-Tony! - futottam oda Stevevel a hajóhoz.

-Brook! - látott meg a nagybátyám - Azt hittem...

-Semmi baj! Gyere! - karoltuk át Stevevel majd beindultunk.

-Thanos lenyomott! - újságolta.

-Engem is! - helyeselt Steve.

-Mindannyiunkat... - tettem hozzá.

-Meghalt a kölyök! - jelentette ki mikor megálltunk.

-Ahogy Mark is... Együtt szúrtuk el! - mondtam mire hol rám, hol Stevere nézett Tony.

-És öhm... - kezdte mire Pepper hozzánk jött - Oh te jó... - látta meg őt.

-Istenem! - ölelte meg a nő férjét.

-Szia!

-Oh! Istenem! - engedte el mire Tony megpuszilta őt.

-Semmi baj! - nyugtatta majd bementünk a bázisra.

Bementünk a tárgyalóba majd leültettük Tonyt. Bruce hozott infúziót és egy kerekes széket. Amint elhelyezte felkaptam az ölembe a nagybátyjámat majd rátettem a székre.

-Ez megalázó számomra! - panaszkodott.

-Lehetne ennél rosszabb is! Le vagy gyengülve!

-Vázoljátok, hogy mi van! - parancsolta Tony miután végeztem az infúzióval, amit a karjába raktam.

-Thanos huszonhárom napja járt a Földön - kezdte Rhodey mire megjelentek az elhunyt hősök.

-A kormányok mindenhol széthullottak... - folytatta Natasha - Azok akik megmaradtak, népszámlálást tartanak és úgy tűnik Thanos azt tette... Pontosan azt tette, amit ígért! Vagyis kiirtotta... Kiirtotta a felét az összes élőlénynek!

-Hol van most, ha? - nézett körbe Tony.

-Nem tudjuk! - válaszolta Steve - Egyszer csak megnyitott egy kaput és eltűnt...

-Neki mi baja van? - mutatott ki Thorra.

-Ki van akadva... - meséltem - Úgy érzi elszúrta...

-Amiben igaza is van, de ezt itt elég sokan elmondhatjuk, nem igaz? - szólalt meg Mordály mire Tonynak leesett az álla.

-Egészen eddig tökre azt hittem, hogy csak egy plüss maci vagy! - ámuldozott a nagybátyám.

-És ha igen? - hülyéskedett Mordály.

-Most már kábé három hete keressük Thanost - tértem vissza a lényegre - Űrradarral meg műholdakkal, de semmi... Te harcoltál vele!

-Ezt ki mondta? - nézett rám Tony - Tévedés! Nem! Laposra vert egy bolygóval! A mi Houdinink meg tálcán kínálta neki a cuccot! Nem volt harc mert...

-Értem!

-Legyőzhetetlen!

-Van, amin elindulhatunk? Mondjuk koordináták? Bármi? - kérdeztem mire ellenkezett.

-Pár éve előre láttam ezt! Egy látomásban, de nem hittem el! Azt hittem, hogy csak egy álom!

-Tony, szükségem van rád! - állt fel Steve.

-Nekem meg rád volt! - vágott vissza - Mármint múlt időben! És ez üti azt, hogy neked mi kell! Elkéstél! Bocsesz! Nekem - lökte félre a tányért majd felállt - Egy borotva kell! És rémlik, mintha mondtam volna, hogy ne... - kezdte amikor kivette az infúziót a karjából.

-Tony, Tony, Tony! - szólt neki Rhodey.

-Vagyis az embereknek egyetlen dolog kell, még pedig egy világ köré emelt pajzs! Emlékeztek? Akár korlátozza a hőn szeretett szabadságunkat, akár nem... Nem így volt? - nézett már dühösen körbe.

-De nem igazán jött be, igaz? - kérdezte Steve.

-Mondtam, hogy végünk lesz! Erre te - fordult Steve felé - Együtt lesz végünk, Tony! Most Kapitány, végünk van! És nem voltál ott! Bár, mi ebben vagyunk jók! Reagálunk az eseményekre! Mi vagyunk a Bosszúállók! Bosszúban vagyunk jók és nem a megelőzésben! - nézett az őt lefogó Rhodeyra.

-Csillapodj! - nyugtatta le.

-Ugye?

-Megértettük, most ülj le!

-Rendben! Csak... Csak még valami!

-Kérlek ülj le!

-A csajban van spiritusz! - mutatott Carolra - Jól jön a vérfrissítés! Már ránk fér! - tört ki Rhodey védelméből - Nem szolgálatok semmivel Kapitány! - jött felénk - Se koordinátákkal, se nyomokkal, se stratégiával, se opciókkal! Nincs semmi! Nuku! Nem bízom benned! Hazug! - mondta ki végül mire féloldalasan Steve elé álltam védelemből. Tony letépte a mellkasáról a reaktort majd Steve kezébe nyomta - Tessék, fogjad! Ha megvan Thanos tedd magadra! És bújj el! - parancsolta mire összeesett. Gyorsan ugrottam érte így időbe elkaptam.

-Tony! - szóltam neki mire a többiek körénk gyűltek.

-Semmi vész! Csak... - kezdte mire hátracsuklott a feje és elájult.

-Legyengült a szervezete! - álltam fel - Gondolom a szíve nem bírja ezt... - hajtottam le fejem.

-Gyere Brook! - karolt át Bruce - Tegyük fel egy infúzióra! - tolt a gyengélkedőbe.

-Szólok addig Peppernek! - sétált el mellettünk Rhodey.

-Köszi! - pillantottam rá majd beléptünk Bannerrel a helyiségbe - Nyugi Tony! - fektettem el az ágyon - Minden rendben lesz! - fogtam meg a kezét majd Pepper átkarolt engem.

-Minden rendben vele? - kérdezte Rhodey.

-Persze! - helyeselt Bruce amikor felkötötte az infúziót majd bekapcsolta a monitort - Sok dolog érte most és ez rengeteg volt a szívének! Ennyi... - válaszolt mire hirtelen hányingerem lett és a számhoz kaptam - Brook? Baj van?

-Biztos csak a savam! - tudtam le ennyivel majd kiöntöttem magamnak egy pohár vizet - Sokkal jobb! Menjünk a többiekhez! - fordultam Rhodey felé.

-Bruce benyugtatózta úgyhogy estig ki lesz ütve... - mondta Rhodey mikor kimentünk a szobából.

-Vigyázzatok rá! - mondta Carol - Majd hozok neki Xori elixírt! - indult ki.

-Hová mész? - kérdeztem.

-Megölöm Thanost! - jelentette ki mire összenéztünk a többiekkel és követtük.

-Várj! Mi itt együtt szoktunk dolgozni és már így is megzuhant a csapategység! - kezdtem mire megfordult - Világos, hogy az űr a te tereped, de ez a mi harcunk is!

-Tudod egyáltalán, hogy hol van? - szólalt meg hátulról Rhodey.

-Tudom ki tudhatja! - válaszolt mire a kék csaj megállt előttünk.

-Ne fáradj! Megmondom én, hogy hol van Thanos!

-A legjobb! A mostoha lánya legalább velünk van! - mormogtam mire elindultunk vissza a tárgyalóba - Hallgatunk Nebula!

-Sok időt töltött azzal, hogy tökéletesítsen - mesélte - Munka közben másról sem beszélt csak a nagy tervéről! Még nem rakott össze, de már szolgálni akartam... Fagadtam... Fagadtam hova megyünk ha sikerül a terv. Mindig ugyanazt felelte! "A kertbe!"

-De cuki! - jegyezte meg Rhodey - Tervezgette a nyugdíjas éveit...

-Tehát hol van? - kérdezte Steve mire megjelent a térkép.

-Thanos csettintése után a Földről egy bazi nagy energia löket indult meg, amit univerzum szerte érzékeltek - magyarázta Mordály - Még nem volt példa hasonlóra! De aztán tegnap előtt - kezdte mire a térkép egy másik bolygóra ugrott - Ezen a bolygón igen!

-Ott van Thanos! - nézett fel Nebula.

-Megint használta a köveket! - néztem meg.

-Ácsi, ácsi - állított le minket Banner - Mi labdába se rúgnánk vele szemben!

-Nála vannak a kövek úgyhogy... - mondta Rhodey mire Carol közbe vágott.

-Menjünk oda! A kövekkel mindenkit visszahozunk!

-Ilyen egyszerű lenne? - kérdezte Bruce.

-Igen! - helyeselt Steve - Ilyen egyszerű!

-Hacsak egy szemernyi esély van rá, hogy vissza csináljuk, tartozunk annyival a többieknek, hogy meg próbáljuk! - jelentette ki Nat.

-Hogy ha belevágunk, honnan tudjuk, hogy ezúttal másképp végződik a dolog, mint a múltkor? - nézett körbe Banner.

-Mert a múltkor én még nem voltam itt! - szólt közbe Carol.

-Figyu, új csaj! - fordult felé Rhodey - Közülünk mindenkinek vannak szuperképességei! És bocs a kérdésért, de hol a fenébe voltál eddig?

-Van még egy csomó bolygó az univerzumban! Ahol sajnos ti nem voltatok ott... - vágott vissza mire Thor felállt mellőlem és nekem adta a szendvicsét. Én is követtem őt majd megálltunk Carol előtt. Thor felemelte a kezét majd hívta a vihartörőt. Megfogtam majd átadtam neki.

-Bírom a csajt! - néztünk egymásra miközben egyszerre mondtuk ezt.

-Kapjuk el azt a rohadékot! - parancsolta Steve mire mindenki elkezdett készülődni csak én lepődtem meg.

-Szóval te most már használsz trágár szavakat? - mentem mellé.

-Most mi van? Fejlődök...

-Ezzel inkább ne fejlődjél! - veregettem meg a vállát majd kimentem én is a szobámba.

Gyorsan levettem a ruháimat majd felkaptam a régi Bosszúállós egyenruhámat. A botokat elhelyeztem a helyükre majd a jogart és a kardomat is elraktam. Megforgattam a karomon a karkötőmet majd a megszorítottam a nyakláncom medálját, ami a Marktól kapott eljegyzési gyűrű volt. Felkötöttem a hajam majd vettem egy mély levegőt. Elmotyogtam egy imát majd kiléptem az ajtón. Steve is pont akkor jött ki a mellettem lévő szobából, így egymásra néztünk. Egyszerre becsuktuk az ajtót majd szemeztünk.

-Ha ennek vége... - kezdtem.

-Mindannyian visszakerültem és megtartjuk az esküvőt!

-Éppen azt akartam mondani, hogy nem biztos, hogy lesz esküvő!

-Miért?

-Thanos óta naponta rosszul vagyok! Érzem, hogy valami szétmar engem belülről! Utánanéztem, hogy mi is vagyok valójában... És ha Lokinak igaza volt, és én az vagyok, amit ő mondott, akkor a sorsom az, hogy megmentsem az univerzumot! Ez a végső csata az életemben! Az jósolták a rúnák, hogy egy hatalmas gonosz erőkkel bíró egyén fog engem megölni. Én azt hittem, hogy ez a Ragnarök lesz! De azt sértetlenül megúsztam...

-Azt hiszed, hogy Thanos az?

-Ki más ha nem ő?

-És tudhatjuk, hogy mik ezek a rosszullétek?

-Nem... Iszok egy pohár vizet és már jól vagyok!

-Elmondtad valakinek?

-Nem!

-Gondolom most nem akarsz hallani egy hegyi beszédet!

-Tényleg nem! Kezdek rosszul lenni azoktól! Túl sokat mondtam én is és emiatt nem bírom már!

-Nem fogsz meghalni! Teszünk róla mindannyian!

-De ha ez a sorsom?

-A sorsodat csak te magad irányíthatod!

-Tartozom ennyivel a halottaknak, hogy megbosszuljam őket!

-A családodnak tartozol azzal, hogy tovább színesíted az életüket!

-Megbeszéltük! - emeltem fel a kezem majd elhajolt tőle. Megszorította az öklöm majd magához húzott egy ölelésre.

(...)

-Tisztázzuk! - fordult hátra Mordály miután kiléptünk az atmoszférából - Ki nem járt még közületek az űrben? - kérdezte mire Natasha Rhodey és Steve felemelték a kezüket.

-Miért? - suttogta Rhodey mire kuncogtam.

-Nehogy telerókázzátok az űrhajót! - fenyegette meg őket majd rám nézett - Biztos, hogy jó helyen vagy a lépcsőn Brook?

-Nincs több szék szóval, maradt ez! - vontam vállat mire Thor el kezdte kicsatolni az övét - Meg ne mozdulj! - emeltem fel a kezem - Ott maradsz, mert te leszel az első, aki itt vergődne! - mondtam mire a többiek röhögtek mellettem.

-Ez csúnya volt! - jegyezte meg.

-Tudok ennél csúnyábbat is kedves rokon! - kacsintottam rá majd elindultunk.

-Rokon? - csodálkoztak a többiek.

-Mivel Loki a keresztapám, így úgymond van rokoni alap számunkra és ki tudja, hogy még milyen kötelékek kötnek minket össze a méltóságunk miatt... Megbeszéltük, hogy konkrétan rokonok vagyunk!

-Mindent értek! - mondta szarkasztikusan Nat.

-Ugrásra készülj! - szólt Nebula - Három, kettő, egy - számolt vissza mire mind a hárman hátravetőttek a sebességtől.

Én kuncogva néztem őket majd megfogtam Steve és Natasha kezét. Steve csak gyengéden rákulcsolta ujjait, de Natasha konkrétan majdnem eltörte a csontjaimat. Miután megérkeztünk mindenki kifújta a benne maradt levegőt. Carol felállt majd én leültem a helyére.

-Megyek, felderítem a terepet - repült el a bolygóhoz.

A többiek felálltak így egyedül maradtam. Natasha megtámaszkodott a székemen majd meglökte a vállam. Ránéztem egy olyan "most mi a franc bajod van?" arccal mire Stevere biccentett. Komolyan nézte mellettünk a régi iránytűjét. Vagyis inkább a benne lévő képet Peggy néniről. Lecsukta majd felnézett ránk.

-Sikerülni fog Steve! - mondta Natasha.

-Na ná, hogy fog! - helyeselt - Mert nem tudom, hogy mit csinálok ha mégsem!

-Se műholdak - jött vissza Carol - Se űrhajók, se katonák, se bármilyen légvédelmi egység! Csak ő van itt!

-És ez elég is! - biccentett Nebula.

-Hé! - húztam hátrébb Stevet - Mi volt ez a jelenet, amit levágtál?

-Semmi! Amit érzek!

-Ekkora a baj? - kérdeztem mire vett egy mély levegőt - Mindenki rám koncentrált mivel teljesen szét voltam törve, de rád senki se gondolt, hogy esetleg valami bajod lenne!

-Jól vagyok!

-Nem úgy tűnik... Akármennyire is nem vártuk ezt, mind a kettőnket neveztek Amerika Kapitánynak! Vannak közös dolgaink! Ezért ha bármi baj van, Natashan kívül rám is számíthatsz!

-Tudom! Essünk túl ezen!

-Steve...

-Jól vagyok! Fejezzük be a küldetést!

-Ahogy akarod!

(...)

-Biztos, hogy lefogták? - kérdezte Nat félve.

-Pont ezért megyek én legelőször be! - mentem fel a lépcsőn majd követtek engem.

Odamentünk Thanos mellé majd Mordályra néztem, aki éppen a kesztyűnél volt. Megfordította majd felemelte a szemét és rám pillantott ijedtében.

-Jaj ne! - jött ki belőle.

-Hol vannak? - léptem Thanos elé.

-Válaszolj a kérdésre! - szorított a nyakánál Danvers.

-Helyrebillentettem az univerzumot! - emlékezett vissza - Aztán nem vettem hasznát a köveknek! Csak megbabonáztak!

-Tömegeket gyilkolták le! - dobta arrébb őt Bruce.

-Legyetek hálásak!

-Hol találjuk a köveket? - nézett fel Natasha.

-Sehol! Atomjaikra hullottak!

-Tegnap előtt használtad őket! - hozta fel Bruce mire nekem leesett az egész.

-Arra, hogy önmagukkal semmisítsem meg őket! Kis híján belehaltam... De bevégeztem a munkát! Ezen sose változtattok! Én vagyok a végzetetek!

-Fésüljük át a környéket, mert... Mert tuti, hogy hazudik! - ellenkezett Rhodey.

-Sok mindent lehet rá mondani! - szólalt meg Nebula - De azt nem, hogy hazug lenne!

-Köszönöm lányom! - fordult felé - Lehet, hogy túl szigorú voltam veled - mondta mire Thor felemelte a fegyverét.

-Thor ne! - ugrottam a nyakára, hogy megakadályozzam, de addigra már levágta a fejét.

-Mit tettél? - kérdezte Mordály tőle mikor leszálltam róla.

-Most a fejére céloztam! - jegyezte meg majd kiment.

-Álljál csak még! - követtem mire csak sétált tovább - Thor! Azt mondtam, hogy állj meg! - dobtam a lába elé a karom mire megtorpant - Mi volt ez? - álltam vele szembe.

-Amint mondtam! Fejre mentem!

-És azt hiszed, hogy ennyivel lerendezted? Lehet, hogy tudott volna még valamit mondani a kövekről! Lehet, hogy lett volna még esélyünk, hogy mindenkit visszahozzunk!

-Azt hiszed, hogy miattam lett elcseszve a terv?

-Konkrétan igen!

-Hát nem! - emelte fel a hangját majd közelebb lépett hozzám - Te is nagyon jól ismered a köveket és a képességeiket! Nem lehet újraéleszteni őket! Nincs több! Vége! Thanos tönkretett mindent! Felfogtad? Vagy mondjam el lassabban, hogy felfogd?

-Én nem adom fel! Biztos vagyok benne, hogy van még esély visszahozni...

-Kit? A fél univerzumot? Vagy talán Lokit? Markot? Tedd túl magad rajta és törődj bele! - került ki.

-Nem végeztem! - ragadtam meg a kezét majd visszarántottam.

-Lehet, hogy te is méltó vagy, de attól még nem legyen akkora az arcod, hogy szembeszállj velem!

-Ha észhez kell, hogy térítselek hát legyen!

-Lépj tovább! Többet úgysem tehetsz! - rántotta ki a kezét a tenyerem közül.

-Thor, Odin fia! - fordultam felé mire dühösen rám nézett - Egy undorító, makacs, bosszantó kisfiú veszett el benned!

-Ég veled, kedves rokon! Szeretettel várlak majd nálam! - vett mély levegőt majd felemelve a vihartörőt eltűnt. Összerogytak a lábaim majd néztem Thor helyét. Megragadtam a nyakláncomat majd a gyűrűt forgatva elkezdtem sírni.

Újra rám tört a rosszullét, így gyorsan felpattantam majd a bokorhoz hajoltam és kihánytam azt, ami bennem volt. Köhögtem párat majd megtörölve a számat visszaindultam a többiekhez. Ahogy visszamentem a kunyhó felé észrevettem egy kezdetleges naptárat. Kidülledt a szemem a dátum láttán majd a számhoz kaptam.

-Minden rendben Brook? - karolt át Natasha.

-Persze! - eszméltem fel majd elindultunk a hajó felé.

(...)

-Felébredt? - léptem be a kórterembe.

-Még nem! - ellenkezett Pepper - Túl gyenge a szíve! - magyarázta majd odaléptem Tonyhoz és a kezemet a mellkasa fölé tettem. Elkezdett valami fehér fény keletkezni a tenyeremen és a következő pillanatban Tony fel is ébredt és már nagyon jól nézett ki.

-Brook! - húzott magához majd megpuszilt.

-Sikertelen volt a küldetés... - ültem vissza miután Pepper is csatlakozott hozzánk.

-Annyira sajnálom Kicsim!

-Én is! Főleg azt, hogy apa nélkül kell, hogy felnevelkedjen a gyerekem!

-A mid? - lepődtek meg mind a ketten.

-Terhes vagyok... - hajtottam le a fejem - Miután visszatértünk gyorsan csináltam egy tesztet. Pozitív lett!

-Nagyszülők lettünk! - emésztgette Tony.

-Nem csak úgy bővül a családunk! - szólalt meg Pepper - Brooknak már elmondtam, de neked nem tudtam! Én is terhes vagyok!

-Szuper! - ámult Tony - Natasha esetleg nem az? - hozta fel mire elröhögtük magunkat - Nagyon örülök meg minden, de ezt fel kell dolgoznom!

-Lesz rá hét hónapod! - mondta Pep.

-Nekem nyolc van vissza! - folytattam.

-Csodás! Na gyertek ide! - ölelt át minket - Nagyon aggódtam, hogy nem élitek túl ezt!

-Mi is aggódtunk miattad! - fúrtam az arcomat a vállába majd kitört belőlem a sírás.

-Semmi baj