Hirtelen megremegett a föld majd a harctér közepére belecsapott a szivárvány-híd. Kirepült belőle egy fegyver, ami körbement, hogy elpusztítsa a lényeket. Amikor felém repült, én megfogtam majd a híd mellé mentem, ahonnan Thor és Lisa kilépett két új taggal.

-Ugye nem maradtunk le az esküvőről? - kuncogott Lisa.

-Késtetek! - adtam vissza a fegyvert.

-Mintha nem boldogultál volna nélkülünk! - szólt be.

-Thanos ott keresztbe tett, ahol csak tudott... - magyarázta Thor.

-Elmentetek Nidavellirbe? - biccentettem a fegyverre.

-Újra kellett élesztenem a csillagot! És majdnem meghaltam miközben tartottam a gépezetet... - vont vállat Lisa.

-Te? Egy csillagtól? Most csak szívatsz, ugye? Csak erősebb lettél tőle!

-Hol van a lábadról a gépezet?

-Fölösleges... Meggyógyítottam magam!

-Örülök ennek!

-Neve? - mutatok a Thor kezében lévő dologra.

-Vihartörő! - válaszolt.

-Menő! - bólogattam majd vállba vertem.

-Auch!

-Megijesztettetek! Azt hittem, hogy ti is meghaltatok! Hol van Loki? Ő már harcol? - néztem körbe mire mind a ketten lehajtották a fejüket - Hol van Loki? - ismételtem magam.

-Brook! - kezdte Lisa - Tudom, hogy különleges kapcsolatot ápoltatok és, hogy ő volt a keresztapád, de...

-Loki a Valhallában van! - tért a lényegre mire a számhoz kaptam és a szemem elkezdett több vizet termelni a kelleténél.

-Meghalt! - rogyott össze alattam a lábam majd kitört belőlem a sírás.

-Minden rendben? - ért hozzánk Mark - Brook! - húzott fel - Mi történt? - kérdezte mire Thor és Lisa el is mentek.

-Meghalt...

-Ki?

-Loki...

-És ez biztos?

-Igen! - töröltem le a könnyemet majd hátrébb léptem - Ezt még megkeserülik! - mondtam már eltorzult hangon - Hát öljük meg őket! - futottam vissza a lényekhez.

Beugrottam egy lyukba majd pörögtem egyet a kardomat kiemelve. Sorra közelítettek meg, de én csak pörögtem és pörögtem. Valószínű volt, hogy valamikor el fogok szédülni, így abba kellet hagynom majd elkezdtem szurkálni. Viszont több lény rám ugrott és letepertek. Nyúltam a kardomért, de azt elrúgták valahova. Próbáltam vergődni és így megláttam a kard nyelét. Elkezdtem arra mászni és nyúltam érte. Ahogy néztem a tenyeremen megjelentek apró sárgás szikrák, ahogy a kardnyelen is. A fegyver egyre közelebb jött majd amikor megragadtam egy robbanással elrepítettem a lényeket. Felugrottam majd a kardot a földbe szúrtam és a közelbe lévő szimbiótok földre kerültek.

-Állj! - parancsolta Proxima mire felé fordultam és megláttam Markot a karjai között - Vagy a fiúnak lőttek!

-Sajnálom Brook! - mormogta Mark - Nekem nem megy annyira ez, mint neked! - nézett a szemembe mire az űrlény a torkához emelte a pengéjét.

-Engedd el! - parancsoltam mélyen beszívva a levegőt.

-És ha nem?

-Te akartad! - csuktam le a szemem majd felemelve a kezem a patakból a víz odajött hozzám és egy burkot képzett körém. Pillanatokkal később egyre nagyobb és nagyobb lettem majd végül kitörtem a burokból. Legyintéssel elrepítettem a lányt Marktól majd a vőlegényem rám nézett.

-Ez nagyon állat! - jött ki belőle - Nagyon menő menyasszonyom van! - tudta le majd villámokkal együtt tovább ment.

Megint volt egy enyhe földrengés, így afelé néztem, amerről jött. Az űrhajóktól jött... Az nagyon nem jó! A hajóktól kezdve megrepedt és előtört egy hatalmas daráló. Elkezdtek visszafelé futni, de mit sem ért, mivel az gyorsabb volt náluk.

-Most lett elegem! - ütöttem meg a gépezetet így darabjaira hullott.

Elkezdtem egyre kisebb lenni, így miközben vissza változtam, az erőmet használva a roncsokat az ellenségre küldtem. Amikor már normális méretű voltam, térdre érkeztem majd Natasha felé fordultam.

-Nem semmi! - ámult el.

-Miért nem voltál képes ezt csinálni? - akadt ki a tábornok.

-Láttam ennél durvábbat is tőle! - mondta Lisa.

-Miről maradtam le? - ért hozzánk Wanda.

-Neked Vízió mellett kéne lenned! - szúrtam le.

-Láttam a hatalmas fegyver-daráló-féleséget és gondoltam kellek... De amint látom felesleges vagyok! - vont vállat mire körülvettek minket a lények.

-Annyira mégse vagy az! - mormogtam majd elővettem a kardom -

Watch your back, watch your back

Watch your back, watch your back

We can counter their attack

Hit 'em 'til the body cracks

-This could get a little sticky - lépett előre Lisa -

How to win this battle could be tricky

But I know the best way

Fall back let me lead, you hold the line

And we'll bring them to their knees

-Swords in the air if you're with me - folytatta Wanda mire mi felemeltük a fegyvereinket -

They got us outnumbered one to fifty

But victory is ours

'Cause I got a strategy, you take the left

And the rest of you can follow me - fordult Lisa felé mire kiakadt.

-Uh uh!

-This is my crew

-Well this is my squad

-This is my turf

-Oh my gosh - léptem közéjük - look guys

We've got bigger fish to fry

Put your differences aside

'Cause right now we're on the same side

Until the night falls, everyone

We'll stay together 'til the battle is done

-Nálatok ez a szokás, hogy énekeltek harc közben? - kérdezte Okoye.

-Nem, de kellett nekik egy kis elterelés! - válaszoltam majd kétszer az ég felé megpörgettem a kardom majd a földbe vágtam ezért a lények megrázkódtak körülöttünk, és úgy mond az egész harctéren - A hatalom mely erős és igaz, segítsen az utunkon tovább! - mondtam a varázsigét majd elkezdtem táncolni,így az összes szimbiót engem utánzott. Pörögtem egyet majd csettintve az összes űrlény a földre került.

-Ezt... - szólalt meg Lisa.

-Loki tanította! - vallottam be - Azt mondta, hogy egyszer jól jöhet...

-Srácok! - szólt Sam - Örülök, hogy ilyen jól mulattok, de úgy tűnik Vízió bajban van!

-Mentsétek meg! - parancsolta Steve.

-Intézem! - válaszolt Bruce.

-Indulo... - kezdte mellettem Wanda mire Proxima leütötte.

-Egyedül hal meg, akárcsak te! - jelentette ki mire mi négyen körbevettük.

-Wanda nincs egyedül! - szólalt meg Natasha.

-Te vagy egyedül Proxima! - támadtam meg majd kirúgtam a lábát.

-Emberek! Víziónak segítség kell most! - jelentette ki Bruce.

-Nem érünk rá! - vágtam el Proxima lábát miközben Natashat és Okoyet támadta.

-Te menj, Brook! - nézett rám Nat.

-Biztos?

-Nyomás! - mondta mire elkezdtem sprintelni.

-Menj Vízióhoz! - futott el mellettem Steve majd elütötte Corvust az androidtól.

-Itt vagyok pajti! - csúsztam hozzá.

-Jobb később, mint soha - mormogta majd felhúztam.

-Menjetek innen! - parancsolta Steve - Gyerünk!

-Gyere Viz! - karoltam át majd elindultunk. Ahogy mentünk, meghallottam egy csattanást, így visszanéztem és megláttam, hogy Stevet fojtogatta az űrlény.

-Menj vissza! - engedtem el Víziót majd egy ugrásból elhúztam Corvust és a gyomrába szúrtam a kardom.

Felálltam mellette majd néztem a meglepődöttségét. Hol rám, hol a sebére nézett. Megragadta a lándzsáját majd megtámadott. Én hátrálva védtem ki a szúrkálásait, de mivel megbotlottam így én el is estem. Próbáltam felállni, de a nyakamhoz tartotta a lándzsa élét. Már vette a mély levegőt ahhoz, hogy belém szúrja a tőrt, de helyette az ő mellkasát szúrták át. Felemelte őt majd eldobta és akkor láttam meg, hogy Vízió volt az. Összeesett így mind a ketten Stevevel oda ugrottunk hozzá.

-Mondtam, hogy menj el! - szidtam le amikor felhúztuk.

-Nem seftelünk életekkel! - nézett Stevere mire Rogers bólintott egyet.

-Gyere! - vezettem a gyökérhez - Üljünk le! - ültettem le miközben Steve megnézte, hogy mi történik a harctéren.

-Köszönöm Brook! - biccentett majd Steve mellé mentem amikor Wanda leszállt.

-Na? - kérdeztem.

-Jól állunk! - nézett rám.

-Azt nem mondanám! Most jön a legnehezebb rész! - jelentettem ki mire elkezdett fújni a szél.

-Mindenki ide hozzám! - parancsolta a fülesbe - Támadó érkezik! - mondta majd mindenki megjelent köröttünk.

Megfogva a kardomat figyeltem körbe. A szél csak egyre jobban fújt. Főleg a vízesés felől. Próbáltam megnyugodni, de szinte ez egy lehetetlen feladat volt számomra. Egy apró fénycsóva keletkezett a levegőben majd követte őt egy hatalmas köd. Egyre jobban tágult a feketelyuk majd egyszer csak Thanos lépett ki rajta. Első dolgom az volt, hogy megnézzem mennyi végtelen követ birtokol. Sajnos öt volt már a kesztyűn így a félelem egyre jobban erősödött bennem.

-Kapitány, ő az! - mondta Bruce majd Steve vett egy mély levegőt.

-Figyelem, legyetek résen! - indult el felé majd a többiek követték. Wanda felé fordultam majd megfogtam a két vállát.

-Tudom milyen szerelmesnek lenni! Én aztán tudom! Azt is tudom, hogy milyen amikor meghal életed szerelme! Ezt még te is tudod! Ismerlek titeket, tudom, hogy a legfontosabb jelenleg az életetekben a másik! Viszont! Wanda! Ha most nem pusztítod el a követ, akkor a fél univerzum halott lesz! Ne érezz nyomást! Csak tedd, amit tenned kell! - fejeztem be majd visszafordultam.Elindultam utolsó védelmi falként. Steve tartotta fel előttem Thanost, de őt ki is ütötte fél kézzel. Megálltam előtte mire meglepődött.

-Tudom, hogy most hatalmas benned a gyász... - kezdte a titán.

-Nem tudod, hogy mit érzek! Kedvedre ölsz civilizációk felét! Akármennyire gyászolok, akármennyire él bennem a bosszúvágy, a mai nap ez nem számít!

-Egyet érzünk gyermekem!

-Nem! Nem érezzük ugyanazt! Te gyilkolsz! Megbánás nélkül! Neked ez már élvezet! Nekem ez gyász és félelem egyben!

-Kezd előtörni a benned szunnyadó szörny.

-Honnan tudod? - kérdeztem mire közeledett.

-Onnan, hogy nem csak az istenség figyelt téged!

-És én nem hittem neki...

-Pedig az életében egyszer nem hazudott! - állt meg mellettem - Egyek vagyunk! Megpróbáljuk megérteni az univerzum dolgait és próbálunk válaszolni a kérdésekre és nem fogadjuk el a nemleges választ! Együtt képesek vagyunk bármire! - fogta meg a vállamat mire ijedtemben leejtettem a kardom - Mit szólsz hozzá gyermekem?

-Te megölted az keresztapámat... - néztem fel rá - A népemet... Bántottad a barátaimat! Azt tudom mondani, amit a hajón is... - hajtottam le a fejem - Ezért még halállal lakolsz! - képeztem egy tőrt majd a nyakához indítottam, de megállította a karomat.

-Azt hiszed, hogy nem számítottam erre a Loki után? - kérdezte majd elhajított, de megkapaszkodtam a gyökérbe és felkapva a kardomat elindultam felé.

Kivédtem sorra a nyalábokat, amiket lőtt rám. Amikor hozzáértem, egy pajzsot alkotott. Felugorva a burokban szúrtam a kardomat így egy darabig át is hatolt rajta Thanos meglepődöttségére. A burok ezután el is tűnt így gyorsan elvágtam a combját majd a szívéhez irányítottam a kard élt, de a fegyvert kiütötte a kezemből. Megragadta a karomat majd az erő követ a hasamhoz érintette mire felsikoltottam és eldobott. A vízesésnél értem földet így abból az alacsony mederből ki kellett, hogy másszak. Mire kiértem Wanda már egyedül volt sírva. Thanos mellé ment majd felemelve a kezét, aktiválta az időkövet. Amint megláttam, hogy Vízió újraéled felpattantam és odafutottam. Viszont mire odaértem Thanos nyakánál fogva megfogta és kitépte a homlokából az időkövet, így egy robbanást létrehozva. Messzire elrepültem majd végül nekiestem egy fának és a hátamra landoltam. Hasra fordultam majd felnéztem. Thanos a kesztyűre rakta a hatodik követ így megszerezte a végtelen hatalmat. Ám abban a pillanatban Thor a mellkasába dobta a vihartörőt, így hátraesett. Thor megjelent mellette majd a fegyvert egyre jobban nyomta a mellkasába. De a következő pillanatban Thanos csettintett...

-Mit csináltál? - kiabálta Thor majd Thanos átment egy átjárón.

-Hová lett? - kérdezte Steve - Thor! Hová lett?

-Eltűnt! - válaszoltam a társam helyett majd melléjük mentem.

-Steve? - szólt neki Barnes mire oda néztünk. A katona miközben sétált egyszer csak elporladt. Steve odament majd Thorra nézett.

-Brook! - szólt nekem Lisa mire arra fordultam. Hirtelen az ölembe esett, így lefektettem - Vesztettünk... - mondta majd ő is porrá vált.

-Ne! Nem! Lisa! - nyúltam a hamuhoz majd felnéztem és megláttam Wandat miközbe a halott szerelméhez ment.

-Meghalt... - mormogta.

-Tudom! - karoltam át mire rám nézett, de hirtelen ő is eltűnt a karjaim közül, így kitört belőlem a sírás - Hol van Mark? - pattantam fel - MARK! - kiabáltam.

-Itt vagyok! - futott hozzám majd megpuszilt és a karjaiba húzott.

-Lisa és Wanda...

-Nem csak ők!

-Istenem!

-Drágám! - nyelt nagyot majd hirtelen összerogyott.

-Mark! Mi a baj?

-Nem érzem a lábam! - nézett a szemembe mire lefagytam.

-Fáj valahol? Mettől nem érzed? És... - érdeklődtem mire megláttam az elszálló darabokat a testrészéről - Nem! - ellenkeztem - Nem hagyhatsz itt!

-Sajnálom Brook! Nagyon szeretlek!

-Ezt majd az oltárnál kell mondanod és nem most! Nem mehetsz el! Mark harcolj ellene!

-Sajnálom! - simogatta meg az arcom mire már az egész teste elporladt.

-NEEEE! - zokogtam majd lépteket hallottam mellőlem.

-Brook, itt vagyok! - húzott fel Pietro - Héé! Mi a baj? - emelte fel az arcom, de ennek ellenére sem válaszoltam - Hol van Wanda és Lisa? - jutott az eszébe mire lefagytam, hogy ő lemaradt erről az egész jelenetről.

-Pietro... Lisa elporladt... - szipogtam.

-Mi? - ijedt meg mire a szemébe látszódott, hogy összetört a szíve emiatt - És Wanda?

-Annyira sajnálom! - jelentettem ki.

-Erre láttam Markot... - mondta mire rájött a dologra - Ugye nem?

-Nem tudtam mit csinálni! Thanos túl erős volt! - suttogtam mire a villám gyorsaságával el is tűnt.

-Ez meg mi? - kérdezte Rhodey - Mi a franc történt? - érdeklődött majd mind Stevere néztünk.

-Istenem... - mormogta két levegővétel között majd mellé mentem. Felnézett rám félve. Nyújtottam felé a karomat majd felhúztam.

-Te jól vagy? - suttogtam.

-Azt nem tudod, hogy ezután Thanos mit akar?

-Nem... Sajnos nem!

-És azt, hogy nekünk mit kéne tenni? - kérdezte már normál hangon, hogy mindenki hallja.

-Készülni, edzeni... - emeltem fel én is hangom - Elvesztettük a csatát, de nem a háborút! Első dolgunk megtudni, hogy melyik szövetséges maradt életben és melyik halt meg... Nem lesz egy egyszerű időszak, tudom! De mi vagyunk a Bosszúállók... Tartozunk ennyivel a Földnek... Az univerzumnak! Megkeressük Thanost, és ha megtaláljuk meg fogja bánni, hogy kiállt ellenünk! Lisa azt mondta, hogy vesztettünk... Ez volt az utolsó szava! Addig nem fogok megnyugodni, ameddig egy fikarcnyi esélyt is látok arra, hogy győzhessünk! Sokan elporladtak... De sokan meg is maradtak! Szóval... Mentsük meg az univerzumot!