölte meg a testvéremet! – tette hozzá Nebula mire mindenki ránézett.

-Passzolok! – mormogta Scott.

-Talán nem is baj! – motyogtam.

-Van az az idő köves pasi... – emlékezett vissza Natasha.

-Igen, Doctor Strange! – helyeselt Bruce.

-Ő pontosan milyen doki volt?

-Egy sebészbe oltott utcai mutatványos – szólt be Tony.

-Idegsebész volt! – válaszoltam – Ő lett volna többször is a sebészem, ha nem szól közbe az élet!

-Szép kérója volt New Yorkban! – jelentette ki Bruce.

-A Sullivan Streeten, ugye? – emlékezett vissza Tony.

-A Bleecker Streeten! – javítottam ki.

-Várjunk! – esett le Nat-nek – New Yorkban lakott?

-Igen, ezt mondom! Nem figyeltek rám? – akadt ki a nagybátyám.

-A Bleecker és a Sullivan sarkán – folytattam.

-Srácok! – ült fel Nat – Vissza tudunk úgy menni, hogy három kő is New Yorkba legyen!

-Na ne szívass már! – esett le Bruce-nak mire az egész társaságnak felcsillant a szeme.

-Jól van! – fordult felénk Steve – Megvan a terv! Hat kő, három csapat! Egy dobás!

-Rhodey, Nat, Clint és Nebula mennek az űrbe! – folytattam – New Yorkba Steve, Tony, Bruce, és Scott megy! Thor és Mordály megy Asgardba! Lehetőleg ne szúrjuk el! És maradjunk életbe! – tettem hozzá mire Tony hálásan biccentett. Mindenki egyből el is kezdett készülődni.

-Beszélhetünk? – szólalt meg mögülem Pietro.

-Miről? – fordultam felé.

-Eltelt öt év és semmi mondanivalód?

-Öt éve nem nagyon van életem mivel a húgom és a fiam körül forog nálam minden. Nincs semmi mondanivalóm...

-Én...

-Gyilkoltál! Megállás nélkül!

-Tudtál róla? – hajtotta le a fejét.

-Minden este elolvastam az újabb és újabb aktákat az eseteidről! Ahogy Clint-ét is! Mintha összebeszéltetek volna! Te gyilkoltál Németországban míg Clint az egész világon!

-Mind bűnözők voltak gyilkos esetekkel!

-Attól még nem érdemelték ezt!

-Nem érdemelték ezt? Komoly Brook?

-Nem vagy isten, hogy te csak emberi életek felett dönthess! Bűncselekményt hajtottál végre minden héten öt éven keresztül!

-Oh, szóval én vagyok a bűnöző? Nem te voltál az, aki miatt több száz ember meghalt lassan kilenc éve?

-Az teljesen más eset volt!

-Háromszázhuszonkilenc ember... Ennyien haltak akkor meg! Én öt éven keresztül minden héten egy embert gyilkoltam... Azaz ötször ötvenkettő, mennyi is az?

-Kétszázhatvan!

-Szóval hatvankilenc emberrel még mindig te állsz az élen!

-Az más helyzet volt!

-Miért volt más helyzet Brook?

-Mert én azért öltem meg azokat, mert meg akartak ölni milliárdokat a bolygón! Te csakis azért gyilkolsz, mert a hülye téveszméd azt mondja, hogy ezzel visszahozhatod Wanda-t és Lisa-t! Képzeld, nem vált be!

-Szóval most már én vagyok a rossz fiú?

-Igen Pietro Maximoff, nagyon is te vagy a rosszfiú! Mert gyilkolsz! Méghozzá élvezettel! – tettem hozzá mire kiakadt.

-Oh, nézzenek oda! Megszólalt a jóság mintaképe! Aki minden egyes dolgot csakis jól csinál és semmit se ront el! Elvesztettem a testvéremet és a szerelmemet! Szerinted mekkora trauma ért engem? – kérdezte már a dühtől pirosló fejjel.

-TÖBBET VESZTETTEM, MINT TE! – kiabáltam, hogy végre felfogja – MERT ELVESZTETTEM A NÉPEMET, A LEGJOBB BARÁTAIMAT, AKIKET SZINTE MÁR A NŐVÉREIMNEK TEKINTETTEM! ELVESZTETTEM AZT A GYEREKET, AKIBEN MEGLÁTTAM SAJÁT MAGAMAT ÉS ÉPPEN SEGÍTENI AKARTAM NEKI AZ ÉLET NEHÉZSÉGEIBEN! ELVESZTETTEM AZT AZ EMBERT, AKIRE APÁMKÉNT TEKINTETTEM! ÉS MEGHALT A VŐLEGÉNYEM! A GYEREKEM APJA! SZERINTED MELYIKÜNK VESZTETT TÖBBET? – robbant ki belőlem az egész mire vettem egy mély levegőt – Volt lehetőséged feldolgozni segítséggel együtt! De te nem kértél belőle és inkább elmentél! Ezzel nekem okozva hatalmas fájdalmat! – vallottam be majd kimentem. Egészen végig sétáltam a bázison mire Steve kijött a szobájából előttem.

-Bocsánat! – nézett rám – Eltaláltalak az ajtóval?

-Jól áll a pajzs! Régi szép idők!

-Neked is jól áll a fehér! – nézett végig a szerelésemen.

-Többször kéne fehéret hordanunk! – biccentettem majd tovább mentünk a gép felé így szépen lassan mindenki mögénk csatlakozott.

-Mióta tartozik a vezetőkhöz Brook? – motyogta Clint mögülem.

-Mióta egy isten féleség! – válaszolta Nat.

-Egy isten féleség? – lepődött meg – Brooklyn? Mióta?

-Öt éve – válaszoltam neki háttal amikor felmentünk Steve-vel a gépre. Megvártuk amíg mindenki felért majd Steve is felém fordult – Ja, hogy nekem kell szöveget mondanom? – esett le mire Rogers bólintott – Akkor... Huhh! Öt évvel ezelőtt – kezdtem - Sok minden odaveszett! Barátok, rokonok, a lelkünk egy darabja... De most mindent visszaszerezhetünk! A csapatotok ismert, a feladat ismert! A kövekért mentek és a többiekért! Egyetlen oda-vissza út... Nem hibázhattok! Nincs második esély! A legtöbben olyan helyre mennek, amit ismernek! A rátok leselkedő veszélyeket viszont nem! Legyetek résen! Vigyázzatok egymásra! Ez életünk nagy harca! És győzni fogunk! Bármi lesz is! Sok sikert! – jelentettem ki majd mindenki beállt a csapatához.

-Jó beszédet rittyentett! – ámuldozott Mordály.

-Ugye? – helyeselt Scott.

-Jól van! Hallottátok! – szólalt meg Tony majd odajött hozzám – Minden rendben lesz!

-Vigyázz magadra! – öleltem meg majd lementem az irányító panelhez. Megnyomtam amiket kellett majd felnéztem – Jeladók aktiválva!

-Sok sikert! – jött mellém Pietro mire mindenki lenézett ránk.

-Legyetek óvatosak! – biccentettem én is.

-Akkor hamarosan! – köszönt el Natasha mosolyogva mire aktiválódott a rendszer majd rájuk ment a maszk és beszívta őket a gép.

-Nem úgy akartam... – kezdte Pietro.

-Senki sem így akarta!

-Beszélnünk kéne...

-Nem! Mindent megbeszéltünk! Traumád volt! Én hagytalak elmenni, mert azt hittem, hogy ez jó hatással lesz rád, de mégsem és miattam öltél embereket! Szóval nem hatvankilenc emberrel vezetek. Hanem ötszáznyolcvankilenccel!

-Ez nem igaz!

-Dehogynem! Pietro, ez az én hibám! Nyugi! Kibírom! Azt is kibírtam, hogy a fél univerzum meghalt miattam, mert nem teljesítettem be a sorsomat! Ez mind az én hibám! – vontam vállat.

-Milyen sorsról beszélsz?

-Hogy hősies halállal fogom legyőzni az univerzum legnagyobb gonoszát. De nem haltam meg! És emiatt vagyunk most itt! De mindegy is! Jönnek is már vissza az emberek! – jelentettem ki mire megjelentek a gépen.

-Mindenki megvan? – kérdezte Bruce.

-Ez most tényleg bejött? – mosolygott Rhodey mire Clint letérdelt.

-Clint! Hol van Nat? – nézett rá Banner mire Clint nem bírt megszólalni.

-Istenem! – esett le a szituáció majd a lábaim összeroskadtak alattam. Egyből kitört belőlem a sírás – Meghalt! – szipogtam.

(...)

-Volt családja? – kérdezte Tony.

-Igen... – válaszolt Steve.

-Mi! – tettem hozzá miközben Rogers átkarolt engem.

-Tessék? – akadt ki Thor.

-Hahh? – fordult felé Tony.

-Mit csinálsz?

-Feltettem egy kérdést!

-Úgy teszel mintha Nat halott lenne! Mégis miért? Nálunk vannak a kövek, igaz? És hogyha nálunk vannak vissza tudjuk őt hozni! Ne idegesítsetek már! Mi vagyunk a Bosszúállók!

-Ne idegesítsünk? – néztem rá – Ne idegesítsünk? – álltam fel – Az idegesít fel téged, hogy gyászoljuk az egyik társunkat? Tudod mi nem az alkoholt választottuk a rohadt társunknak a gyászban! – emeltem fel a hangom mire meglepődött – Nat volt a csapat lelke! Csak mi voltunk neki és most miattunk fel is áldozta magát! Nem tudod átérezni, mert soha se tettél ilyet! Inkább fogd be a rohadt szádat, amíg ki nem jött belőled az utolsó csepp alkohol is! – jelentettem ki mire Tony visszafogott nehogy megtámadjam őt.

-Nem fog menni! – helyeselt Clint – Nem lehet visszacsinálni! Nem lehet!

-Ne haragudj már! – kuncogott Thor Clint felé – Nem azért! Te nagyrészt földi lény vagy és most űrmágiáról van szó! A nem lehet végérvényesen hangzik, nem?

-Igen... Igen, tudom, hogy én ehhez kevés vagyok! De Nat akkor sincs itt!

-Nincs! – szállt be Tony – Épp ezt mondom...

-Ez az! Nem lehet visszacsinálni! Legalábbis ezt állította az a vörös lebegő fazon! Menj és beszélj vele te, oké? Fogjad a pörölyöd! Repülj oda és beszélj vele te! Helyettem halt meg! Feláldozta magát azért a rohadt kőért! Az életét adta! – mondta mire Bruce megragadta a padot és elhajította a tó felé.

-Soha nem jön vissza! – fordult felénk Bruce – Ne legyen hiába való a halála! Tegyünk róla!

-Teszünk! – állt fel Steve majd elindultak befele. Ott maradtam még Clint-tel egy kicsit, hogy bíztassam. Átkaroltam majd a vállára döntöttem a fejem. Meg is fogta a kezem, hogy megköszönje gesztust, így fellélegeztem.

-Srácok! – szólalt meg Thor – Én...

-Sajnálod? – kérdeztem – Ezt akartad mondani?

-Igen!

-Jó! Mert te ehhez nem értesz semmit! Nem szeretted annyira Nat-et, mint én vagy Clint! Nekünk kell elmondani a gyerekeinknek, hogy a kedvenc nénikéjük nem él többé! Erre varrj gombot drága rokon! Űrmágiáról akarsz beszélni? Jó, rendben! Én értek is hozzá, jobban, mint te! Emlékszel, Loki volt a keresztapám! Ameddig én azt mondom, hogy lehetetlen, addig az úgy is van! – nyeltem egy nagyot majd átkarolva Clint-et beindultunk. Nyugodtan sétáltunk befelé. Egész végig átkarolt Clint-et, mert átéreztem a fájdalmát, de abban a pillanatban én voltam az erősebbik kettőnk közül – Hogy állunk? – mentem be a terembe.

-Jól van! Kész a kesztyű! – vizsgálta meg Tony és Mordály – Most már csak az a kérdés, hogy ki fog vele csettinteni...

-Majd én! – indult el Thor egyből amikor beért a szobába.

-Micsoda? – lepődött meg Tony.

-Semmi gond! Majd vállalom...

-Álljál le! – álltam be elé, hogy ne mehessen a kesztyűhöz.

-Thor! Várjunk! – nyugtatta Steve – Jó? Még nem döntöttük el, hogy ki vegye fel!

-Ohh, bocs! Ölbe tett kézzel várunk a megfelelő pillanatra? – nézett rá és rám.

-Legalább dumáljuk meg! – ajánlotta fel Scott.

-Figyeljetek! Azzal, hogy csak bámuljuk ezt az izét, nem hozzuk vissza a többieket! Én vagyok a legerősebb Bosszúálló, úgyhogy ez az én feladatom! Meg az én kötelességem...

-Igazad van haver! – sétált mellé Tony – De most nem ez a lényeg!

-Ne! Ne... Ne vágj közbe!

-Mi lenne, ha...

-Hallgass! Légyszi! Hadd csináljam én! Hadd tegyek valami jót, ami helyes...

-Figyelj! A kesztyű energiája képes lenne elpusztítani egy egész kontinenst! Hidd el, neked ez most sok!

-Haver, mit gondolsz? Mi áramlik az ereimben jelenleg is?

-Whiskey? – kérdezte Rhodey.

-Legalább nem én mondtam ki! – mormogtam.

-Villámok! – helyesbített.

-Igen! – helyeselt Tony.

-Villámok!

-A villámokkal nem sokra mész! – szólalt meg Bruce – Én csinálom! Láttátok, hogy mit műveltek a kövek Thanos-szal! Majdnem megölték... Egyikőtök sem élné túl!

-Jelen esetben Thor-nak meg nekem nagyobb túlélési esélyünk van – gondolkodtam – Hiszen istenek vagyunk... Én csettintek!

-Az ki van zárva! – fordult felém a bácsikám.

-Miért? Inkább hagynád, hogy Thor csinálja? Neki van utánam a legtöbb esélye a túléléshez! Vagy esetleg annyira biztos vagy benne, hogy Bruce túlélné?

-Nem tudjuk! De főleg gamma sugárzást bocsát ki... Mintha erre születtem volna! – fogta meg a kesztyűt Banner.

-Én csinálom! – vettem ki a kezéből.

-Add csak ide! – tépte ki a kezemből Tony – Nem fogod te csinálni, mivel otthon vár téged a fiad!

-Attól még nekem van több esélyem!

-Nekem ebből elegem van! – fogta meg Thor a kesztyűt.

-Meg se próbáld! – állítottam meg az erőm segítségével, így nem bírt mozdulni.

-Essünk túl rajta! – húzta fel Bruce a kesztyűt mire az erő kihatott az egész testére.

-P.É.N.T.E.K. légy oly szíves és aktiváló a lezárási protokollt! – kérte Tony.

-Igen, főnök! – engedelmeskedett mire mindenhol bezárultak a nyílások.

-Mindenki hazajön! – mormogta Bruce. Mivel megérezte a hatalmas energiát, így összerogyott a fájdalom miatt. A kövek ereje szét égette a jobb karját és szegény Banner csak szenvedni tudott.

-Vedd le! – parancsolta Thor – Vedd le!

-Várj! – emeltem fel a kezem – Bruce! Jól vagy?

-Szólalj meg Banner! – kérte a mellettem álló Tony.

-Jól vagyok! – lihegte – Jól vagyok! – bólintott majd nagy nehezen felemelte a kezét és csettintett. Utána elernyedt mind a két karja majd eldőlve leesett róla a kesztyű.

-Bruce! – guggoltam le hozzá.

-Ne mozgásuk! – mondta Stark majd lejegeltem a karját.

-Bejött? – nézett rám miután megfogta a kezem.

-Még nem tudjuk, de semmi baj! – nyugtatta Thor.

-Jól vagy pajti? – kérdeztem.

-Egyre jobban!

-Hála istennek! – örvendeztem mire valami az égen árnyékot vetett ránk. Felnéztem és megláttam az űrhajót – A kurva életbe! – panaszkodtam mire szétbombázták a bázist. A robbanástól elrepültem a többiektől majd lezuhantam a lyukon a padlón.

(...)

-Tony! – riadtam fel, de nem történt semmi – Auch! – kaptam a hátamhoz majd felálltam és elindultam kifelé. Vagyis próbáltam megtalálni a kifelé utat. Nyúltam a fülesemhez, de a gépezet nem volt benne a fülembe, így az utolsó esélyem is elbukott – Akkor csak felfelé! – tudtam le ennyivel majd az erőmet használva átrepültem a törmelékeken és kijutottam a levegőre. Leszálltam a földre majd körülnéztem – Istenem! – láttam meg a romokat – Tony! – térdeltem le hozzá, de eszméletlen volt.

-Annyi éven át hódítottam – kezdte Thanos – Pusztítottam... Gyilkoltam... De sose volt személyes ügy! Viszont most bevallom... Azt, amit tenni fogok a ti makacs, bosszantó bolygótokkal, élvezni fogom! Méghozzá piszkosul! – fejezte be mire megjelent mögötte a hadserege, a Fekete Renddel, a szimbiótokkal, és a chiturikkal együtt. Tony-t, Thor-t és Steve-t egy vízburokba tettem, hogy gyorsan meggyógyuljanak, majd Thanos felé fordultam.

-Amíg egyetlen egy ember is kiáll ellened, nem győzhetsz! – jelentettem ki.

-Egy szimbiót is le tud győzni!

-2012-ben sem sikerült! És tizenegy év alatt azért sokat fejlődtem! – emeltem fel a kezem míg a bal kezemen tűz, a jobb kezemen víz jelent meg. Felemeltem mind a két karomat, így a mjölnir és a vihartörő is hozzám repült. És persze végül lecsuktam a szemem és beszívva a rengeteg vizet óriásira nőttem. Lenéztem Thanos-ra, aki nem hitt a szemének – Azt mondta a jövőbeli éned, hogy egy szörny lakozik bennem... Derítsük ki, hogy igaza van-e! – húztam mosolyra a számat.